Lance Stroll sajátos helyzete egyre inkább foglalkoztatja a Forma-1-es közvéleményt: a kanadai családi kapcsolatainak köszönhetően foglalhatja el a mezőny egyik legértékesebb ülését, így akár látványos teljesítmény nélkül is a sport egyik legtovább kitartó versenyzőjévé válhat.
A még mindig csak 24 éves kanadai versenyző már hetedik szezonját tapossa az F1-ben, és bár kimagasló eredményei ritkák voltak, idén vált először igazán szembetűnővé a teljesítményhátránya csapaton belül, ugyanis képtelen tartani a lépést a dobogókat halmozó Fernando Alonsóval. Ülése miatt azonban mégsem kell aggódnia, hiszen az Aston Martin F1-es csapatának és 2020 óta az egész autógyárnak is az elnöke Lawrence Stroll, a saját apja.
Az idősebb Stroll egy a divatiparban vagyont szerzett milliárdos, aki emellett megszállott autósport-rajongó, így mindent megtett azért is, hogy versenyzői pályára lépő fiát az összes lehetséges eszközzel segítse feljebb jutni a ranglétrán. Ez magában foglalta, legalábbis a paddockbeli pletykák szerint, hogy a riválisokkal szemben technikai előnyben lévő autóval nyerte meg a Forma-3 2016-os bajnoki címét, valamint azt a termérdek privát F1-es tesztet is, amiket a felkészülés jegyében hozott tető alá fia számára.
Lance 2017-ben a Williamsszel debütált az F1-ben, Lawrence pedig 2018 közepén lecsapott a lehetőségre és felvásárolta a csődbe jutott Force Indiát, hogy a következő szezonban már fiát ültesse a Racing Point egyik pilótafülkéjébe, az istálló pedig 2021-től vette fel az Aston Martin nevet.
Lance Stroll az F1 valaha volt második legfiatalabb debütánsaként érkezett a sportba, s már 134 nagydíjrajtnál jár, amelyek között volt néhány igazán kimagasló teljesítmény is. Három harmadik helyét egyaránt zűrzavaros versenyeken szerezte (2017-es Azerbajdzsáni Nagydíj, 2020-as Olasz Nagydíj és Szahíri Nagydíj), váratlan pole-pozícióját 2020-ban Isztambulban pedig nem tudta erős eredményre váltani, hosszú vezetés után végül csak kilencedik lett.
Az évek során csapattársa volt Felipe Massának, Szergej Szirotkinnak, Sergio Péreznek, Sebastian Vettelnek és Alonsónak, hét éve során pedig csak egyszer tudta legyőzni társát a pontversenyben – megelőlegezve, hogy idén sem éri már be Alonsót –, amikor 2018-ban a sereghajtó Williamsszel 6:1 pontarányban teljesített jobban Szirotkinnál.
Bár már a 2020-as szezonban is, amikor a Racing Point az élmezőny közvetlen üldözője volt, jelentősen elmaradt Pérez mögött a bajnoki tabellán (a mexikói 4., ő csak 11. lett), néhány erős eredménye és a járvány hatásai még jótékony ködbe burkolták hiányosságait, és a négyszeres bajnok Vettel mellett is tűrhetően helytállt, idén azonban már nincs mivel takaróznia: Alonso hat dobogót szerzett a szezon első nyolc versenyén, megcsillogtatva a nagyot előrelépő Aston Martin valódi erejét, ami pedig Stroll kezei alatt csak egy középszerű autó hatását kelti. Tizenkét futam után a spanyol 149:47-re vezet a pontversenyben, az időmérős csatában pedig 10:2-re vezet. Alighanem minden más csapatnál komoly beszédtéma lenne a nyári szünetben a pilóta jövő évi utódjának kiválasztása, a Red Bullnál pedig, ahogy őket ismerjük, bizonyára már léptek is volna, ám Stroll feje körül mégsem gyülemlenek a sötét fellegek, hiszen apja jól láthatóan azzal az elsődleges céllal fektetett be hatalmas összegeket az autósportba, hogy megkönnyítse benne az ő életét.
De vajon a családi kötődés, egy apa álmainak megvalósítására való törekvés meddig tudja felülírni a világ egyik legtöbb pénzt megmozgató sportligájának észérveit és pénzügyi megfontolásait? Lehet, hogy Lawrence Strollnak nincs gondja a pénzre, de valószínűleg ő sem nézni szemrebbenés nélkül, ha egy rosszabb konstruktőri helyezés miatt dollármilliókat veszít a csapata, amely könnyen harcban lehetne a második helyért, de lehet, hogy végül csak negyedik lesz idén. És még ha ő is az első számú döntéshozó a vállalat életében, nehéz elképzelni, hogy az idősebb Strollt idővel ne vonnák kérdőre befektetőtársai vagy a csapat szponzorai amiatt, hogy nem maximalizálja a kivehető profitot, az elfoglalható rivaldafényt.
A jelenleg fennálló helyzet mindenesetre példátlan precedenst teremtene, hiszen ha Lance-nek bebetonozott helye marad a csapatban, amíg az családi érdekeltségbe tartozik, azzal egy ülés hosszú távra kikerülne az F1-es körforgásból, a többiek ugyanis jelen állás szerint csak 19 helyért versenghetnek, mialatt Stroll akár az élmezőnybe is törhet a futamrészvételi örökranglistán anélkül, hogy ehhez különösebben produkálnia kellene magát. Hiába nehéz elképzelni a mostani erőviszonyok mellett, hogy 2035-ben is a mezőnyben lesz még Lance Stroll, ugyanolyan nehéz azt is, hogy milyen módon szabadulhatna fel az Aston Martin második ülése. Annak, hogy Stroll ajánlatot kap egy erősebb helyzetben lévő csapattól, nincs realitása, hosszú távon pedig csak motivációvesztés vagy a csapat eladása vethene véget a családi idillnek.
Ilyet, vagyis hogy egy versenyző családi kötelék révén tagja a mezőnynek, emiatt nem is része a pilótapiacnak, ezzel új szintre emelve a „fizetős pilóta” fogalmát, az F1-ben még nem láthattunk. David Brabham 1990-es szezonja a nagyapja által alapított Brabham istállónál csalóka, hiszen Jack Brabham azt már 1970 végén eladta Bernie Ecclestone-nak. Az unokának így nem volt kikövezett útja a saját vezetéknevét viselő, azóta több kézen is keresztülment istállóhoz, hiszen jelentős szponzori pénzeket kellett összegyűjtenie ahhoz, hogy megidézhesse a múlt legendás névegyüttállását egy kiábrándító szezonban, amelyben egyetlen célba érést jegyzett.
Más élvonalbeli sorozatokban azonban a közelmúltból is találunk példát a valós családi kötődésű versenyzői szerződésekre – ezek a karrierutak pedig eltérő fokú sikerességgel alakultak.
Emerson Fittipaldi – F1
Egy Forma-1-es példát azért mégis idehozunk, ami azonban kizárólag a családi kötődés miatt vonható párhuzamba Strollék helyzetével. Emerson Fittipaldi mindenkit meglepett, amikor 1975-ben bajnoki másodikként zárva elhagyta a McLarent, hogy a bátyja által alapított, előbb a Copersucar cukorgyár névadó szponzori támogatását élvező, majd Fittipaldi néven futó csapatban versenyezzen. Szó sem volt arról, hogy a kétszeres világbajnok brazilnak ne lettek volna kérői más istállóktól, ám patriotizmusa miatt mindenképp sikerre szerette volna vezetni családi csapatát, ami azonban kudarccal végződött számára. Öt év alatt két dobogót szerzett, mielőtt visszavonult volna, s utólag maga is elismerte, hogy a kelleténél több energiát fektetett a csapat életben tartásába, ami végül 1982-ben ment csődbe.
Daniel Abt – Formula E
Az Abt Sportsline versenycsapat már több évtizedes múltra tekinthet vissza Németországban, legkomolyabb nemzetközi kihívásába pedig 2014-ben vágott bele, amikor az Audi támogatását élvezve benevezett az induló Formula E első szezonjába. Az istálló igazgatója, Hans-Jürgen Abt az egyik autóba unokaöccsét, Daniel Abtot ültette, akinek versenyzői karrierje két gyenge GP2-es szezon után megfenekleni látszott. Abt ugyan elmaradt az istálló másik pilótája, a bajnoki címet is szerző Lucas di Grassi mögött, ám a negyedik szezonban már maga is bezsebelt két győzelmet, ezzel még azt is elérve, hogy a csapat életébe egyre nagyobb beleszólást szerző Audi saját gyári pilótájává nevezte ki őt.
Az ismét felívelni látszó karrier és a csapatban meglévő családi háttér sem volt azonban elegendő mentőöv ahhoz, hogy Abt megússza a világjárvány által sújtott 2020-as autósportos év legabszurdabb botrányát: az FE minden versenyzője számára kötelezővé tette a holtidőszak szimulátorversenyein való részvételt, ám Abt az egyik online futamon lebukott azzal, hogy egy profi szimulátorost ültetett be a volán mögé maga helyett. Az ügyből akkora botrány lett, hogy az Audi a márka hírnevének rongálásának indokával azonnal menesztette a társtulajdonos unokaöccsét az istállótól, Daniel Abt pedig azóta sem tudta újraéleszteni versenyzői karrierjét, hiába szerepel ma már az Abt ismét független istállóként az FE-ben.
Marco Andretti, Graham Rahal – IndyCar
Az utóbbi évtizedben az IndyCar mezőnyének két állandó tagja is a családi csapatban versenyzett, neves elődök sarjaként. Marco Andretti teljes csúcskategóriás karrierjét az Andretti Autosportban töltötte 2006-os debütálása óta, de 251 verseny alatt mindössze két győzelmet szerzett. Legjobb év végi eredménye az ötödik hely volt 2013-ban, 2019-20-ban azonban már a legjobb tíz közé is ritkán tudott beférkőzni a versenyeken. Tizenöt év alatt kétségtelenül bebizonyosodott, hogy eredményesség terén nem fog tudni a nagy elődök, Mario és Michael nyomdokaiba lépni, így 2021 januárjában bejelentette, hogy „egy lépést eltávolodik” a versenyzéstől – tesztpilótaként azóta is a családi istálló tagja, és az Indy 500-akra továbbra is benevez.
Graham Rahal nem volt teljesen az oltalmazó istálló, a Rahal Letterman Lanigan Racing kegyeire bízva, aminek apja, Bobby az egyik tulajdonosa. Nélkülük taposta ki útját az IndyCarba, és noha 2013 óta már az RLL-nél versenyez, ő ígéretesebb utódnak bizonyult Andrettinél: ötször győzött, redszeres tagja az élmezőnynek, 2015 végén pedig a szezonzáróra is bajnoki esélyekkel érkezett. 34 évesen is még a csapat tagja, amelynek általában ő a legerősebb pilótája.