A visszavonuló F1-es világbajnok helyretette a Ferrari kritizáló elnökét

Egy F1-es világbajnoknak sem tetszett John Elkann, a Ferrari elnökének megnyilvánulása. Az olasz sajtó eközben azt pedzegeti, hogy a kritika inkább Lewis Hamiltonnak volt címezve.

Nem elég, hogy a Ferrari nullázott a Brazil Nagydíjon és ezzel a konstruktőri második helyről visszacsúszott a negyedikre, John Elkanni, a Ferrari elnöke élesen kritizálta a két pilótát, Lewis Hamiltont és Charles Leclerc-t, amiért szerinte túl sokat beszélnek.

Hogy az olasz-amerikai (vagy inkább amerikai olasz, lévén az Egyesült Államokban született) üzletember szavai a versenyzőkhöz is eljutottak, azt mutatja, hogy mind Hamilton, mind Leclerc posztolt ezután a közösségi médiában. Arról megoszlanak a vélemények, hogy Elkann valóban mindkettejüket kritizálni akarta-e, de mivel többes számban beszélt, egyelőre úgy kell kezelni, hogy igen.

Hogy ez mennyire volt jó ötlet és jogos, arról ITT írtunk, mindenesetre a közösségi médiában számos rajongó hangot adott nemtetszésének, és nemcsak drukkerek voltak negatív véleménnyel Elkann megnyilvánulásáról, hanem az autóversenyzői pályafutását az elmúlt hétvégén, a bahreini 8 óráson befejező Jenson Button is. A 2009-es F1-es világbajnok a Sky F1 által Elkann szavairól megosztott interjúrészlet alá ugyanis a következőt kommentelte: „Talán Johnnak kellene példával elöl járnia.”

Magyarul Button szerint a kevesebb beszéd, több vezetés a Ferrari elnökétől is üdvös lenne, mert a versenyzők nyilvános kritizálásával pont az általa megkövetelt csapategységen nem javít.

Hamilton lehet a fő célpont

Az olasz Autoracer cikke eközben azt fejtegeti, hogy Elkann nem az idén hét dobogós helyezést szerző, frusztrációjának szintén több alkalommal hangot adó Charles Leclerc miatt bosszús, hanem az évét a Brazil Nagydíj után „rémálomnak” tituláló, mellé az FIA-t is bíráló Lewis Hamilton rendszeres kritikái miatt telt be ála a pohár.

Az olasz lap azt írja: „Nem titok, hogy a magasabb rangú mérnökök közül sem mindenki örült Hamilton idei kijelentéseinek, és az sem titok, hogy a régebbi technikai stáb egy része nehezen viseli, ha kívülről jött emberek próbálnak változtatni a működésen. Ugyanez történt annak idején Vettellel is, aki a Red Bulltól érkezett, de nem kapta meg azt a környezetet, amit Schumacher annak idején igen.”

A cikk szerzője ezután felteszi a kérdést, hogy amennyiben Elkann nemcsak üzleti szempontokat mérlegelve hozta a Ferrarihoz Hamiltont, hanem azért is, hogy „új szemléletet hozzon és felrázza a berögzült dinamikát”, akkor „most miért mondja neki, hogy túl sokat beszél?”

Persze elképzelhető, hogy a negatív nyilatkozatok mennyiségével Hamilton átlépett egy határt, de Elkann a nyilvános megjegyzéseivel aligha csökkenti a nyomást és feszültséget a csapaton belül, épp ellenkezőleg.