Fernando Alonso elárulta, hogy továbbra sem bánja, hogy elhagyta a Ferrari csapatát 2014 végén.
Az olasz alakulat színeiben kétszer is nagyon közel járt a világbajnoki címhez, 2010-ben és 2012-ben, velük aratta az utolsó futamgyőzelmét is. A Ferrari után a McLarennél folytatta, de a Hondás projekt kudarcot vallott, dobogó közelébe sem értek egyik évben sem.
„2021 van és a Ferrari még mindig nem nyert” – szögezte le az AS hasábjain. „Soha nem bánom egyik döntésemet sem. Egy kristálygömbbel tudnál máshogy dönteni egy adott ponton, de én minden pillanatban úgy éreztem, hogy helyesen cselekszem.”
„Az Alpine-nel ugyanez a helyzet” – tért rá az idei, visszatérő évére. „Úgy gondolom, a legnagyobb kihívások állnak előttem két év kihagyás után. Döntéseket hoztam és vállalom a felelősséget, de szerintem a Ferrarit illetően az időzítés tökéletes volt. 2014-re az öt évből háromban az utolsó körig harcoltunk címekért. Az atmoszféra elképesztő volt, ott volt a szerelem a Ferrari és köztem. De ez volt a megfelelő idő. Egy ponton a kapcsolat sérül és mi csak a szerelmet akartuk.”
Az a hír járja Alonsóról, hogy nem könnyű vele együtt dolgozni és a légkör sem mindig túl kellemes a csapatánál. A spanyol úgy reagált ezekre a kritikákra, hogy elmondta, nem először vezet például a Renault gyári csapatánál sem, mégis szerződtették.
„Ez a harmadik alkalom, hogy a Renault-nak vezetek és a McLarennél is kétszer voltam” – tette hozzá. „Különböző csapatoknál voltam és voltak ismétlődések, szóval elégedettnek kell lenniük velem. Ha nem, nem tudom, miért hívtak. Szoktam beszélni Fisichellával, Trullival egy városban élünk. Fel is hívott a balesetem után, hogyha kellett valami a szupermarketből, segít nekem. Ugyanúgy mindennap beszélünk Stoffellel [Vandoorne – a szerk.], Jensonnel [Button] és most már Estebannal, akinek küldtem is egy FA gokartot, hogy tudjon vele menni. Ezért nevetek, hogy minden csapattársammal jó barátok voltunk és azok is maradtunk. A Dakaron is megtörtént ugyanez, kölcsön kellett adnom egy kereket Al Attiyah-nak. Néha ez a fajta hírnév jó, mert amikor rájönnek, hogy normális vagyok, meglepődnek és örülnek.”