Fernando Alonso szerint az F1 sokszor „hamis és önző”, de olyan varázsa van, amit nem lehet újraalkotni.
A spanyol versenyző nemrég a High Performance Podcast vendégeként a karrierje fontosabb állomásaira, az elszalasztott lehetőségekre és az igazán fontos döntéseire emlékezett vissza.
2005-ben és 2006-ban sikerült megnyernie a bajnoki címet, ám azóta a spanyolnak „csak” a futamgyőzelmekkel kellett beérnie. Ugyan 2010-ben és 2012-ben nagyon közel volt az újabb sikerhez, ám mindkétszer Sebastian Vettel és a Red Bull húzta keresztül a terveit.
A második mclarenes korszak alatt a 42 éves versenyzőnek „elege lett a Forma-1-ből és a nyeretlenségből.” Búcsút intett a sportágnak, és más kategóriákban is kipróbálta magát, ám állítása szerint a száguldó cirkuszt körülölelő nyüzsgés hiányzott neki.
„A Forma-1 nagyon különbözik a többi kategóriától, sokkal önzőbb és csillogóbb, de bizonyos szempontok alapján sokkal hamisabb is. Szerintem a Le Mans, az Indy vagy a Dakar sokkal tisztább, de kétségkívül az F1-nek van egy bizonyos vonzereje és varázsa. Az emberek részt akarnak venni a versenyeken, és követni akarják az eseményeket a tévében” – magyarázta Alonso.
A spanyol versenyző mikor a kanapén ülve nézte a sportot, rádöbbent arra, hogy bizonyos dologok nagyon is hiányoznak neki, és azokat más kategóriák nem tudnak pótolni. Ezért is döntött a visszatérés mellett.
„Néztem a tévében a Forma-1-et, és elkezdtem jobban értékelni azokat a dolgokat, amiket versenyzőként nem igazán szerettem. Olyan dolgokra kell gondolni, mint a himnuszok, a felvezető parádé, a média és a kamerák közelsége, ezeket versenyzőként nemigen szereted. Ám amikor a nappaliban ültem, nagyon hiányoztak ezek a pillanatok.”