Alonso váratlan első győzelme; Baumgartner debütálása és a Ferrari szenvedése – ilyen volt a 2003-as Magyar Nagydíj

2003. augusztus 24-e több dologról is emlékezetes maradt a Forma–1, a Magyar Nagydíj és a magyar autósport történetében, hiszen ezen a napon nyert először F1-es futamot Fernando Alonso; ekkor versenyzett először a száguldó cirkusz mezőnye a jelentősen átépített Hungaroringen; és természetesen aznap állt rajthoz először magyar pilóta az autósport királykategóriájában. Cikkünkben visszatekintünk arra, hogy pontosan mi történt 20 évvel ezelőtt Mogyoródon.

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a Forma–1 a Magyar Nagydíjjal zárja le a szezon első felét és kezdi meg a nyári szünetet, de 2003-ban még a Hungaroringen rendezett futam volt a pihenő utáni első verseny.

Ez azt jelentette, hogy a pilótapiac megszokott nyári mozgásainak eredményeként több bejelentés is történt: a McLaren közölte, hogy David Coulthard 2004-re is marad az istállónál – erősen pletykálták, hogy Ron Dennis Juan Pablo Montoya megszerzésén dolgozik, és mint utólag kiderült, ezek a pletykák nem voltak alaptalanok, de a kolumbiai csak 2005-től érkezett –; a Renault megerősítette, hogy 2004-ben is a Fernando Alonso-Jarno Trulli kettőssel folytatja; Giancarlo Fisichella pedig tudatta, hogy az év végével távozik a Jordantől, és jövőre már a Sauber színeiben versenyez, mert a topcsapatok után – amelyek közül senki nem ajánlott neki ülést –  a svájci istállót tartja a legjobb választásnak.

Ami a pontverseny állását és az aktuális formát illeti, egyértelműen Juan Pablo Montoyára és a Williamsre volt érdemes odafigyelni, hiszen a kolumbiai nyerte a szünet előtti utolsó versenyt, a Német Nagydíjat, és a legutóbbi 6 futam mindegyikén dobogóra állt. Ennek köszönhetően a Kanadai Nagydíj utáni 23 pontos hátrányát 6 pontra faragta a továbbra is vezető Michael Schumacherrel szemben, miközben hockenheimi győzelmével feljött a tabella második helyére, hátrébb taszítva a Németországban rajtbalesetbe keveredő, Schumacherről 9 pontra leszakadó Kimi Räikkönent.

A McLaren finnje, valamint Rubens Barrichello és Ralf Schumacher között történt összeakadás utózöngéi egyébként elértek a Magyar Nagydíjig, hiszen eredetileg úgy volt, hogy a Williams németjének 10 helyes rajtbüntetéssel kell nekivágnia a mogyoródi versenynek. Csakhogy a grove-i istálló fellebbezett, és végül sikerült elfogadtatnia azt az érvet, hogy a hockenheimi rajt után a Ferrari és a McLaren is Ralf Schumacher holtterében volt, így egyiküket sem láthatta, emellett nem tett olyan mozdulatot, amellyel veszélyeztette a riválisait. A hátrasorolásos büntetést így végül pénzbírságra változtatták.

A hockenheimi rajtbaleset:

Átépített pálya és magyar debütálás

A 2003-as versenyre a Hungaroring eddigi történetének legnagyobb átépítésén esett át, legalábbis, ami a pálya nyomvonalát illeti. A célegyenest nagyjából 200 méterrel meghosszabbították, az addigi első kanyart pedig egy sokkal szűkebb forduló váltotta fel, ami után valamivel hosszabb egyenes vezetett a kettes kanyarhoz. Emellett átépítették a 12-es kanyart is, amely egy sima, derékszögű fordulóvá változott, de cserébe itt is létrejött egy előzési pont.

A mezőny tagjai azonban nem lelkesedtek túlzottan a változtatásokért, Mark Webber például csak annyit mondott, hogy a pálya „rosszabb biztosan nem lett”, Ralf Schumacher szerint viszont a korábbi nyomvonal jobb volt, mert „érdekesebb volt rajta vezetni”. De olyan is akadt, aki kiemelte, hogy a legnagyobb problémát eddig sem a vonalvezetés, hanem a rengeteg por okozta, ami miatt képtelenség lemenni az ideális ívről úgy, hogy az ember ne kezdjen el azonnal csúszkálni.

A szabadedzéseken szokás szerint jó néhány vezetői hibát és megpördülést láthattunk, de mindegyik eltörpült ahhoz képest, ami Ralph Firmannel történt szombaton délelőtt. A Jordan ír versenyzője a pálya leggyorsabb pontján, a Mansell-kanyar felé vezető egyenesben veszítette el az autója hátsó szárnyát, majd amikor a kanyar előtt a fékre lépett, a Jordan hátulja azonnal kitört, majd hatalmas erővel a gumifalba vágódott (szerencsére az amögött álló fotósoknak nem lett baja).

Firman balesete:

Nem kellett sokat várni, hogy nyilvánvalóvá váljon: Firman nem fog tudni részt venni a hétvége folytatásában (mint kiderült, eltört a sarokcsontja), így Eddie Jordannek beugróra volt szüksége. Mivel az akkor a Coloni színeiben a Forma–3000-ben (a mai F2 elődje) versenyző Baumgartner Zsolt a Német Nagydíjon és a Hungaroringen is tesztlehetőséget kapott a Jordantől és az istálló harmadik autóját vezethette a hivatalos pénteki program során, logikus volt, hogy ő ugorjon be, de ahhoz, hogy ez létrejöjjön, Frank Tamás és Bernie Ecclestone közbenjárása is kellett.

Baumgartner az időmérő előtt még részt vett a 2003-as szezonra vasárnapról szombatra áthelyezett, 2004-re végül törölt 15 perces bemelegítésen, majd Nicolas Kiesát megelőzve a 19. helyre kvalifikálta magát az egykörös időmérőn, hogy aztán a futamon a 34. körben a 13. helyről essen ki motorhiba miatt. Tisztes helytállása mellett azt sem veheti már el senki tőle, hogy ő Magyarország első Forma–1-es pilótája, aki ezután még 19 versenyen indult. Firmant helyettesítve 11. helyen zárt a 2003-as Olasz Nagydíjon, majd 2004-re a Minardihoz szerződött, az indianapolisi USA Nagydíjon pedig pontot szerzett, amivel nemcsak a hazai autósport, de az olasz kiscsapat aranykönyvébe is örökre beírta magát.

A Renault agresszív volt, de egy kis segítség is kellett Alonsónak

Miközben Magyarország Baumgartner Zsoltért izgult, Fernando Alonso pályafutása második F1-es pole-pozícióját érte el abban a Renault-ban, amelytől előre lehetett várni, hogy az alacsony súlyponttal és kigyorsításokon rendkívüli jól tapadó autójával pariban lehet a McLarenekkel, Williamsekkel és Ferrarikkal a Hungaroringen. De az első rajtkockához az is kellett, hogy a topcsapatok autói közül Alonso R23-asában legyen a legkevesebb üzemanyag az időmérőn, aminek köszönhetően a 22 esztendős spanyol 0,256 másodperccel előzte meg a 2. rajtkockát megszerző Ralf Schumachert. A 3. helyet Mark Webber, a 4. pozíciót Juan Pablo Montoya bérelte ki, azaz a vb-címért reálisan nézve küzdő versenyzők közül ő indult a legjobb helyről – bevallottan óvatosabban állt az időmérőhöz a szokottnál, mert a bajnoki címre koncentrált –, miközben Kimi Räikkönen csak 7., Michael Schumacher pedig csak a 8. rajtkockából várhatta a futamot.

Alonso a Renault remek tulajdonságait kihasználva puskagolyóként lőtt ki a rajtnál, mögötte azonban jó nagy volt a kavarodás. Ralf Schumacher nagyon elrontotta az indulást és már az első kanyar előtt több helyet veszített, majd a második kanyarban hatalmasat kellett fékeznie, hogy ne rohanjon bele az előtte egymással kakasodó bátyjába és csapattársába, aminek következtében kikerült a poros külső ívre, majd a bukótérbe pördült, és az utolsó előtti helyről (Cristiano da Matta a rajtrácson ragadt a Toyotával) kellett megindítania a felzárkózást.

Hogy Alonso autójában valóban kevés volt az üzemanyag, az a 13. körben bizonyosodott be, a spanyol ugyanis a rajtnál a 2. helyre előrelépő Mark Webberrel egyetemben elsőként érkezett az élmezőnyből tankolásra és kerékcserére. Csakhogy mire a bokszba kellett hajtania üzemanyagért, már több mint 20 másodperccel vezetett a Räikkönent feltartó Jaguar-pilóta előtt, míg Trullival és az olasz mögé beszorult Barrichello, Coulthard, Schumacher, Montoya négyessel szemben már 25 másodpercnél is nagyobb volt az előnye.

Ezzel pedig gyakorlatilag meg is alapozta magának a győzelmet, mert a szerelőit 2 körrel később meglátogató Jégember hiába ugrotta át Webbert a bokszban, Alonsót ekkora hátrányból már nem tudta elkapni, és végül 16 másodperccel a spanyol mögött ért célba. A 3. helyen 34 másodperces lemaradással Montoyát intették le, akitől a Williams tempóját elnézve csalódás volt ez az eredmény – a kolumbiai a 4. helyről rajtolva csak a 8. helyen fejezte be az első kört, majd a verseny hajrájában egyszer meg is pördült, azaz rengeteg időt veszített a 70 kör során. Hogy az FW25-ös mennyire volt gyors a Hungaroringen, azt a 19.-ről a 4. helyre felzárkózó, menet közben bátyját a célegyenes végén kifékező Ralf Schumacher teljesítménye is mutatta.

Az aznap a történéseket szokás szerint a helyszínről követő Mark Hughes elismert F1-es szakíró a Bring Back V10s podcast 2003-as Magyar Nagydíjról szóló adásában úgy vélte, amennyiben nem tartja őt fel az időmérő edzéseken jó gumimelegítési képességei és Mark Webber miatt rendre jól teljesítő, a versenyen aztán a gumikat felzabáló Jaguar, Räikkönennek minden esélye meglett volna arra, hogy a kiállások alatt átugorja Alonsót. Az igazi fenyegetést azonban Montoya és a Williams jelenthette volna abban az esetben, ha a végül a 6. helyig visszacsúszó Webber nem zavar bele a képbe.

A rajt és a befutó:

Persze mindez semmit nem vesz el Alonso és a Renault érdemeiből, hiszen a francia istálló ezzel együtt is nagyon versenyképes volt a Hungaroringen, a fiatal spanyol pedig rendkívül éretten és hiba nélkül versenyezve, két kört leszámítva végig vezetve hozta le a futamot. Azt viszont annyi év távlatából is felidézte a 2023-as Magyar Nagydíjon, hogy előzetesen a dobogót tartották a reális célnak, és őket is meglepte, hogy sikerült nyerni. Nem utolsó sorban ez is azt sejteti, hogy Webber nélkül sokkal nehezebb dolguk lett volna a McLarenek és Williamsek ellen.

A Ferrari csak halvány árnyéka volt önmagának

Amellett, hogy ez a nap Alonsóról szólt, érdemes röviden kitérni a Ferrari teljesítményére is, már csak azért, mert ez a csúfos vereség idézhette elő a 2003-as szezon legnagyobb botrányát. Sokakban talán Alonso ünneplése mellett az a kép is élénken él erről a versenyről, ahogy a spanyol pilóta lekörözi a végül 8.-ként záró, mindössze egy pontot szerző Michael Schumachert, vagy akár az, ahogyan Rubens Barrichello elszáll a célegyenes végén és a gumifalba csapódik.

Nem volt tehát okuk az örömre a Scuderiánál, és Schumacheren is érezhető volt a frusztráltság. Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója önéletrajzi könyvében felelevenítette, hogy a német pilóta tőle meglehetősen szokatlan rádióüzenettel reagált arra, amikor a fülére szólt, hogy álljon félre, mert Alonso le fogja körözni.

„Nem lehet, csak viccelsz. Ez nevetséges” – közölte az ötszörös világbajnok, mielőtt készségesen utat engedett a spanyolnak. Ez a frusztráltság pedig nemcsak a pontversenyben a vezetést a megalázó vereség ellenére megtartó német pilótára, hanem Luca di Montezemolóra, a Ferrari elnökére is jellemző volt, mivel másnap kijelentette: a csapatban mindenkinek magába kell néznie ezután a teljesítmény után.

A Ferrari vezetése azonban mást is tett ezen kívül, hiszen hamarosan a Bridgestone-nal közösen kirobbantották a gumibotrányt, ami miatt sokan azt hiszik, hogy a Michelin kénytelen volt szezon közben változtatni az abroncsain, miközben semmi ilyesmi nem történt. De ez majd egy következő visszatekintő cikk témája.