Fernando Alonso a többséggel szembemenve alkotott véleményt az újoncok helyzetéről napjaink Forma–1-ében.
Az Emilia Romagna Nagydíj csütörtöki sajtónapján több versenyző, köztük Isack Hadjar és Oliver Bearman is bírálta az Alpine-t, egyúttal megvédte az imolai futam előtt tartalékpilótává lefokozott Jack Doohant, mondván a 22 esztendős ausztrál nem kapott elég lehetőséget, illetve a csapaton belüli környezet – főként az, hogy már a szezon előtt a leváltásáról pletykáltak, és nem alaptalanul – sem kedvezett neki. Minden idők legtapasztaltabb Forma–1-es pilótája, a 2001-ben 19 évesen, mindössze két formaautós szezonnal a háta mögött bemutatkozó Fernando Alonso azonban nem ért egyet velük.
Egészen pontosan azzal a kijelentéssel, amit Bearman hangoztatott. A Haas pilótája ugyanis kifejtette, hogy az újoncokon eleve hatalmas a nyomás, mert a szezon elején látogatott helyszínek közül nem mindegyiken versenyeztek korábban (Szuzuka, Kína és Miami volt most ilyen), ráadásul aki nem top autóban ül, annak még nehezebb dolga van. „Őszintén szólva nem gondolom, hogy nagy a nyomás [az újoncokon]. Rengeteg a felkészülés: versenyeznek a Forma–3-ban, a Forma–2-ben, ismerik az összes pályát, szimulátoroznak, korábbi autóval teljesítenek tesztprogramot, és nagyon felkészülten érkeznek meg a Forma–1-be” – mondott ellent Alonso.
A spanyol veterán egyúttal felhozta a saját példáját. „Amikor 2001-ben én mutatkoztam be, egy héttel az első verseny előtt volt az üléspróbám a Minardinál, mert a csapat a csőd szélén táncolt, és úgy volt, hogy nem megyünk Melbourne-be, de aztán Paul Stoddart megvette a csapatot és hétfőn reggel repülőre ültünk. Úgyhogy a manapság tapasztalható nyomás kicsit más.”
Alonsónak abban természetesen igaza van, hogy manapság az újoncok sokkal felkészültebbek, mint 25 éve, azt ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mivel mindenki esetében ez a helyzet, sokkal kisebb a különbség a pilóták között, azaz sokkal több múlik egyetlen apró hibán, nem tökéletes beállításon, stb. Ebből a szempontból ez pedig még növelhet is a nyomáson, hiszen a fiatalok tisztában vannak vele, hogy amennyiben nem nyújtanak tökéletes teljesítményt, nagyon hamar a mezőny végén találhatják magukat.
Emellett hiába van szimulátor és lehet tesztelni legalább két éves autóval, ezek szintén nem pótolják teljes egészében az aktuális autóval körözést, amire csak fejenként másfél nap állt rendelkezésére a szezon előtt mindenkinek, és míg 20 éve a versenyek között is lehetőség volt tesztelésre, addig manapság ez már tilos, így a jelenlegi újoncoknak versenyhétvégéről versenyhétvégére kell tanulniuk.
Ami a minardis példát illeti, Alonsónak valóban nagyon nehéz dolga volt, hiszen a faenzai kiscsapat a mezőny sereghajtójaként alig tudott tesztelni, és nyilván az sem tesz jót egy pilótának, ha az utolsó pillanatig bizonytalanság övezi az indulását. Ugyanakkor Flavio Briatore, a Benetton akkori csapatfőnöke – és a személy, aki lefokozta Doohant –, egyben Alonso menedzsere eleve azzal a céllal ültette be védencét Paul Stoddart csapatába, hogy ott zavartalanul tanulhasson és fejlődhessen, ami tulajdonképpen az egyetlen elvárás volt vele szemben – hiszen a Minardi annyival gyengébb volt, mint bármelyik rivális autója – amellett, hogy legyőzze a nála jóval szerényebb képességű csapattársait (Tarso Marques, Alex Yoong).
Öröm nézni, ahogy Alonso megzabolázta a 2001-es Minardit (videó)
Alonso egyúttal a jövőjéért küzdött, de legalábbis nem kellett futamról futamra azon aggódnia, hogy mikor teszik lapátra, és a Minardi, illetve az akkori F1 helyzetből adódóan attól sem kellett tartania, hogy egy elképesztően szoros mezőnyben minden apró hiba sokszorosára nagyítva köszön vissza az eredményekben. Az újoncokra jelenleg nehezedő nyomás tehát valóban más – és akkor a költségplafonról és az emiatt kiemelten fájó autótörésekről még nem is beszéltünk –, de hogy ne lenne rajtuk nagy teher, azt azért aligha lehet vitatni.
Alonso elfogadta az Aston Martin döntését; Newey „ijesztő” változásról beszélt