2024-ben is megtartottuk szerkesztőségi szavazásunkat, amelyben értékeltük az idei Forma-1-es szezon legjobb teljesítményeit, legemlékezetesebb pillanatait és legnagyobb sztorijait. Max Verstappen 2023 után idén kihívót kapott a bajnoki csatában, ám érzésünk szerint ez nem gyengítette, csak erősítette az immár négyszeres világbajnok renoméját.
1. Max Verstappen
Az elmúlt két szezonnal ellentétben – amelyekben szintén kiemelkedően teljesített – az idén senkiben sem maradhatott szemernyi kétség sem afelől, hogy Max Verstappen nem csak a legjobb autóban tud világbajnoki címet nyerni. A legkevesebb hibát követte el, miközben számos alkalommal hozott ki mindent a rendelkezésére álló csomagból.
Két fordulóval a vége előtt bebiztosította a győzelmét a konstruktőri harmadik autóval, több mint kétszer annyi futamot nyert, mint bárki más, az év elején pedig beállította a legtöbb zsinórban szerzett pole rekordját. Amikor pedig már majdnem felcsillant a remény a legyőzésére, a brazíliai örök klasszikus teljesítményével jelezte, hogy korszakos zseni.
Ha eddig valaki kételkedett volna benne, hogy Verstappennek ott van a helye az F1 halhatatlanjai között, akkor ez a szezon alighanem eloszlatta a kételyeit.
2. Charles Leclerc
Noha azért nem volt makulátlan az éve, Charles Leclerc igen erős szezont hozott össze három győzelemmel, amelyek közül egyet hazai pályán, Monacóban, egyet pedig Monzában ért el. Ha valaki ugyanabban az évben megnyeri ezt a két versenyt, ráadásul egy Ferrarival, annak azért olyan rossz idénye nincs, Leclerc-nek pedig még összejött egy domináns siker Austinban, illetve az összetett második helyétől sem volt messze (18 pontra), ami azt nézve, hogy a szezon nagy részében a közvetlen előtte végző Lando Norris McLarenje jobb autó volt a Ferrarinál, mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény. A nála azért előforduló hibák is megfogyatkoztak, s két nyári homályos teljesítményt, valamint egy kiesést leszámítva mindig a legjobb ötben zárta a főversenyeket, ami egy ilyen kiegyenlített szezonban figyelemre méltó.
3. Carlos Sainz és Lando Norris (holtversenyben)
Noha csak ötödik lett a pontversenyben, Sainz az idei év egyik hőse, pusztán már csak azért is, ahogyan kezelte ezt a szezont. Januárban hatalmas csalódást kellett átélnie, amikor kiderült, hogy leváltják Lewis Hamiltonra, ő azonban felül tudott emelkedni a kezdeti keserűségen, és nagybetűs sportemberhez és csapatjátékoshoz méltón hozta le 2024-et, végig a lehető legjobbra törekedve saját maga és a Ferrari számára is, a vakbélműtétje utáni ausztráliai győzelme és a mexikói domináns teljesítménye pedig örökre emlékezetes marad.
Nem szabad alábecsülni, hogy ilyen helyzetben az ember milyen könnyen el tudja veszíteni a motivációját, vagy a vitás helyzetekben mennyire könnyen tudja a csapat elé helyezni a saját érdekeit, mondván „kitoltatok velem, és amúgy is elmegyek.” Sainz azonban az utolsó pillanatig hű maradt az elveihez és az értékeihez, amit a Ferrari is értékelt, elég csak megnézni, hogy milyen gesztusokkal búcsúztatták őt.
Nagyrészt tartotta az iramot Leclerc-rel, továbbra is övéjük volt az egyik legszorosabb csapaton belüli harc, de azért egy árnyalattal minden fontos eredményességi mutatóban elmaradt a monacói mögött a spanyol – akad is a szerkesztőségben olyan, aki inkább csak empátiába csavart vigaszdíjként rangsorolta a harmadik helyre Sainzt.
Ami az általunk azonos pontszámmal szintén a harmadik helyre szavazott Lando Norrist illeti, az elsőszámú, sőt egyedüli bajnoki kihívóként emlegetett pilóta számára nem túl hízelgő és elszalasztott lehetőséget jelezhet az év végi szavazásokban látott lemaradása – bár a mezőny tagjai és a csapatfőnökök talán kicsit kevésbé voltak szőrösszívűek, mint mi.
Általában ő volt a McLaren vezére, és ugyanúgy nyolc pole-t szerzett, mint Verstappen – miközben csapattársa, Oscar Piastri egyet sem. A versenyeken azonban nem mutatkozott ilyen markánsak a csapaton belüli fölény: Norris számolatlan rajtelsőséget volt képtelen megőrizni az első kör végéig, és saját bevallása szerint is túl sok hibát vétett. A nagy áttörés elérése, a legjobbak közé való feljutás mindenképpen komoly fegyvertény a brittől, aki az idei évet megelőzően sohasem volt 6. helyezettnél jobb a tabellán, ám ezt a szezont látva joggal merülhet fel a kérdés, hogy fog-e valaha ennél közelebb kerülni a világbajnoki címhez.
Túl a dühön és csalódáson – Hamilton elődje akár az utódja is lehet a Ferrarinál?