A Ferrari 2018-as F1-es motorja a próbapadon már teljesítette a kitűzött megbízhatósági célokat, miközben egy új hengerfej-koncepció további fejlődéssel kecsegtet.
Az idei szezonban a pilóták mindössze három erőforrást használhatnak fel büntetlenül; a versenynaptárat nézve ez minimum hétversenyes etapokat jelent, a motorgyártóknál így a megbízhatóság kiemelt fontosságúvá vált. A Ferrari tavaly használt 063-as kódjelzésű erőforrása váratlan meghibásodásokba ütközött a szezon utolsó harmadában, Maranellóban azonban nem látták okát a drasztikus változtatásoknak: a tavalyi motor továbbgondolásával a cél az élettartam megnövelése bármiféle teljesítménycsökkenés nélkül.
Ami azonban különösen nagy bizakodásra adhat okot a Ferrarinak, az a Corrado Iotti által vezetett új kutatási projekt, ami a szezon későbbi szakaszára egy olyan hengerfej bevezetését célozta meg, amely nagy segítséget jelenthet a motorciklus előégetési fázisánál, ezzel pedig minimálisra csökkenthetik a Mercedes időmérős előnyét. A Lorenzo Sassi (a motorrészleg előző vezetője) által 2016 végén szorgalmazott ötvözött acél-dugattyúk ötletét már tavaly nyáron zsákutcának minősítették, a 2018-as motorban tehát végül nem alkalmazzák ezt a koncepciót. A csodadugattyúk becsődölését követően Sassi nagy csinnadrattával elhagyta a Ferrarit és a Mercedeshez szerződött, ahol a közeljövőben kezd majd el élesben dolgozni – a Ferrari titkainak nagy bánatára.
Radikális megoldásokra a szabályok viszonylagos stabilitása miatt nem számíthatunk, habár a tavalyi hidegháborút követően az FIA a holtszezonban megerősítette új olajégetési szabványait. Ezek értelmében a csapatok ezentúl 100 km-enként mindössze 0,6 liter olajat égethetnek el (szemben a tavaly év elején érvényben lévő 1,2 literrel), továbbá a versenyhétvége során kötelesek részletekbe menően tájékoztatni az FIA-t az olajhasználati mutatókról és tendenciákról.