A Jack Doohan-Franco Colapinto versenyzőcsere apropóján megmutatunk három korábbi esetet, amikor Flavio Briatore csapatánál látszólag szívtelenül tettek lapátra egy versenyzőt szezon közben. Finoman szólva is érdekes nyilatkozatok hangzottak el az érintettek részéről.
Valóban elfogyott a türelem az Alpine-nál Jack Doohan felé, a következő versenyen már nem ő vezeti az autót, hanem Franco Colapinto. Tény, az ausztrál újonc még nyomokban sem mutatott klasszisokat idéző megoldásokat, de nagyon lefelé sem lógott ki a mezőnyből, bár volt néhány kezdő hibája. A sorsa többek szerint előre meg volt írva, miután a 2025-re felszabaduló ülést nem teljes egyetértésben adta oda neki a csapat, és a visszatérő Flavio Briatore sincs az ő pártján.
Ezzel el is érkeztünk cikkünk központi alanyához, a hírhedt Briatoréhez: az 1990-es és 2000-es évek ismert Forma–1-es figurája a távolléte után tanácsadóként újra szerepelt vállalt az Alpine-nál tavaly, és a jelek szerint a könyörületet nem ismerő személyisége nem változott. Mint a cikkben később szó lesz róla, ez a tulajdonsága vezetett a korábbi bukásához is, ahogy az érdekeit szolgálva képes volt feláldozható bábuként használni saját pilótáit.
Ugyanakkor meg kell vallani, csapatfőnökként erős marokkal irányította a korábban Benetton és Renault néven futó istállót, és erre szükség volt a sikerekhez, nélküle és a lépései nélkül aligha szerezte volna meg az első két világbajnoki címét Michael Schumacher és Fernando Alonso.
Schumacher a csúcsra vezette a viccnek nézett csapatot, most ugyanez a cél egy másik pilótával
Schumachert például 1991-ben elég rámenősen igazolta le a Jordantől a szenzációs első F1-es nagydíja után, és ki tudja – fogadást azért csak óvatosan tegyünk rá –, Colapinto esetében nem lesz-e hasonlóan kifizetődő a döntés. Briatore első három, a csapat vezetésében érintett szezonjában ez volt az egyetlen szezon közbeni versenyzőcsere, aminek a brazil Roberto Moreno látta a kárát.
„Harcoltam [a másik Benettont vezető Nelson] Piquet-vel is, aki honfitársaként kiállt Roberto Moreno mellett – idézte fel az üzletember néhány éve. – Komoly beszélgetést folytattunk, közel álltam hozzá, hogy lecseréljem [Alessandro] Zanardira, aki akkor a tesztpilótánk volt. Azt mondtam neki, Nelson, csinálj, amit akarsz, ha nem vezetsz, akkor nem vezetsz, megvan hozzá a jogod, Zanardi boldogan beugrik a helyedre. Még [Ayrton] Senna is ellenem volt, normális esetben Nelsonnal a legnagyobb ellenségek voltak, de brazilként most hirtelen összefogtak.”
1994: Csigolyái után az F1-es karrierje is eltört Schumacher csapattársának
A finn Jyrki Järvilehto, vagy ahogy az F1-ben ismertté vált, JJ Lehto azok közé tartozik, akik pályafutásuk legjobb eredményei közül a legjobbakat nem a vb-címet nyerő autót vezetve érték el. 1994-ben őt léptették előre Michael Schumacher mellé, de pechére csigolyatörést szenvedett a szezon előtt az egyik teszten, így Jos Verstappen ugrott be a helyére az első két futamon. Miközben Schumacher sorra nyerte a versenyeket, Lehtónak még a pontszerzés sem jött össze, csak a legutolsó futamán, Kanadában, mielőtt visszacserélték az idősebb Verstappenre.
„Mielőbb vissza akartam térni, de a nyakam nagyon gyenge volt, mert a műtétnél elvágtak sok izmot. Nem éreztem az ujjaim és a lábujjaim, viszont féltem az ülésem elvesztésétől. Hiba volt a mielőbbi visszatérést erőltetni, de úgy gondoltam, nincs más választásom. Flav egy üzletember – mondta Lehto a Motorsport Magazine-nak. – Bárcsak úgy bántak volna velem, mint Ron [Dennis] a McLarennél Mikával. Ron nagyon odafigyelt rá, megadta neki a szükséges időt a felépülésre. Ezt nagyra értékeltem.”
Meg kell védeni saját maguktól az őrültségre vetemedő F1-es pilótákat?
Ezzel Mika Häkkinen 1995-ös balesetére utalt; jóllehet, honfitársa helyzetét jelentősen segítette, hogy ő a szezon utolsó nagydíján szenvedett súlyos balesetet, így több ideje volt felépülni a következő versenyre, amire csak hónapokkal később került sor. „Betegen és fájdalommal tele tértem vissza. Flavio nem biztosított semmilyen tesztlehetőséget sem számomra, esélyem sem volt. Teljesítettem néhány versenyt a balesetem után, de akkora fájdalom gyötört, hogy alig bírtam vezetni.”
Lehtót ezután már csak négy F1-es versenyen láthattuk (1994-ben még kettőn az eltiltott Schumacher helyén a Benettonnál, kettőn a Saubernél), ám egy évvel később a győztes egységet vezette a Le Mans-i 24 óráson. Hozzá képest több sérelemmel távozott a Renault-tól Briatore következő két áldozata.
2004: Trulli szerint nem a kínos bealvás okozta a vesztét
Az ébredő erőt megtestesítő Alonso a második itteni szezonjában, 2004-ben a Renault falkavezéré nőtte ki magát, pedig a csapat egyetlen győzelmét abban az évben nem ő, hanem Jarno Trulli szerezte Monacóban. Trulli a Renault hazai versenyének számító Francia Nagydíjon vált kegyvesztetté, amiért az utolsó kör szinte utolsó kanyarjában, ahol az előzések alapból ritkák, nem figyelt, és a 3. helyet kiénekelte a szájából a ferraris Rubens Barrichello.
Az olasz pilótának azonban szent meggyőződése, hogy a csapatfőnöke szándékosan ellehetetlenítette, szabotálta őt. „Monte Carlóban szakadt el a cérna. Briatore egyértelműen azt akarta, hogy Alonso nyerjen, de ő balesetet szenvedett az alagútban. A sikerem bezavart a tervekbe, mert Flavio érdekei mást kívántak” – mondta egy olasz internetes oldalnak adott interjúban.
Meghiúsult Briatore terve, hogy hasonló köteléket építsen új versenyzőjével, mint Alonsóval
„Azt állítja, hogy megváltoztam, hogy már nem bízok az autóban. Amikor jól mennek a dolgok, az az autó érdeme, amikor rosszul, az a versenyző hibája – panaszkodott 2004-ben Monzában (az utolsó renault-s futamán) olasz újságíróknak egy korabeli tudósítás alapján. – Két hónapja mondom, az autó nem olyan, mint korábban. (…) Tudom, hogy Fernandónak előttem kell lennie, ez itt is bebizonyosodott. Most már ő a Renault versenyzője.”
Briatore a vádaskodásra úgy reagált, hogy Trulli paranoiás, valamilyen betegséget képzel be magának és ettől szenved. A következő pályán, Kínában már Jacques Villeneuve ült a helyén, Trulli pedig megkezdhette az ismerkedést új csapatával, a Toyotával.
2009: A bosszú nagyobbat ütött a visszavágó pilótától
Itt érkeztünk el a cikk elején említett Briatore-bukáshoz, amit a 2008-ban végrehajtott, de csak közel egy év múlva kiszivárgó szingapúri ütközésbotrány okozott. Ez tulajdonképp ifjabb Nelson Piquet bosszújának eredménye volt, akit 2009-ben a nyári szünet előtt leváltott a Renault Romain Grosjeanra, mivel másfél év alatt elég szerény szinten teljesített. A 2008-as szingapúri verseny Alonso győzelmét hozta (ez azért is fontos volt a Renault-nak, mert a kétszeres világbajnok még nem hosszabbított szerződést velük, így kellettek a jó eredmények), miután pont számára jött be jókor a biztonsági autó, ami már akkor is eleve gyanússá tette az egész eseménysort, de csak a biztonsági autós fázist egy szándékos karambollal előidéző Piquet vallomása után lehetett azt bizonyítani.
A pilóta menesztése utáni versenyen a brazil televízió élesztette fel a csalásvádat az akkor már lassan feledésbe merülő, a vb-cím sorsára is kiható versenyről, ami Briatore eltiltását vonta maga után. Piquet nem volt rest beleszállni a korábbi főnökébe. „A körülmények, amelyekkel az elmúlt két évben meg kellett küzdenem, finoman szólva is nagyon furcsák voltak – nyilatkozta a kirúgását követően. – Mindig is úgy gondoltam, hogy egy menedzser egy csapat része és partnere. Egy menedzsernek bátorítania kell az embert, támogatnia kell, és lehetőségeket kell biztosítania számára. Az én esetemben ennek az ellenkezője történt. Flavio Briatore volt a hóhérom.”
„Flavio egy üzletember, de az F1-hez sz*rt sem ért. Ő a menedzserem, de a csapatfőnöki szerepében nem tisztel engem. Csak a pénzre gondol, arra, hogy mennyi pénzt tehet zsebre mindenben, amiben részt vesz.”
Tegnap viszont egészen új szintre emelkedett a Briatore körül a személycserék forgataga: hogy az ő közbenjárásával vagy sem, mindenesetre távozott az Alpine csapatfőnöki tisztségéből Oliver Oakes, egy évet sem eltöltve a pozícióban. A feladatait természetesen Briatore veszi át. Bizonyára az ő tarsolyában is lapulnak érdekes részletek, amiket később megtudhatunk.