Sokan már előre szkeptikusak a Forma-1 Las Vegas-i Nagydíjának sikere kapcsán, vagy legalábbis remélik, hogy a látogatás nem szól majd akkorát, mint azt Liberty Media látni szeretné. Persze minden attól függ, hogy mihez viszonyítunk. Ha a városban rendezett legutóbbi F1-es versenyekhez, akkor máris kijelenthető, hogy a visszatérés hatalmas szintlépés.
Bár sok szempontból elsőként, rendkívüliként, egyedülállóként bélyegezik meg a hétvégén sorra kerülő Las Vegas-i Nagydíjat, valójában immár a harmadik alkalommal rendezik azt meg az F1-ben. Bár igaz, az 1981-es és 1982-es eseményt hivatalosan Caesars Palace-i Nagydíjnak nevezték, ugyanis ez a luxushotel és kaszinó hozta tető alá a versenyt a saját parkolójában. Egy olyan pályán, amit azóta is az F1 valaha volt egyik legkevésbé vonzó állomásának tartanak – az idei helyszín pedig, elődjének tőszomszédságában ennek a tökéletes ellentétévé szeretne válni.
1982 was the last time F1 raced in Las Vegas (track on the left). On the right we have a very different layout for 2023. #LasVegasGP #F1 pic.twitter.com/jsi9m2wxJf
— F1 Images (@F1_Images) November 8, 2023
A képre tekintve a város két F1-es pályájának mérete is éles kontrasztban áll egymással. A bal oldali, mindössze 3650 méteres és rendkívül kanyargós vonalvezetés sebtében és némileg kényszerből született, amikor az addig megbízható versenyhelyszín, Watkins Glen csődbe ment és nem tudta tovább vállalni kötelezettségeit a sport felé. Az F1-nek akkoriban két otthona volt az USA-ban, a másik a Los Angeles melletti Long Beach, és a New York államban lévő Glen kiesése után is szeretett volna megtartani egy második helyszínt, s az sem jelentett akadályt, hogy a jelentkező Las Vegas szintén az ország nyugati felében található.
A megállapodást gyorsan nyélbe is ütötték, és mivel a biztonsági előírások és a pályahomologizációs folyamat több mint négy évtizeddel ezelőtt közel sem voltak olyan szigorúak, mint manapság, mindössze három hónap alatt el is készült a pálya. Ehhez a hotel hatalmas parkolójában csak leaszfaltozták a nyomvonalat, és körbevették azt betonfallal, ügyelve arra, hogy a lehető legkisebb területen elférjen az egész. A pálya mindkét versenyén rajthoz álló hazai világbajnok, Mario Andretti jellemzése ezek fényében igencsak találó.
„Egy csodálatos gokartpálya volt – idézi most az Autoweek a visszaemlékező Andrettit. – Semmilyen ritmusa nem volt, túl szűknek bizonyult az autók képességéhez. Nem tudtuk kihozni az autókban rejlő hatalmas teljesítményt, folyamatosan kipörögtek a kerekeink a kanyarkijáratoknál. Őrület, hogy mennyit mentünk egyes fokozatban. A kigyorsításoknál annyira vibrált az autóm, hogy eltört a hátsó lengőkar.”
Andretti az első látogatáskor az Alfa Romeóval, majd a másodikon a Ferrarival is felfüggesztéshiba miatt esett ki, utóbbi pedig egyben utolsó F1-es nagydíja is volt.
Mindkét évben a szezonzárót rendezték Las Vegasban, és mindkétszer egészen idáig kitartott a bajnoki harc – ez az elsődleges és talán egyetlen oka annak, hogy máig említést kap ez a Mikiegér-pálya a múltidéző vagy statisztikai cikkekben. Az 1981-es futam ráadásul a vb-döntők között is különlegesnek bizonyult, hiszen hárman is bajnoki esélyekkel érkeztek erre a mindenki számára ismeretlen helyszínre. Carlos Reutemann 49, Nelson Piquet 48, Jacques Laffite pedig 43 ponttal állt, amikor a győzelemért még 9 egységet lehetett gyűjteni. Akkor még nem volt divat naplemente után rendezni a versenyeket, így a nevadai sivatag hője és magas páratartalma komoly fizikális kihívásnak tette ki a pilótákat. A pálya szűk és kanyargós mivolta pedig, megspékelve azzal, hogy az óramutató járásával ellentétes irányban haladt a vonalvezetés, a nyakizmoknak is nagy erőpróbát jelentett.
A három bajnokesélyes egyikének sem volt jó napja az egyébként a mostanihoz hasonlóan szintén szombaton rendezett futamon. Laffite csekély esélyeit már az megpecsételte, hogy csak a 12. helyre kvalifikált. Reutemann ugyan a pole-ból indult, de visszaesett, miután Williamsében megmakacsolta magát a váltó, s a negyedik fokozat híján a pontszerző helyeken kívül ért célba. Piquet pedig a nyakizmaival küzdött, de még így is muszáj volt legalább egy pontot szereznie a bajnoki fordításhoz, ami végül az 5. hely elérésével sikerült is neki, miután nagy küzdelem árán maga mögött tartotta Laffite és John Watson kettősét a hajrában. Az első Las Vegas-i F1-es futamot Alan Jones nyerte Alain Prost előtt, Bruno Giacomelli révén pedig konstruktőrként való visszatérése óta először lett dobogós az Alfa Romeo.
Az 1982-es verseny kevesebb drámát hozott a vb-cím szempontjából, hiszen John Watsonnak csak győzelem, valamint Keke Rosberg nullázása esetén lett volna esélye megnyerni azt – de végül csak második lett a győztes Michele Alboreto mögött, így az ötödikként befutó finn ülhetett fel a trónra ennek a temérdek más történés és dráma által alakított szezonnak a végén. Ez a futam leginkább a rendkívüli, 37°-ot is elérő hőség miatt jelentett különlegességet, na meg azért, mert általa – Long Beach és az újan érkező Detroit társaságában – először rendezett egy szezonban egyazon ország három futamot is. Ezt eddig csak 2020-ban Olaszország tudta megismételi a járványszülte kényszerhelyzetben, illetve idéntől ismét az USA lesz ennyire felülreprezentálva, amíg Austin, Miami és Vegas is a naptárban marad.
Egy rövid időre úgy tűnt, 1983-ra akár még egy negyedik versenye is lehet az Egyesült Államoknak, hiszen New York beszállása is szóba került, de végül sem az, sem a Las Vegasszal való folytatás nem valósult meg.
Mint az akkor a Brabham csapatfőnökeként ténykedő, de már az F1 kereskedelmi ügyeibe is belefolyó Bernie Ecclestone nemrég a Reutersnek felidézte, a pálya népszerűtlenségét látva az F1 akkor is szeretett volna beljebb költözni a város központjába, hogy a kaszinókról híres útszakaszt is használhassa, de erre nem kaptak engedélyt.
„Az egyetlen probléma az volt, hogy nem versenyezhettünk a Stripen. Azt akartam elérni, hogy ha valaki felkapcsolja a televíziót, azonnal azt lássa, hogy Las Vegasban vagyunk, ne pedig azt, hogy a sivatagban – mondta Ecclestone, hozzátéve, hogy ígéretet kapott rá, hogy 1982-re új vonalvezetésen futhat a pálya. – Végül azonban ez nem történt meg, mert az emberek, a hotelek nem látták, miért lenne ez nekik jó.”
Az F1 tehát a második próbálkozása után elhagyta a Caesars Palace parkolóját, ahol egy ideig még működött a versenypálya, a CART a következő két évben ellátogatott ide, de a végeláthatatlan kanyargás helyett egy oválszerű külső körön versenyzett. Idővel aztán megkezdődött a parkoló átalakítása valami olyanná, ami rendszeresen, nem csak évi egy-két alkalommal termel hasznot, így egy bevásárlóközpont épült a területen, vagyis ma az egykori versenypálya nyomait már nehéz lenne fellelni.
A Caesars Palace hotel azonban ezen a hétvégén is ott lesz a látképben, hiszen az egykori pályához képest a túloldalán fut a jelenlegi vonalvezetés, és a mezőny elszáguld majd mellette, amikor rákanyarodik a kaszinók utcájára, a Las Vegas Stripre, ami a 6201 kilométeres pálya leghosszabb padlógázos szakasza lesz a 12-es és a 14-es kanyar között, egy apró irányváltással.
A távolságot illetően közel, az időtávban viszont rendkívül távol áll egymástól Las Vegas egykori és jelenlegi F1-es pályája. Azóta a világnak, a sportnak is egészen más elképzelései vannak a csillogásról és a marketingről, s míg a 80-as években Tom Jones, Diana Ross és Paul Newman voltak a verseny meghívott hírességei, idén alighanem többoldalas listán gyűjtik a neveket. A lassúságáról hírhedt pályát egy gyors vonalvezetésre cserélte a sport, nappal helyett éjszaka lesz a rajt, a forróság helyett rendkívül hűvös körülményekre számíthatnak a csapatok. A vb-cím ezúttal nem itt fog eldőlni, ugyanis az már jóval korábban megtörtént. A felhajtás ennek ellenére sokkal nagyobb, ám hogy ez elég lesz-e szkeptikus nézők és a városbeli tiltakozók szívének megnyeréséhez, annak eldöntéséhez valószínűleg egynél több év tapasztalataira lesz szükség.
Látványos bemutatón derült fény a Red Bull idei utolsó különleges festésére