Miután az olasz hatóságok visszaadták azt a Williamsnek, az istálló megsemmisítette az autót, amelyben Ayrton Senna 1994-ben halálos balesetet szenvedett. Egy darab azonban fennmaradt belőle.

Noha azt a Williams FW16-ost, amelyben Ayrton Senna 1994. május 1-jén halálos balesetet szenvedett Imolában, az olasz hatóságok a történtek vizsgálatának idejére lefoglalták, a kocsi végül a zárlat 2002. márciusi feloldása után visszatért az Egyesült Királyságba, ahol bezúzták. Az autót tervező, Senna halála után gyilkossággal vádolt Adrian Newey önéletrajzi könyvében azt írta, „ez volt az egyetlen helyes dolog, amit tenni lehetett vele”. Azonban már korábban is keringtek pletykák arról, hogy a kocsi egyes részei fennmaradtak. Most egy ilyen rész került elő Bruno Gotti, egykori imolai pályabíró jóvoltából.

Erről a Motorsport latin-amerikai oldala számolt be, leírva, hogy Gotti az idén május 1-jén Imolában, a Tifoseria Ayrton Senna Italia központ megnyitása alkalmából szervezett eseményen okozott meglepetést azzal, hogy megjelent az 32 évvel korábban, Sennát utolsó körei során szolgáló FW16-os egyik hátsó, 2-es rajtszámot viselő szárnyvéglapjával, majd felajánlotta azt a motorsport világában „a pilóták káplánjaként” is emlegetett Don Sergio Mantovaniról elnevezett alapítványnak, amely Modenában múzeumot hoz létre az olasz katolikus pap emlékére.

A 78 éves egykori pályabíró a Bolognához közeli Monterenzióból származik és restaurátorként kereste a kenyerét, szenvedélyes motorsport-rajongóként azonban 1974 és 2002 között pályabíróként is szolgált az Autodromo Enzo e Dino Ferrarin. A tragikus 1994-es versenyen azonban nem volt ott.

„Azon az átkozott május elsején nem voltam szolgálatban, mert két elsőáldozásra kellett mennünk, de csütörtöktől szombatig ott voltam a pályán. Senna volt a bálványom, és hogy személyesen is megismerhettem, még közelebb hozott a brazil bajnokhoz – idézi Gottit a lap. – A tragédia után késztetést éreztem, hogy kimenjek a Tamburello-kanyarhoz. Egy pillanatnyi csenddel és imával akartam tisztelegni Ayrton előtt. Kívülről azonban nem tudtam pontosan megállapítani, hol történt a becsapódás, ezért bementem a pályára, oda, ahol ma a Magicnek (Sennát az olasz motorsportos közegben gyakran „Il Magic” néven emlegették – a szerk.) állított szobor áll. Miután megláttam a gumik nyomát a falon, visszamentem oda, ahol korábban álltam.

A pálya védőhálóján túl apró szénszálas törmelékek hevertek, de a tekintetem kicsit messzebbre tévedt, mert a fűben megláttam a fehér Goodyear feliratot kék háttéren. Nagy meglepetésemre a Williams egy darabjára bukkantam. Felvettem, és mindezidáig féltve őriztem.

Gotti kisebb vagyonra tehetett volna szert azzal, ha eladja az ereklyét, de neki meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmit tegyen.

„Akik tudtak a szárnyvéglap létezéséről, megkerestek, és elképesztő összegeket ajánlottak ezért a letépett karbondarabért. Mindig visszautasítottam az eladást, mert… ezt Ayrtontól kaptam. De most megtudtam, hogy Don Sergio Mantovani tiszteletére múzeum készül, és örömmel adományoztam oda [a szárnydarabot]. Így tudom, hogy az autó utolsó megmaradt darabját megoszthatják Senna rajongóival, és nem kerülhet olyanok kezébe, akik üzletet látnának benne.”

A szárnydarab, rajta a kettes számmal: