Még több fejlesztés és egy új motor érkezése után az Aston Martin Hollandiában nemhogy még előrébb lépett volna onnan, ahol a Magyar Nagydíjon volt, hanem visszazuhant abba a tartományba, ami a B-autójának érkezése előtt volt jellemző rá.
Miután a Magyar Nagydíjon gyakorlatilag bevetett egy B-specifikációjú autót (16 helyen változtattak az azelőtti modellen), majd Zandvoortba holtversenyben a második legtöbb fejlesztéssel érkezett (5-tel, aminél csak az Alpine vetett be többet, míg a Ferrari ugyanennyit), ráadásul debütált a Honda továbbfejlesztett, a korábbinál erősebb erőforrása, értelmezhetetlenül gyenge eredmény az Aston Martintól, hogy Fernando Alonso csak a 22., azaz az utolsó, Lance Stroll pedig csupán csapattársát és a két Cadillacet megelőzve a 19. helyen zárta a Holland Nagydíj sprintkvalifikációját. Előbbi több mint 3 másodpercet kapott az SQ1 nyertesétől, de Strollnak is 6 tizedmásodperc hiányzott az SQ2-be jutáshoz…
Alonso esetében ugyanakkor felütötte a fejét egy olyan probléma, amivel gyakorlatilag lehetetlenné vált a továbbjutása. A spanyol veterán AMR26-osán ugyanis nem működött az egyenesbeli üzemmód, azaz az első és hátsó szárnya nem állt át alacsony leszorítóerős üzemmódba, amivel rengeteg időt bukott abban a két egyenesben, amelyben ezt használni lehet. A szabadedzésen futott legjobb köréhez viszonyítva a célegyenesben nagyjából 20 km/órával, a 11-es kanyar előtti egyenesben pedig 15 km/órával volt lassabb a kétszeres világbajnok, aki menet közben még nem érzékelte ezt a problémát, és vibrációkra panaszkodott. Mivel az első szabadedzésen a Honda nem tapasztalt ilyesmit az új erőforrásnál, könnyen lehet, hogy a rezgéseket a zárva maradt szárnyak idézték elő, a leszorítóerő növekedésével az autó ugyanis olyan közel kerülhetett az aszfalthoz, amennyire nyitott szárnynál nem.
Egy másik probléma, amit az egyenesbeli üzemmód nem működése előidézett, az az, hogy így Alonso nagyobb ütemben használta fel az akkumulátor energiáját, hiszen ebben a két egyenesben nagyobb volt az autójának a légellenállása. Mindez azonban továbbra is csak a gondok egy részét jelentette, a 45 esztendős pilóta elmondása szerint ugyanis a továbbfejlesztett Honda-motor vezethetősége sem volt rendben, ami hozzájárult az egyes kanyarban történt kicsúszásához.
„A szabadedzés többé-kevésbé rendben volt, de az időmérőn problémáink voltak a motorral. A vezethetőség fékezéskor problémát okozott, ezért néha nehéz volt megállítani az autót, mert a motor túl sok teljesítményt adott le. Ráadásul úgy tűnik, hogy nálam az egyenesbeli üzemmód sem működött, így nem tudtam kinyitni a hátsó szárnyat. A kettő kombinációja nagyon megnehezítette a köröket. Amikor fékezel, miközben nyitva van a gáz, nehéz megállítani az autót” – utalt a kicsúszására, szavait pedig Stroll is megerősítette.
„A vezethetőséggel akadtak problémáink, és volt még néhány más dolog is, ami nem működött megfelelően. Meg kell értenünk, miért. Nagyon szeles az időjárás, de ez mindenkire ugyanúgy vonatkozik. Ma este mindent alaposan át fogunk nézni, megvizsgáljuk az adatokat, és megpróbálunk javítani a helyzeten holnapra” – összegzett a kanadai.
A Hondának hátra kell lépnie egyet
Shintaro Orihara, a Honda F1-es projektvezetője a Motorsportnak adott exkluzív interjúban már korábban utalt rá, hogy a továbbfejlesztett motorral ismét elölről kell kezdeniük a vezethetőség optimalizálását, mert miután az előző erőforrással előrelépéseket értek el ezen a téren, a megváltozó égési jellemzők miatt ismét nagy lesz a különbség a motor viselkedésében.
A pénteki zandvoorti nap után a japán mérnök pedig úgy nyilatkozott, hogy „a HRC Sakura éjszaka elemzi majd az adatokat, és próbapadi teszteket végez annak érdekében, hogy optimalizálja ezeket a paramétereket a hétvége hátralévő részére.”
Hogy mindez sikerült-e, az már a sprinten ki fog derülni, amelyen ennyire hátulról indulva a két Aston Martin célja egyértelműen az autó tökéletesítése lesz a minél jobb eredmények hajszolása helyett.