A Nürburgringen július 22-én rendezett 2007-es Európa Nagydíj eleje és vége is emlékezetes jeleneteket hozott, köztük az F1 egyik legbizarrabb élre állását egy bizonyos német Markus Winkelhock által.
Rá e nélkül bizonyára csak a legelvetemültebb fanatikusok emlékeznének, kinek neve csak egy lenne a történelem közel 800 fős versenyzői listáján, így viszont örökre összeforrt a neve a bravúrjával. Emésszük: élete első F1-es futamán, az utolsó helyről rajtolva a 2. kör végén ő állt az élen, nagyjából 20 másodperces előnnyel.
Hogy ez mégis hogy jöhetett össze neki? A válasz a szeszélyes időjárás, ami a Nürburgringre mindig különösen jellemző volt, és pont a 2007-es rajt utáni első percben jókora égi áldást hozott a pályára. Sejteni lehetett, hogy valamikor el fog eredni az eső, ám a kis Spyker csapat (a mai Aston Martin jogelődjének) újoncának kivételével senki sem kockáztatott az esőgumik felrakásával; jóllehet az utolsó helyről indulva nem is volt vesztenivalója.
A Winkelhock név nem számított újnak az F1 világában, hiszen Markus apja, Manfred 1985-ben kilenc, illetve nagybátyja, Joachim 1989-ben hét nagydíjon vett részt, más kérdés, hogy utóbbi a selejtezők miatt egyszer sem jutott el a rajtrácsra. Alapvetően Markust sem sokan várták a mezőnybe a kora miatt, hiszen 2007-ben már 27 éves volt. Előtte 2005-ben bronzérmet szerzett a World Series by Renault bajnokságban (amit mellesleg abban az évben Robert Kubica nyert meg), 2006-ban a Spyker jogelődjénél, a Midlandnél tesztelt, többek között négy F1-es nagydíj szabadedzésén is, de csak úgy jutott lehetőséghez a bajnokságban, hogy 2007-ben Christijan Albers kirúgatta magát szezon közben, és a Spykernek kellett egy beugró az Európa Nagydíjra, és ő lett a kiválasztott.
„Próbálom élvezni a hétvégét, nem helyez rám nagy terhet a csapat. De nem könnyű vezetni, nem sok tesztkilométert tettem meg előzőleg, talán csak 180-at, azt is három hónappal ezelőtt. Szóval nincs tapasztalatom az autóról, a gumikról” – mondta az időmérő után, amelyen, ahogy várhattuk, utolsó lett.
A felvezető kör végén, a sötétlő felleget látva aztán Winkelhock bement a depóba esőgumiért, és szerencséjére alig egy perc múlva már ömlött az eső, így mindenki másnak előbb körbe kellett botorkálnia a pályán száraz aszfaltra való abronccsal, mielőtt lecserélte őket a körülményeknek megfelelőre. Winkelhock természetesen rengeteg időt nyert ezzel, a 2. kör végén mintegy 20 másodperccel haladt Felipe Massa Ferrarija és Fernando Alonso McLarenje előtt. (Utóbbiak csatája szolgáltatta a verseny végén az izgalmakat.)
A csoda viszont lényegében eddig tartott, mert a versenyt félbeszakították az első kanyar bukóterében felhalmozódott kicsúszó autók miatt, az újraindításnál pedig természetesen azonnal felfalták Winkelhockot a gyorsabb autót vezető, jobb pilóták, majd a német később kiesett műszaki hiba miatt. A következő nagydíjon, Magyarországon már nem ő, hanem egy „fizetős” versenyző vezetett a Spykernél, és később sem merült fel a neve reális jelöltként F1-es versenyzői állásra. „Nem vagyok szomorú. Jó visszatekinteni a Forma–1-ben szerzett élményekre és az ottani versenyemre, de az Audinál a DTM-ben boldogabb vagyok, mint az F1-ben voltam tavaly” – mondta Winkelhock egy évvel később.
Mindazonáltal így is történelmi tettet hajtott végre. A karrierjét a DTM-ben, majd GT-autókkal folytatta, megnyerte többek között a Spái és a Nürburgringi 24 órás viadalt is, és Ázsiában jelenleg is versenyzik. Érdekesség, hogy Winkelhock óta csak két olyan versenyző mutatkozott be a Forma–1-ben, aki csupán egyetlen futamon vett részt.