Az F1 nyári szünete után a Holland Nagydíj az első verseny, ahol a tengerparti homokdűnék közelsége mindig kihívást jelentett az autók megfelelő működésének biztosítása miatt.
Zandvoort régebben is szerepelt az F1 állomásaként, és a szemcsék jelenlétének kezelése, kiszűrése fontos feladat volt, hiszen azok bármikor kárt okozhattak a motorban vagy a hajtáslánc más részében.
A korábbi F1-es mérnök, Gary Anderson a The Race-n elevenítette fel néhány éve, még a Holland Nagydíj visszatérése előtt az ide kapcsolódó emlékeit, és megosztott benne egy érdekes sztorit a mérnöki leleményességről – egy olyan korból, amikor azért nem napjaink csúcstechnikáját használták mindenhol az autókon. Pontos évszámot nem árult el, de mivel 2021 előtt utoljára 1985-ben rendeztek nagydíjat Zandvoortban, valamikor az 1970-es és az 1980-as évek közepe közötti időszakba repített minket.
„Mindenhonnan fújja a szél a homokot. Ha az bekerül a motorba, tönkreteszi a szelepeket, csökken a teljesítmény. Az edzésekre beolajoztuk a szűrők belsejét, hogy a levegőben lévő homok hozzátapadjon, aztán minden egyes alkalommal kitisztítottuk” – írta. Ezt viszont versenytávon nem lehetett így kivitelezni.
„A futamra azt találtuk ki, hogy szerzünk néhány női harisnyát, ami nem nehéz Zandvoortban. A légbeömlő belsejének bekenése után a nyíláshoz kis ragasztócsíkokkal feltapasztottuk a harisnya felső szárát, azt is bekentük zsírral, majd a harisnya alsó szárát hozzáragasztottuk a fejtámlához. A rajtnál és az első körökben mindenfelé elhagyták a pályát az autók, ezért sok homok került a levegőbe. Öt kör után azonban csillapodtak a kedélyek, ekkor a versenyző hátranyúlt a feje mögé és lerántotta a harisnyát, ezzel megszabadult tőle és a rajta összegyűlt sok homoktól.”
A probléma napjainkban általában sivatagi pályákon, Bahreinben vagy Katarban jön elő, de manapság természetesen már sokkal modernebb megoldásokkal gondosokodnak a csapatok arról, hogy – szó szerint – ne kerüljön porszem a gépezetbe.
Most akkor csalt valamelyik F1-es csapat a fékekkel vagy nem?