A Katari Nagydíjon – idén már nem először – az egészségesnél nagyobb hangsúly helyeződött a pályahatárok kérdésére, a versenyzők pedig gyors megoldást követelnek az élvezetet számukra és a nézők számára is lerontó szabályozásra. Álláspontjukat az FIA elnöke is támogatja, kompromisszumokat nem tűrve.
A luszaili is egy olyan pálya, amelyen könnyen kifogtak a versenyzőkön a pályahatárok, illetve a tény, hogy a sportfelügyelők szigorúan ellenőrizték őket. Kritikus pontoknak számított ebből a szempontból az 5-ös, a 12-es és a 13-as kanyar, utóbbi kettőnél ráadásul szombatra beljebb festették a pálya határait a Pirelli gumigondjai miatt, így a kerékvetőktől távol tartott versenyzők nem is találkoztak fizikai határral, csak a felfestett fehér vonalhoz tudtak viszonyítani nagy kanyarsebességük mellett.
Az időmérőn gyorsköröket töröltek emiatt, a futamon pedig minden negyedik pályaelhagyás után öt másodperces büntetés járt, amiből bőven osztogattak a versenyzőknek, még a leintést követően is. Hasonlóan záporoztak a büntetések, mint a nyári Osztrák Nagydíjon, ahol ugyanilyen szigorral szembesültek a versenyzők a pályahatárok miatt, noha ezúttal az FIA fokozott erőforrással dolgozott, így minden döntés pár perccel a leintés után megszületett.
„Több csapatot, kevesebb futamot!” – korszakos ellentét éleződik az F1 és az FIA között
A versenyzők megoldást sürgetnek a jövő évre a spielbergi és a luszaili problémák elhárítására, és most melléjük állt Mohamed Ben Szulajem, az FIA elnöke is, aki szerint a pályák a naptárban való helyüket veszélyeztetik, ha nem intézkednek.
„Minden elismerésem a felügyelőké, hogy mindent számon tartottak. De vajon ez a megoldás? Nem. A megoldás az, hogy jobbá kell tenni a pályákat. Tudom, hogy egyesek nem hajlanak erre, de az a helyzet, hogy ha nem teszik meg, akkor nem lesz verseny. Ilyen egyszerű, ezt nem engedhetjük meg magunknak” – idézi az Autosport a fenyegető hangnemet megütő emirátusokbeli szakvezetőt.
„Egy lehetséges megoldás, hogy csúszóssá tesszük a pályán kívüli felületet. Senki nem tudja megállítani a versenyzőket, csak ők saját magukat. De gondolkodhatunk a kerékvetők magasításán is, feltéve, hogy nem tesznek kárt az autókban. Vagy használhatunk kavicságyat, de azzal óvatosnak kell lennünk, hiszen ha túl mély, elakadnak benne az autók, ha túl rövid, akkor pedig összetörik magukat.”
„De immár nem kérdésként merül fel, hogy tegyünk-e valamit. Cselekednünk kell, méghozzá sürgősen, ehhez pedig a versenyzők véleményét is meg kell hallgatnunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez jövőre is folytatódjon, különösen az olyan pályákon, ahol ez rendszeres.”
A pilóták egybehangzó véleménye szerint a sportfelügyelők egyszerűen túl szigorúak bizonyos pályákon a határok betartatásával. Spielbergben ez megakadályozta őket, hogy természetes módon, teljes egészében kihasználják a kerékvetőket, míg Luszailban többek szerint nem is járt előnnyel a kérdéses kanyarok kiszélesítése – főleg annak fényében, hogy milyen fokozott terhelésnek tette ki őket a hőség.