Kiszámíthatatlan volt az F1-es Olasz Nagydíj időmérőjének végjátéka, de ha valamit biztosra lehetett venni, akkor azt, hogy a rajtbüntetéssel szembenéző Lewis Hamilton szélárnyékkal segíti majd csapattársát, Charles Leclerc-t a pole-pozíció elérésében. Végül ez mégsem történt meg, Frédéric Vasseur pedig előállt egy többrétegű, de kicsit azért furcsa magyarázattal.
Köztudott, hogy a monzai célegyenesben nagyon erős a szélárnyék hatása, vagyis ha egy autó egy másik előtt halad, úgymond „lyukat üt” előtte a levegőben, csökkentve a hátul érkező légellenállását, ami akár tized-, de századmásodpercekben mindenképpen mérhető előnyt jelent számára a köridőben.
Amióta autóversenyzés zajlik Monzában, igyekeznek kihasználni ennek előnyeit a versenyzők, amióta pedig rajtbüntetések léteznek az F1-ben, a csapatok nem riadnak vissza attól, hogy az egyébként is hátrányból induló versenyzőjüket felhasználják arra, hogy szélárnyékot adjon a jobb pozíciókért harcoló csapattársnak. Ez persze nem teljes „beáldozást” jelent, az elöl haladó autó is megfuthatja a maga köreit, csupán kettőjük közül ő lesz a hátrányosabb helyzetben. És annak tudatában, hogy Lewis Hamilton a zandvoorti futam előtti egyik kivezetőkörében elkövetett hibája miatt öt rajthelyes büntetést kapott Monzára, kézenfekvőnek tűnt, hogy a Ferrari hazai pályáján ő fog majd segíteni Leclerc-nek, miután mindketten eljutottak a Q3-ig.
Ez aztán mégsem történt meg, olyannyira, hogy a két autó közül Leclerc-t küldte előbb a pályára a Ferrari, Hamilton mögötte kezdte meg a maga gyorskörét, vagyis semmilyen módon nem segíthette csapattársát, aki végül a Max Verstappen által megszerzett pole-tól 215 ezredmásodperccel lemaradva a negyedik rajthelyet szerezte meg. Hamilton ötödik lett, büntetése miatt a 10. helyről rajtolhat a futamon.
Leclerc fordítva csinált valamit az időmérőn, de fél, hogy a futamon már nem fog tudni
Frédéric Vasseur, a Ferrari csapatfőnöke két okot is említett, amiért az istálló nem akarta, hogy Hamilton segítse Leclerc-t az időmérő végén. Az egyik a csapatmorált érinti, a másik pedig, noha kétségtelen, hogy van alapja, nem szokott előkerülni a szélárnyék kihasználásával kapcsolatos diskurzusok során.
„Ami a köridő maximalizálását illeti, ha meglépjük, fel kellett volna áldoznunk az egyik autónkat. Nagyon fontos azonban számunkra, hogy a csapat és a két versenyző hangulata is pozitív maradjon” – idézi a Racefans Vasseurt, aki eszerint nem akarta, hogy Hamilton a segéd szerepében érezze magát, miközben azt kockáztatják, hogy még hátrébb kerül a rajtrácson.
„Charles is túlságosan a szélárnyékra, az előtte lévő autóhoz viszonyított távolságára koncentrált volna a gumik előkészítése helyett. És mivel a gumik annyira fontosak napjainkban, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább a saját tempónkra helyezzük a hangsúlyt.”
„Persze működhet az ilyen, de ugyanúgy az is előfordulhatott volna, hogy nem működik.”
Az időmérő rendkívül szoros volt, a Q1-ben és a Q3-ban is kevesebb mint egy másodperc választotta el a leggyorsabb és a leglassabb autót. Bár ilyenkor különösen sokat számíthat, ha a csapatok minden elérhető századmásodpercért lehajolnak, Vasseur szerint éppen ilyen helyzetben felesleges sajnálkozni azon, hogy mi lett volna, ha…
„Szerintem bármi lehetséges volt. Annyira szorosan állt a mezőny, hogy akár a pole, de egy sokkal rosszabb eredmény is benne volt a pakliban. Ilyen helyzetben pedig a mezőnyből mindenki mondhatja, hogy ha valamit másképp csinál, sokkal jobb helyezést érhetett volna el.”