Gyűlölték a nézők az F1 egyik legabszurdabb időmérőjét

Türelemjáték lett az 1997-es Osztrák Nagydíj kvalifikációjából, elsősorban a szurkolóknak. A körülmények miatt az időmérő nagy részében a versenyzők vonakodtak pályára gurulni.

Az Osztrák Nagydíjat először Zeltwegben, azóta minden alkalommal a mai Red Bull Ringen rendezték meg, melyet korábban Österreichringnek, majd a szponzoráló telekommunikációs cég miatt A1 Ringnek hívtak. A pályának ez a harmadik ciklusa a világbajnokságban (a hétvégi a 35. futam lesz itt), és a második, 1997-től 2003-ig tartó turnus első versenyét izgalmas várakozás előzte meg, hiszen ismeretlen körülmények vártak a mezőnyre. Csak Gerhard Berger indult itt korábban az F1-ben, de a pálya akkori vonalvezetése teljesen más volt.

Az akkori lebonyolítás szerint egy óra és 12 kör (a be- és kivezető körökkel együtt, általában 4 “gyorskör”) állt a pilóták rendelkezésére a kvalifikáción, és az időmérőre és a futamra csak egyféle gumikeveréket lehetett választani, ezért előre el kellett döntenie a pilótáknak, hogy a jobb tapadást vagy a jobb strapabírást választják. Nem volt sakkozás, hogy az egyik etapra ilyen, a másikra olyan keveréket raknak fel.

A Goodyeart használó pilóták többségének a kemény gumi (majd a futamon egykiállásos stratégia) jutott választásnak, a Bridgestone versenyzőinek ellenben az új fejlesztésű lágy keverék tartóssága lehetővé tette, hogy ezzel célozzák be az egykiállásos taktikát.

Embed from Getty ImagesEhhez vegyük hozzá, hogy az új aszfaltcsík tapadása még messze volt az ideálistól, így a gumik csak hosszabb körözés után érték el a megfelelő hőmérsékletet, az egykörös sprintek helyett a többkörös, több benzinnel megkezdett etapok tűntek a nyerő választásnak. (Néhány pályán, például Montrealban vagy Monzában a korábbi években ugyanez történt.) Ebből pedig az adódott, hogy a pilóták a 60 perc során nem négyszer jöttek ki nagyjából egyenletes elosztásban, hanem csak kétszer, és természetesen mindenki az utolsó percekre időzítette a csúcsformáját, amikor az aszfalt állapota a legjobbá válik.

Ez azzal a kellemetlen következménnyel járt, hogy az 1997-es Osztrák Nagydíj időmérőjének nagy részén csend honolt a pályán. Több mint negyedórán át senki sem jelent meg rajta, sok pilóta sisak nélkül kedélyesen csevegett a garázs körül a csapattagokkal, a nézőtérről többször hallatszott füttyszó.

Sokáig így is csak a “takarítóbrigádot” lehetett látni, a bajnoki címért harcoló sztárok, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve csak várakoztak. Féltávnál, azaz 30 perc után öt versenyző jegyzett mért kört.

Embed from Getty ImagesAz élet 40 perc után indult be, cserébe viszont nagyon: akkora forgalom alakult ki, mintha futam lenne, elözönlötték az autók az egyébként nagyon rövid pályát. Innentől szinte egyhuzamban rótta mindenki a köröket (már akinek nem robbant le a kocsija), és nyilván számos panasz érkezett, hogy kisebb-nagyobb mértékben feltartották egymást a pilóták.

A tűzijátékban Villeneuve szerezte meg a pole pozíciót Mika Häkkinen előtt, de nagyon szoros lett a végeredmény: a rövid pályán az első 14 helyezett 1 másodpercen belül, az első 18 1,3 másodpercen belül végzett, csak a két leglassabb csapat egységei voltak ennél lassabbak. A Ferrari a mai formáját hozta, a leggyorsabbra tervezett körben kifogyott a benzin Michael Schumacher autójából, Eddie Irvine így a szezonban először, a lágyabb gumik segítségével is legyőzte nagyobb nevű csapattársát egy időmérőn.

A futamot másnap Villeneuve nyerte David Coulthard (McLaren) és Heinz-Harald Frentzen (Williams) előtt.