Pocsékul sikerült tavalyi szezonja után Lewis Hamilton az idén sokkal meggyőzőbben teljesít – nyert egy futamot, szerzett mellé öt rendes és két sprintdobogót, jelenleg pedig harmadik helyen áll az összetettben a két Mercedes-pilóta mögött. És a jelek szerint nemcsak a pályán ért el előrelépést.

Az olasz Autoracer írt róla a minap, hogy „a Ferrarin belül olyan folyamat kezd kibontakozni, amely jóval túlmutat egyetlen versenyeredményen”, és a hétszeres világbajnok „meglehetősen stabil mérnöki csapatot épített maga köré, amelynek tagjai részben a Ferrari régi, meghatározó szakembereinek körén kívülről kerülnek ki.” Ezután hozzátették: „a brit versenyzőhöz közel álló források szerint Hamilton a megszokottól eltérő munkamódszert honosít meg, visszajelzéseivel pedig hozzájárul ahhoz, hogy a csapat jobban megértse az autó problémáit, és pontosabban meghatározza, mely területeken kell beavatkozni.”

Magyarán: a Ferrari a jelek szerint szép lassan rácáfol azokra a véleményekre, amelyek szerint Lewis Hamilton szerződtetése kizárólag marketingfogás volt, és ezután is a 41 esztendős britnél több mint 10 évvel fiatalabb Charles Leclerc számít az isálló vezérének. Ehelyett Maranellóban egyre többen igyekeznek kiaknázni Hamilton hatalmas tapasztalatát, amire a hétszeres világbajnok részéről természetesen a kezdetek óta mutatkozott igény, ám mintha tavaly még nem igazán látszott volna a csapaton a valódi hajlandóság erre. Ám mint az lenni szokott, ha egy versenyző a pályán mutatott eredményeivel is bizonyít, hallgatni is könnyebb rá.

„Megközelítése kezdetben vegyes fogadtatásra talált: egyesek továbbra sem voltak teljesen meggyőződve az elképzeléseiről, mások viszont feltétel nélkül követni kezdték. A köré épült csoport jelenti ennek a folyamatnak a legszilárdabb magját, a következő lépés pedig az, hogy a csapaton belül szélesebb körű támogatást szerezzen” – írja az Autoracer, ami alapján azért van még teendő abban, hogy mindenki egy irányba tartson a Ferrarinál.

Ám mint a szaklap hangsúlyozza, a folyamat Hamilton számára kedvezően alakul, mivel „egyre nagyobb tekintélyre és bizalomra tesz szert, ami lehetővé teszi számára, hogy másoknál messzebbre menjen a csapat működésének megkérdőjelezésében.” Hozzáteszik, hogy Fernando Alonso sem rendelkezett ekkora mozgástérrel a Ferrari legutóbbi sikerei óta Maranellóban megfordult világbajnokok közül, Sebastian Vettel pedig még kevésbé. És hogy mi a helyzet eközben Charles Leclerc-rel? Az Autoracer szerint az ő hiányossága az, hogy nem rendelkezik külső viszonyítási pontokkal, hiszen az Alfa Romeónál töltött bemutatkozóévét leszámítva a teljes eddigi F1-es pályafutása során a Ferrarinál vezetett.

Leclerc így aztán „fokozatosan közeledni kezdett csapattársa szemléletmódjához, amelyet érdekesnek nevezett.” Ez pedig jó hír lehet minden Ferrari-drukkernek, hiszen az mindig üdvös, ha a két pilóta ugyanazt mondja még akkor is, ha a vezetési stílusuk más. Persze egy olyan átpolitizált környezetben, mint ami a Ferrarira jellemző, vékony határmezsgyén jár az, aki alapvető változásokat szeretne elérni, így Hamiltonnak sem szabad túlságosan rálépnie mások tyúkszemére. Az általa elindított folyamatok teljes szervezetben történő elterjesztéséhez pedig kulcsfontosságú, hogy a csapatfőnöki széket továbbra is az őt régóta és jól ismerő Frédéric Vasseur foglalja el.