Toto Wolff szerint az első körben kapott defektje nélkül Lewis Hamilton a győzelemért harcolhatott volna a Spanyol Nagydíjon. De valóban ez a helyzet?
Bizosan már soha nem fogjuk megtudni, de a Mercedes barcelonai tempóját látva joggal merül fel a kérdés, hogy a Kevin Magnussennel történt első körös koccanása nélkül Lewis Hamilton harcban lehetett-e volna a győzelemért. A rövid válasz az, hogy talán, és ha nem is mindkettőt, de az egyik Red Bullt elkaphatta volna.
Miután közel egy teljes kört tett meg defektes bal első gumival, a hétszeres világbajnok a versenyt vezető Charles Leclerc-hez képest 53,9 másodperces hátrányban tért vissza a pályára. Verstappennel szemben 53,1, Pérezzel szemben pedig 50,3 másodperc volt a lemaradása ekkor.
Amennyiben csak az 56. körig vizsgáljuk Hamilton versenyét (ekkor kezdődtek a technikai problémái, ami miatt az utolsó 10 körben óvnia kellett az autót), azt látjuk, hogy Verstappenen 12,3, Pérezen pedig 32,6 másodpercet hozott, ami már önmagában elég bizonyíték arra, hogy bőven veszélyes lett volna a Red Bullokra.
Persze ott van Hamilton kényszerű kerékcsere után alkalmazott alternatív stratégiája, amivel a Mercedes igyekezett elkerülni a forgalmat, és tiszta pályát biztosítani pilótájának a felzárkózáshoz. Ez értelemszerűen torzítja valamennyire a képet, hiszen a Red Bulloknak át kellett hámozniuk magukat George Russellen, Verstappen pedig egyszer a kavicságyat is meglátogatta, amivel időt veszített.
Hozzá képest Hamilton versenyideje tehát nem véletlenül tűnik ennyire jónak, ám azt a holland kicsúszásával együtt sem lehet elvitatni a brittől, hogy a futam nagy részében ő volt a leggyorsabb pilóta a pályán.
Hamilton az eredeti taktikájával is nagyot kaszálhatott volna
Mivel az első körös kényszerű kerékcsere teljesen felborította a hétszeres világbajnok előre kitervelt stratégiáját, nem tudhattuk meg, hogy kifizetődő lett volna-e a közepes gumikon rajtolni.
Az Auto Motor und Sportnak nyilatkozó egyik mérnök elárulta, igencsak meglepte őket, hogy a teljes mezőnyből csak ők választották a közepes keveréket az első etapra. „Ha Lewisnak nem mentek volna neki az első körben, igazán kifizetődő lett volna ez a stratégia. A második etapban elmentünk volna az 50. körig, majd a versenyszituációhoz igazodva választhattunk volna gumit az utolsó etapra. Az ütközés nélkül 45 másodperccel közelebb lettünk volna az élmezőnyhöz, a dobogó pedig szinte biztosan összejöhetett volna Lewis-nak, és talán még Pérezt is elkapta volna” – idézi a német szaklap a mérnököt.
James Vowles, a Mercedes vezető stratégája a csapat szokásos kérdezz-felelek videójában elmagyarázta, hogy azért kezdtek közepes keveréken, mert Hamilton volt a leghátrébb a rajtrácson a három topcsapat pilótái közül, a középmezőnyből pedig senkit nem tartottak elég gyorsnak ahhoz, hogy veszélyes legyen a hétszeres világbajnokra.
„Számítottunk rá, hogy az első tízből rajtolók nagy része a lágy gumikon kezd. Ami Lewist illeti, mindkét Red Bull és Ferrari mögül indult. Rajtolhattunk volna mi is a lágyakon, megpróbálva eléjük vágni, de mivel nagyon valószínűtlen volt, hogy [a mögötte levők közül] bárki is képes lett volna ezt megtenni Lewis-zal, volt értelme még a potenciális pozícióvesztés árán is a közepeseken rajtolni, mert így futhatta volna a saját versenyét az optimális etaphosszokkal.”
Hamilton tehát jóval tovább kint maradhatott volna az első etap végén, mint a Red Bullok és Ferrarik, a verseny végén pedig jobb állapotú, és adott esetben lágyabb keverékű abroncsokon támadhatta volna őket. „Míg a többiek elöl talán két kiállásra korlátozták a lehetőségeiket, Lewis-zal három kiállásra kényszeríthettük volna őket (Verstappennel végül a DRS-probléma miatt váltott három cserére a Red Bull – a szerk.), miközben mi csak a saját etapjainkra koncentráltunk volna, és a verseny végén valószínűleg felzárkózhatott volna a lágyakon a gumikból kifogyó előtte haladókra” – mondta Vowles.
Toto Wolff-al és Hamiltonnal ellentétben a Mercedes stratégiai guruja nem jelentette ki, hogy a győzelem is elérhető lett volna, a dobogót viszont ő is valószínűnek tartotta. „Nehéz megmondani, hogy hol végezhettünk volna, de [Hamilton] tempóját nézve, valamint, hogy a saját stratégiáját futhatta volna, egy dobogó egyértelműen kinézett neki. A tempója nagyon erős volt, a verseny nagy részében ő volt a leggyorsabb a pályán.”
Vowles kiemelte, hogy az ütközés után még a futam feladását preferáló Hamilton milyen remek teljesítményt nyújtott azzal, hogy tulajdonképpen “vakon repülve” jött fel a negyedik helyig, amiből végül az őt a futam végén sújtó technikai problémák miatt ötödik pozíció lett.
„Lewis elképesztő munkát végzett. Nagyon nehéz elmagyarázni, mennyire nehéz helyzet az, amikor az ember utolsó, küzdi át magát a mezőnyön, és nem tudja, hogy miért harcol. És az sem feltétlenül segít, ha mi közöljük vele, hogy a pontszerzésért küzd, mert ő az autóból még csak nem is látja a következő ellenfelet, vagy akiket lát, azok nem pontszerző helyen autóznak. És mégis nekidurálta magát, és körről körre gyorsult. Különösen a második és a harmadik etapja volt elképesztő. A végső helyezése pedig a teljesítményének az elismerése, ami bajnokhoz méltó volt.”