Lewis Hamilton átesett a ló túloldalára a Szingapúri Nagydíj időmérő edzésén, ami nélkül nem elképzelhetetlen, hogy megszerezhette volna a pole pozíciót a vasárnapi futamra.

Azok után, hogy a Szingapúri Nagydíj időmérő edzésének első szakaszát 0,345 másodperces előnnyel nyerte Charles Leclerc-rel szemben, majd a második szakaszban 0,110 másodperccel zárt Max Verstappen előtt, Lewis Hamilton a harmadik szakaszban már nem tudott igazán jó kört összerakni, végül pedig nemhogy a pole, de még a második hely sem jött össze neki, csapattársa ugyanis 0,069 másodperccel megelőzte. Az élen záró Verstappen sem volt ugyanakkor messze (0,123 másodpercre), így joggal merülhet fel, hogy amennyiben Hamilton nem lő kicsit túl a célon a Q3-ban, megszerezhette-e volna első pole-ját a Ferrari pilótájaként.

Noha ezt természetesen már soha nem fogjuk megtudni, az mindenképpen érdekes, hogy miként arra Hamilton is utalt az autóból kiszállva, saját magának köszönheti a történteket, mondván talán nem kellett volna változtatnia az autón az utolsó szakaszra. A 41 esztendős versenyző ugyanis igyekezett mindent kisajtolni a Ferrarijából, mivel úgy érezte, hogy az autó még annál is többre képes, mint amit a Q1-ben és Q2-be nyújtott. Ezért a kérésére a csapat kissé megnövelte a jobb oldali szárnylap dőlésszögét, ami viszont már túlságosan nagy tapadást eredményezett az első tengeleyen, így az autó egyensúlya rossz irányba ment el, Hamilton pedig több kanyarban is szemmel láthatóan túlkormányzottsággal küzdött.

„Szerintem egyszerűen az egyensúlyon múlt – kezdte értékelését az FIA időmérő utáni sajtótájékoztatóján. – Az autó jó érzést adott, a csapatom, a mérnökök és a szerelők is fantasztikus munkát végeztek az egyes szakaszok között. A Q1-ben és a Q2-ben elképesztően jónak éreztem az autót –  amikor befejeztem a köreimet, arra gondoltam, hogy ebben még több van. És az egyetlen módja annak, hogy ezt megpróbáljuk kihozni belőle, az volt, hogy növeljük az első szárny dőlésszögét. Azonban azt hiszen, hogy ezzel átestünk a ló túloldalára. Mindössze egyetlen lyukkal állítottunk rajta, vagy valami ilyesmi, de annyira pengeélen táncoltunk, hogy ez is elég volt. Utána az autó egyszerűen idegessé vált, és a Q3-ban egyik köröm sem sikerült jól. Őszintén szólva, ezek után hálás vagyok a harmadik helyért, mert azok a körök egyáltalán nem voltak jók.”

Hamilton az első szárny állításához használt lyukra, vagy szaknyelven inkább furatra gondolt, amellyel a szerelők egy célszerszám segítségével állítani tudnak a dőlésszögön. Hogy most túlságosan meredekre állították, az ugyanakkor a hétszeres világbajnok elmondása szerint annak is köszönhető, hogy a Ferrari autójával nagyon vékony a határmezsgye aközött, hogy túllőnek a célon, illetve nem hozzák ki az autóból a legtöbbet.

„A mi autónknál rendkívül vékony a határ aközött, hogy átlépjük a tapadási határt, vagy nem használjuk ki teljesen a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Nagyon-nagyon nehéz megtalálni az ideális egyensúlyt. Az első két szakaszban valószínűleg sikerült eltalálnom, de figyelembe kell venni a pálya folyamatos javulását és a tapadás növekedését is. Ehhez alkalmazkodni kell, utólag pedig könnyű okosnak lenni” – magyarázta Hamilton, akinek a dolgát a több pilótához hasonlóan az is nehezítette, hogy Szingapúrban eleve nehezebb belőni a Q3-as tapadási viszonyokat, hiszen utcai pályáról lévén szó a körülmények nagyobb mértékben javulnak, ráadásul délelőtt esett, ami lemosta az addig felrakódott gumiréteget, tovább nehezítve a várható tapadás megtippelését.