Sam Bird amerikai autóversenyző tulajdonképpen csak megerősítette azt, amit azok közül is rengetegen elmondtak már, akik pályafutása során együtt dolgoztak Michael Schumacherrel, de az ő történetét ilyen részletességgel most olvashattuk először arról, hogy milyen volt az általa megismert hétszeres világbajnokkal nemhogy találkozni, de karrierje végén két évet együtt is dolgozni vele.
Mint minden formaautós, a 12-szeres Formula E-futamgyőztes Sam Bird is azért kezdett el versenyezni, hogy egy napon bekerüljön a Forma–1-be. A most 39 esztendős amerikainak ez végül nem jött össze, ám miután 2010-ben GP2-es (a Forma–2 elődje) villanásaival felkeltette Ron Meadows, az F1-es Mercedes istálló csapatmenedzserének figyelmét, részt vehetett az abu-dzabi szezonzáró után rendezett fiatal pilóták tesztjén. Mivel itt meggyőzően szerepelt, a Mercedes tesztpilótai állást ajánlott neki, amit Bird természetesen elfogadott, ezzel pedig ugyanannak a csapatnak a tagja lett, amelyben gyerekkori hőse, Michael Schumacher versenyzett.
A három év kihagyás után visszatérő hétszeres világbajnok lehet, hogy már nem volt ugyanaz a pályán, mint az első pályafutása alatt, ám a Mercedes tagjai így is elképesztően tisztelték és felnéztek rá, utolsó évében, 2012-ben pedig megmutatta, hogy ha nem sújtja őt példátlan pechsorozat, akkor egy későbbi világbajnokot is képes lett volna legyőzni csapattársa, Nico Rosberg személyében.
A Schumacherrel végül szoros barátságot építő Bird most a The Race hasábjain idézte fel az első találkozását és a közös munkát az akkor már a 40-es éveit taposó némettel.
Michael Schumacher tényleg elfelejtett vezetni 43 éves korára?
„Korábban már találkoztam vele, például a monacói jótékonysági futballmeccsen és hasonló eseményeken, de aztán hirtelen ott voltam az új Mercedes-felszerelésemben, újoncként Abu-Dzabiban, és épp az első csapatértekezletemre készültem. Előtte azonban gyorsan beugrottam a mosdóba. Az ajtón a jelző zöldet mutatott, benyomtam – és ott volt ő. Michael. Olyan részeivel együtt, amelyeket nem feltétlenül akartam látni!”
Schumacher ezután nem volt rest közölni mindezt Ross Brawn csapatfőnökkel, ami segített oldani a feszültséget a fiatal Birdben az első csapatértekezleten, ahol Brawn így köszöntötte az amerikait: „Nos, mindenkinek, itt van velünk a fiatal Sam Bird, aki ezen a hétvégén árnyékként követ minket, elvégzi az újoncnapokat, és a tartalékunk lesz. Fogadjátok szeretettel. És ha keresitek, valószínűleg a mosdók környékén találjátok majd.”
Bird elmondta, Schumacher később odament hozzá és megölelte, majd közölte vele, hogy „Üdv a csapatban!”. Innentől kezdve remekül kijöttek egymással, a köztük kialakult kapcsolat Bird elmondása szerint pedig „mindent jelentett számomra, mert Michael egyszerűen rendkívül nagylelkű ember volt”.
Embed from Getty Images„Az a képessége, amellyel maga köré tudta állítani és motiválni a csapatot, illetve ahogyan a saját elképzelései szerint formálta azt, egészen szenzációs volt. Pályafutása végén láttam őt dolgozni, már a negyvenes évei elején járt, ráadásul az autó sem volt a legjobb. De voltak villanásai nyers tempóból – például a 2012-es monacói köre, amely pole pozíciót ért volna, ha nem visz magával büntetést –, az egyszerűen elképesztő volt.”
„Nico [Rosberg] nagyon elemző alkat volt, kiválóan dolgozott a számokkal és az autó finomhangolásával, főleg a szoftveres oldalon hozott ki belőle pluszt. Michael viszont az emberi kapcsolatok terén volt egészen hihetetlen, és ebből is rengeteget profitált” – jellemezte Bird Schumacher, majd felidézett egy napot a 2012-es szezonból, ami jól szemléltette a hétszeres világbajnokra egész pályafutása során jellemző aprólékos hozzáállást.
„Volt egy újoncteszt 2012 szeptemberében, amin én vezettem. Kora reggel Michael felhívott, és azt mondta: »Később érkezem Magny-Cours-ba, előbb elviszem a gyerekeket iskolába.« Nagyon érdekelte az úgynevezett Coanda-effektusú kipufogó, amit először akartunk tesztelni a Szingapúri Nagydíj előtt. Nem elégítette ki, hogy halljon róla, látni akarta működés közben. A gépe 9:30-kor landolt, közvetlenül azelőtt, hogy kihajtottam volna a bokszból. Michael egyenesen a pályához ment – az apámmal együtt, ami egészen szürreális volt –, hogy tanulmányozza, miként befolyásolja a kipufogó az autó viselkedését. Néhány órát maradt, aztán ment vissza a gyerekekért.”
Az ominózus teszten, Magny-Cours-ban:
Embed from Getty Images
Bird természetesen nemcsak Schumacher pályán kívüli hozzáállását, hanem az autóban mutatott dolgokat is árgus szemekkel leste.
„Michael nagyon érzékenyen kezelte a fékpedált, majd azt akarta, hogy az autó és a fék jól forgassa be a kocsit, hogy aztán hamar visszatérhessen a gázra. Szerintem ezért volt annyira erős a kipörgésgátló korszakában. Nagyon korán be tudta fordítani az autót, gyorsan és hatékonyan vissza tudott térni a gázra, majd a rendszereket használva lőtt ki a kanyarokból. Nagyon kifinomult érzéke volt, rendkívül érzékeny reflexekkel. Amikor megnéztem Lewis [Hamilton] adatait, azok szinte klinikailag tiszták voltak: a fékgörbék tökéletesek. Michaelé nem ilyen volt – voltak benne hullámzások, mintha etetné a kocsi hátulját, folyamatosan finoman korrigálva, érzékenyen reagálva.”
Noha az F1-ben soha nem mutatkozhatott be, Bird 2013-ban nem sokkal maradt le a GP2 bajnoki címéről, majd 2015-ben LMP2-es bajnoki címet nyert a hosszútávú világbajnokságon, a Formula E-ben pedig 2014-től egészen a tavalyi szezonig megszakítás nélkül zajló karrierje során 12 győzelmet is szerzett.
A Schumachertől tanultakat tehát az F1-en kívül is bőven volt hol kamatoztatnia. „A legfontosabb, amit Michaeltől tanultam, az a csapaton belüli kapcsolatok építése volt, és az is, hogy ne félj kérdezni. Ha Michael valamiben nem volt biztos, megkérdezte a mérnököket: »Mit tehetek, hogy javuljak? Hol változtassak ezen a kanyaron vagy azon a féktávon?« Soha nem volt benne az, hogy »hétszeres világbajnok vagyok, mindent tudok«. Mindig fejlődni akart.”
„Soha nem emeltem őt piedesztálra a szemében – még ha az én szememben ott is áll. Amikor a körébe tartoztál, Istenem, milyen csodálatos ember volt. Rendkívül szerencsés vagyok, hogy együtt dolgozhattam vele – és nem okozott csalódást. Sőt. Sokan találkoznak a hőseikkel, és csalódnak. Én a hősömmel dolgoztam, és ő egyszerűen a legjobb volt.”