Az ex-F1-es versenyző, a Eddie Irvine a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelt rendkívül túlértékeltnek és „one-trick pony”-nak (tükörfordításban: „egytrükkös póni”), nevezte, vagyis olyasvalakinek tartja, akinek tehetsége nem túl változatos, csak egyféle módon tud sikeres lenni.
Irvine 1996-tól 1999-ig versenyzett a Ferrarinál, és mind a négy futamgyőzelmét utolsó Ferraris évében szerezte, azt is akkor, Michael Schumacher lábtörés miatt kihagyta a szezon második felét.
„Nem nézem (a Forma-1-et) már, mert untat.” – állítja Irvine, aki egyébként az ötszörös bajnok Lewis Hamilton képességeitől sincs hasra esve, bár Vettelnél jobbnak tartja.
„Más ligában játszik (Hamilton), de nem hiszem, hogy közel lenne Michael ligájához.” – véli Irvine.
„Szerintem Vettel akkor jó, ha az élen van és nem kell versenyeznie senkivel.” – mondta a BBC Northern Irelandnek. „Amikor Lewis versenyez, Lewis a versenyzésre koncentrál és halad előre. Amikor Vettel versenyzését látjuk, és valaki ellen versenyez, akkor annyira a másik fickóra koncentrál, hogy szinte elkerülhetetlenül neki is megy a másiknak. Szinte mindig ez történik.”
„Szerintem Vettel jó versenyző, de hogy négyszeres világbajnok, azt nem igazán látom. Szerintem ő rettentően túlértékelt, szerintem ő egy one-trick pony. Lewis tehetsége sokkal kiterjedtebb.”
Irvine szerint Hamilton jobb előzésben, mint Schumacher, de sokkal több a „rossz napja” Schumihoz, vagy Ayrton Sennához képest.
„Michael teljesítményszintje folyamatosan magasabb volt, még ha Lewis egy csodálatosan tehetséges versenyző is.”
„Mikor Lewis megérkezett a Forma-1-be, fantasztikus volt nézni, az előzései felülmúlhatatlanok voltak. Ő valószínűleg jobb előző, mint Michael. De egy teljes hétvégén mutatott sebesség és konzisztencia tekintetében az év során, szerintem senki nem ér Michael, vagy akár Senna nyomába.”
Arra a kérdésre, hogy szerinte a modern F1 miért unalmas, Irvine azt felelte, hogy „mesterséges”, „nem nyers” és „túl tökéletes”.
„Ha hibázol, nem kell árat fizetned érte.” – tette hozzá. „Csak egyre biztonságosabb és biztonságosabb, de már túl messzire ment. Fejlődés, fejlődés, fejlődés, egészen addig míg az lesz, hogy ‘hogy jutottunk ide?’ És szerintem ez egy kicsit szirupos lett és nem érdekes.”