Ahogyan azt a Mercedes már az Ausztrál Nagydíj hétvégéje alatt elárulta – és természetesen szabad szemmel is látható volt –, Lewis Hamilton extra szenzorokat cipelt az autóján a vasárnapi versenyen. A hasmagasságot és annak változásait menet közben folyamatosan figyelő szerkezet működés közben világít, így szemből úgy tűnhetett, mintha a W13-as alján egy kis lámpa lenne bekapcsolva. Ez volt a szenzor.
A csapat pedig azért tette fel az autóra, hogy egy teljes versenytáv során is monitorozni tudja a delfinezés jelenségét, és jobban megértse az őt egyelőre nagy mértékben hátráltató problémát. Illetve azt, hogy a futamokon miért szembesülnek vele kisebb mértékben, mint mondjuk időmérős körök során.
Az Autosport információi szerint a Hamilton autóján levő szenzorok 1 és 2 kg közötti többletsúlyt jelentettek, ami azért már a köridőkön is meglátszik. Csakhogy James Vowles, a Mercedes vezető stratégája a Mercedes kérdezz-felelek videójában elárulta, hogy valójában a hétszeres világbajnok és George Russell autója szinte teljesen ugyanolyan súlyú volt.
„Több ezer alkatrészből áll mindkét autó. Ezek az alkatrészek pedig nem egyforma súlyúak, itt-ott adódnak néhány grammos eltérések. A két autó súlya pedig valójában – mint azt az FIA mérlege is mutatta – néhány grammon belül volt egymáshoz képest. Lewis fantasztikus munkát végzett az extra szenzorok cipelésével, de végső soron ennek kis ára volt, mindössze grammok voltak a két autó között” – ecsetelte a mérnök.
Mindez arra is rávilágít, hogy amennyiben Hamilton autóján nem lettek volna szenzorok, jóval könnyebb lehetett volna Russell W13-asánál, ezzel előnyhöz juttatva a hétszeres világbajnokot.
A túlsúly is gondot okoz nekik
Az idei autók egyik nagy, a legtöbb csapatot érintő problémája a túlsúly. A Mercedes sem kivétel ez alól, így aztán a W13-as is a minimum súlyhatár felett van. Vowles szavaiból kiderül, hogy a korábbi futamokon azért nem vetették be az Ausztráliában Hamilton autójára tett szenzort, mert nem akarták tovább növelni a súlyt. Viszont utólag rájöttek, hogy kénytelenek meglépni ezt, mert így nem tudják feltérképezni a pattogással kapcsolatos gondjaikat.
„Szervezetként mindig magas fokú kell legyen a megértés, és adatvezéreltnek kell lennünk. Mindez fájdalmas, mert szenzorokat levenni az autóról azért, mert az túlsúlyos, azt jelenti, hogy információtól esünk el. Az első két versenyhétvége után azt a következtetést vontuk le, hogy a szenzorok eltávolításának eredményeként túl sok a megválaszolatlan kérdés. Egy normális évben fel sem merülne, hogy ne legyenek szenzorok az autón, ha egyszer ez kell a megértéshez. Az idei viszont nyilvánvalóan nem egy normális szezon, a kocsi pedig túlsúlyos.”
Most, hogy Hamilton megtett egy teljes versenytávot a hasmagasságot figyelő szenzorral, Vowles elmondta, nagyon hasznosak lesznek nekik a megszerzett adatok, arra viszont senki ne számítson, hogy egyik napról a másikra megoldódnak a gondjaik. „Nem arról van szó, hogy ezekből az adatokból hirtelen találunk valamit, ami mindent a feje tetejére állít, és egy futam alatt meglesz a megoldás. Helyette kapaszkodókkal szolgál ahhoz, hogy mit kell tennünk az előrelépéshez” – magyarázta a szakember.
