Robert Kubica elárulta, hogy a 2012-es szezontól a Ferrari F1-es versenyzője lett volna, ha nincs az a hatalmas ralibaleset 2011 elején.
Kubica a 2011-es Ronde di Andorra-ralin szenvedett súlyos sérüléseket, ami azonnal derékba törte ígéretes F1-es karrierjét. A lengyel idén tért vissza a paddockba a Williams teszt- és tartalékpilótájaként, tavaly nyáron pedig még a versenyülésért is harcban volt. Még akkoriban az a hír járta, hogy Kubica 2012-ben a Renault-tól a Ferrarihoz szerződött volna, ezt azonban egyik fél sem erősítette meg hivatalosan – egészen mostanáig.
„Igen” – jött a tömör, de egyértelmű válasz Kubicától arra a kérdésre, ő lett volna-e Fernando Alonso csapattársa a Ferrarinál 2012-ben. „Az első lépés, hogy bekerülj az F1-be. A második, hogy letedd a névjegyed az asztalra, értékes és jóhírnévvel rendelkező pilótává válj, ami nehezebb, mint bekerülni. Harmadik lépésként pedig vagy világbajnoki címet nyersz, vagy Ferrari-versenyző leszel. Én nem nyertem bajnokságot, végül a Ferrarinál sem versenyeztem, de nagyon közel voltam hozzá.”
Kubica Stefano Domenicalival írta alá a szerződést, amely alapján kevesebbet keresett volna, mint a Renault-nál. A lehetőség sajnos nem materializálódott, de a hiányt csak most kezdi el érezni igazán, a baleset után nem ezen sajnálkozott leginkább.
„Olyan nehéz volt a felépülésem, hogy az első 16-18 hónapban egyáltalán nem fájlaltam az elvesztését” – magyarázta Kubica. „Küzdenem kellett, a felépülésre koncentráltam, nagyon kemény időszakon mentem keresztül. Minél több idő telt el, annál nehezebbé vált ez a tudat, mert egyre inkább fogyatkozott a reményem, hogy még visszafordítható a dolog. Egyik pillanatban rendkívül gyorsan rekuperálódtam, a következőben hat hónapot esett vissza a fejlődésem, mert nem sikerült megfelelően egy operáció. Fájdalmas volt [az F1-től való távollét], de nem volt fájdalmasabb csak azért, mert egy ferraris üléstől estem el.”
A rali előtt Kubica komolyan fontolóra vette, hogy visszalép az indulástól, de nem akarta, hogy kárbavesszen a csapat szervezése és erőfeszítése, valamint tisztában volt vele, hogy „ahol a következő évben versenyeztem volna, ott nem lett volna lehetőségem ralizni”.
„Nem szórakozásból döntöttem a ralizás mellett” – fűzte hozzá a lengyel. „Sokoldalúbb versenyzővé akartam válni, olyasvalamit akartam találni, amivel a többiek nem rendelkeztek vagy amin még javítanom kell. Nem voltam elégedett az aktuális szintemmel, mindig fejlődni akartam, és úgy gondoltam, a ralizás megfelelő platformot biztosít ehhez. Megkaptam, de túl nagy árat fizettem érte.”