Az 1998-as Magyar Nagydíj alighanem 10/9, de leginkább 10/10 F1-rajongóknak Michael Schumacher és a Ferrari szenzációs, az ominózus 19 egyhuzamban teljesített „időmérős kör” miatt emlékezetes. Ám mindeközben hátrébb az egyik versenyző nemcsak a minél jobb eredmény eléréséért, hanem szó szerint az életéért küzdött. Ő nem volt más, mint a Williamsnél második, egyben utolsó idényét teljesítő Heinz-Harald Frentzen, aki súlyos fertőzéssel versenyezve lett ötödik. A ma már 59 éves német lánya, Lea Frentzen TikTok-oldalán idézte fel a lassan 28 évvel ezelőtti mogyoródi viadalt. 

„Az volt pályafutásom egyik legkeményebb Forma–1-es versenye. Lázzal és hasmenéssel kezdődött pénteken ebédidőben, ami után a hétvége hátralevő részének nagy részét a WC-n töltöttem 40 fokos lázzal. Nem tudtam, hogy mit szedtem össze, de borzasztóan beteg voltam” – kezdte az elbeszélését a háromszoros F1-es futamgyőztes, mire lánya megkérdezte tőle, hogy ilyen állapotban mégis miért versenyzett, miközben manapság simán kihagy valaki egy futamot, ha ennyire beteg.

„Nem tudom. Nem tudtam, hogy mi a bajom, és amíg nincs egyértelmű bizonyíték rá, addig vezetned kell. Lehetséges volt a versenyzés, még szalmonella-fertőzéssel is, merthogy minta azt másnap a bécsi kórházban megtudtam, ez volt a bajom” – felelte Frentzen, aki Michael Schumacher, David Coulthard, Jacques Villeneuve és Damon Hill mögött, honfitársához képest 56 másodperces hátrányban ért célba.

Frentzen az 1998-as Magyar Nagydíjon

„Ötödik lettem még ilyen rossz állapotban is, ráadásul a magyar az egyik legkeményebb futam volt a versenynaptárban, mivel csak egy egyenes volt a pályán, ahol rövid ideig pihenni lehetett, a maradék időben folyton jobbra-balra kanyarodtunk – idézte fel a mainál is lassabb Hungaroringet. – Még ha tartani is tudtam a tempót a versenyen, utána borzasztó állapotban voltam.”

Frentzen elmondása szerint a futam utánra annyira legyengült és kiszáradt a két napja tartó folyamatos hasmenéstől, hogy szó szerint veszélyben forgott az élete.

„Nagyon rosszul éreztem magam, úgyhogy le kellett ülnöm, és még úgy is szédültem. Szerencsére a Minardi csapatnak volt egy orvosa, aki bekötött nekem egy infúziót. Szerencse, hogy megtette, különben meghaltam volna, annyira kiszáradtam. Amikor megérkeztem a bécsi kórházba, továbbra sem volt elég folyadék a véremben, és az orvosok azon tűnődtek, hogyan lehetek életben ilyen rossz értékekkel.”

Szerencsére nemhogy életben maradt, hanem még futamot sem kellett kihagynia, és a két héttel későbbi Belga Nagydíjon ismét autóba ülhetett.