Nem nyert semmit, de gatyába rázta a Mercedest – 12 éve jelentette be Schumacher, hogy itt a vége

Michael Schumacher 12 éve ezen a napon jelentette be a Japán Nagydíj előtt, hogy ismét, és ezúttal végleg visszavonul. A jó eredmények elmaradtak a hétszeres világbajnok Mercedesnél töltött három éve alatt, ám a hozzájárulása a későbbi sikerekhez így is jelentős.

Noha 6 verseny még hátravolt a szezon végéig, kevesebb mint egy héttel azután, hogy a Mercedes nyilvánosságra hozta Lewis Hamilton szerződtetését, Michael Schumacher a 2012-es Japán Nagydíj csütörtöki napján összehívott sajtótájékoztatón bejelentette második, egyben utolsó visszavonulását. 

„Úgy döntöttem, hogy a szezon végén visszavonulok a Forma–1-ből, noha továbbra is képes vagyok a világ legjobb pilótáival versenyezni. Ez büszkévé tesz, és részben ezért sem bántam meg soha, hogy visszatértem. Elégedett lehetek a teljesítményemmel és azzal a ténnyel, hogy folyamatosan emeltem rajta az elmúlt három évben, de egy ponton eljön az ideje a búcsúnak” – fogalmazott a 44. születésnapja felé közelítő hétszeres világbajnok, aki hátralevő hat futamán sem ért el kiemelkedő sikert, így három évet felölelő visszatérését egyetlen dobogós helyezéssel (2012, Valencia, 3. hely) és egy időmérős elsőséggel (2012 Monaco) zárta le.

Ez egyértelműen nem az volt, amiért 2009 végén visszatért, hiszen a Mercedes által megvásárolt és gyári csapattá formált Brawn GP abban az évben világbajnok lett, ezért aztán mindenki azt várta, hogy Schumacher ott folytatja majd, ahol 2006 végén a Ferrarival abbahagyta, azaz győzelmekért és világbajnoki címekért fog küzdeni.

„2009 végén azt mondtam, azt akarom, hogy a sikereim alapján ítéljenek meg. Ezért kaptam rengeteg kritikát az elmúlt három évben, ami részben jogos. Kétségtelen, hogy nem értük el azt a célunkat, hogy világbajnok autót fejlesszünk ezen évek során, miként az is kétségtelen, hogy senki számára sem tudok már hosszú távú perspektívaként szolgálni. Ugyanakkor az is világos, hogy továbbra is nagyon elégedett lehetek azzal, amit összességében elértem a Forma–1-ben” – mondta Szuzukában.

Csak nevükben voltak nagycsapat

Utólag nézve persze kijelenthető, hogy irreális elvárás volt a győzelem a Mercedesszé formálódó istállótól 2010-ben, hiszen a 2009-es szezont is éppen, hogy sikerült túlélniük, miközben mindenen spóroltak, amin csak lehetett – például csak a versenyhétvégékre szerződtették a köztes időben vízvezeték-szerelőként dolgozó tankoló emberüket, de lehetne említeni a fapados járatokon utazástól a fejlesztések befagyasztásán és tömeges elbocsátásokon át igen sok minden.

A Mercedes tehát már egy jóval kisebb istállót vásárolt meg, mint amekkorával a csapat egy évvel korábban, még Honda néven versenyzett, ám mivel az FIA szigorú költségplafon bevezetését tervezte (ez azóta 2021-ben megtörtént) – amire válaszul a csapatok kiszállással fenyegettek, majd a saját kezükbe vették a költségek csökkentését és ezzel a vártnál jóval kisebb hatást értek el –, Ross Brawn csapatfőnök úgy volt vele, hogy hamarosan mindenki kénytelen lesz csökkenteni a csapata méreteit.

„Mindannyian úgy véltük, hogy az erőforrások korlátozása éreztetni fogja a hatását, és 1-2 éven belül a Brawn GP mérete lesz a modell a nagycsapatoknak. Sajnos ez egyszerűen nem történt meg. A Brawn GP 400 embere nem volt elég, így a Mercedes első 1-2 évében szenvedtünk, mert nem voltak meg az erőforrásaink” – nyilatkozta Brawn 2014 májusában a Motor Sport Magazine-nak.

Így érkezett meg ügyvezető igazgatónak a Williamstől Toto Wolff, a gárda későbbi csapatfőnöke 2013 januárjában, és nyitotta fel a Mercedes igazgatótanácsának szemét. „Amikor Toto csatlakozott, elmondta, hogy a Williams nagyobb költségvetéssel dolgozik, mint mi Mercedesként – idézte fel Brawn. – A jó az volt, hogy Toto képes volt elmenni az igazgatótanácshoz és azt mondani, hogy »Nézzétek, srácok, jobb ha felébredtek, mert…« Az igazgatótanács pedig felébredt. Már Toto érkezése előtt is képesek voltunk meggyőzni őket, hogy többet költsenek, mert az erőforrás-korlátozás nem lesz hatékony, így 2012-ben a fedélzetre hoztuk Aldo Costát és Geoff Willist, és 60%-os méretarányúra bővítettük a szélcsatornát” – mutatott rá az akkori csapatfőnök, aki a biztatóan induló 2012-es szezon közben inkább átcsoportosította az erőforrásokat a 2014-es vízválasztó évre.

Mindez nagyon nem jött jól a Nico Rosberget minden korábbinál többször legyőző Schumachernek, aki amellett, hogy 43 évesen is képes volt elképesztően jó teljesítményre, páratlanul balszerencsésnek bizonyult az év első felében, a másodikra pedig teljesen elfogyott a Mercedes, így Schumacher nem tudott legalább dobogós eredménnyel búcsúzni.

Michael Schumacher tényleg ennyire gyenge volt második F1-es karrierje során?

Segített lefektetni az alapokat

A Mercedes szempontjából ugyanakkor a gyári csapat újjáélesztésének – hiszen ne feledjük, az 50-es évek elején már volt gyári istállójuk az F1-ben – első három szezonja sem telt el haszontalanul, hiszen ezekben az idényekben fektették le az alapjait a későbbi sikercsapatnak. Ebben pedig Schumachernek elévülhetetlen érdemei vannak. „Minden jót kívánunk Michaelnek a jövőbeli terveihez, és őszinte köszönetünket fejezzük ki az elkötelezettségéért, a szenvedélyéért és a kemény munkájáért ebben a közös három évben. Nem értük el azokat az eredményeket, amiket szerettünk volna, ugyanakkor Michael hozzájárulása jelentős a fejlődésünkhöz és a csapat jövőjéhez” – mondta Brawn a 2012-es Japán Nagydíjon.

Azt, hogy szavait nem puszta udvariasság vagy baráti szeretet szülte, legjobban a Beyond the Grid podcast egyik 2021-es, a brackley-i istállóban a kezdetek óta alapembernek számító Simon Cole vezető versenymérnökkel, Andrew Shovlin mérnökigazgatóval, James Vowles vezető stratégával és Ron Meadows sportigazgatóval készült beszélgetés tükrözi. Ebben az epizódban az említett úriemberek felváltva nyújtottak betekintést abba, hogy Schumacher miként segített létrehozni a 2014 és 2021 között 8 konstruktőri és 7 egyéni világbajnoki címet nyerő gépezetet.

„Michael érkezése nagy pillanat volt a csapat fejlődésében. Itt volt egy olyan pilóta, aki tudta, mi kell a bajnoki címhez, aki tudta, hogy milyen szinten kell teljesíteni ehhez. Egyfajta ébresztő volt nekünk az érkezése, mert igazán hajtotta a csapatot, hogy dolgozzon keményebben és teljesítsen, amitől mindannyian magasabb fokozatba kapcsolunk” – magyarázta Shovlin.

„Egy kicsit ijesztő volt nekem. Ross [Brawn, a Mercedes akkori csapatfőnöke] arról beszélt, hogy jönni fog Michael és mindent meg fog változtatni, csak várjátok ki. Azt gondoltam, hogy ez többféleképpen is megtörténhet, úgyhogy egy kicsit aggódtam, hogy nem fog tetszeni. De aztán megérkezett és az összes várakozást felülmúlta. Ő volt az etalon a professzionalizmusban és segített nekünk fejlődni csapatként” – tette hozzá Cole.

„Azt gondolom, hogy mindannyiunknak nagyon személyes kötődése volt Michaelhez. Mindenkinek tudta a nevét a garázsban, mindenkinek ismerte az életét, a hátterét, a szokásait. És nem azért, mert megjátszotta magát, hanem őszintén érdekelte az emberek élete” – mondta az azóta a Williams csapatfőnökévé váló James Vowles.

„Úgy dolgozott együtt a mérnökökkel, amit azelőtt még nem láttunk. Új volt nekünk, hogy milyen sok időt töltött az edzések között és a téli teszteken a kamion belsejében kialakított irodában – mesélte Cole. – Ennek a nagy része adatelemzés volt, de minden érdekelte és mindenben részt akart venni az autóbeállítástól kezdve addig, hogy miért így épül fel a programunk és nem úgy. Nem csak ült ott és hagyta, hogy elmondjuk neki a tervet, hogy utána megpróbálja megvalósítani, vagy csak a felénél elkezdjen panaszkodni. Részese volt a program kialakításának, annak megértésének, amit éppen próbáltunk tanulni. Rengeteg időt ölt ebbe, ami igazán kifizetődött, mert elkezdtük megérteni, hogy miként vonjuk be a versenyzőket a tervbe.”

Ez alatt a három év alatt a hétszeres világbajnok pedig még az egykor őt esküdt ellenségének tartó, 1997-ben Jacques Villeneuve versenymérnökeként vele szemben vb-címet nyerő, majd a Mercedesnél a második szezonjától már őt segítő Jock Clear véleményét is gyökeresen megváltoztatta. „Olyan sokat tanultam arról, hogy miként lett sikeres – idézi a Motors Sport Magazine a mérnököt egy 2020-as cikkben. – Egyáltalán nem úgy, hogy sokat tanulmányozta a telemetriát, a beállításokat, vagy kereste a megfelelő lengéscsillapítót. A fontos az, ahogyan interakcióba lépett az emberekkel, hogy mikor volt velük kemény és mikor nem… Nagyon régen rájött, hogy mialatt a többi pilóta a lengéscsillapítók miatt agonizált, ő csak választott egyet, majd inkább más dolgokkal foglalkozott, mint például azzal, hogy a megfelelő emberekkel dolgozzon és maga mellé állítsa őket. Olyan előnyöket keresett, amelyek hosszú távon fizetődnek ki.”

Mindez persze csak azokat érte meglepetésként, akik korábban nem dolgoztak vele. A Mercedeshez 2017-ben csatlakozó, őket jelenleg is technikai igazgatóként erősítő, Schumacherrel a Ferrarinál 1996 és 2005 között dolgozó James Allison például már korábban megtapasztalta ezt az attitűdöt.

„Amit tapasztaltam, az egyértelműen közelebb hozta őt hozzám, és szerintem bárki más, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy vele dolgozhatott, ugyanezt mondani. Ez pedig az volt, hogy nagyon nagylelkűen bánt az emberekkel a csapatban, és azt éreztette velük, hogy ők is a bajnoki hadjáratának és a sikereinek a részesei. Azt éreztette velünk, hogy ezek a csapat sikerei, a mi részünk pedig valós ebben, és hálás volt érte. Ez igazán felvillanyoz egy csoportot arra, hogy a legjobbját nyújtsa érted, ami a Forma–1-ben szükséges a sikerhez” – mondta a ferraris évekről, majd egy konkrét esetet is felidézett.

„Mielőtt a Ferrarinál 1998/99-ben beköszöntöttek a sikeres évek, számos hibát elkövetett a csapat, ezeknek a hibáknak pedig Michael fizette meg az árát vagy úgy, hogy nem kapott olyan autót, amilyet a tehetsége alapján érdemelt, vagy úgy, hogy valamit eltoltunk. Mégsem panaszkodott soha egyetlen szóval sem. Egy alkalomra különösen jól emlékszem, amikor nagyon nagy bűntudatom volt egy monzai teszten. Túl messzire mentünk a padlólemez alakjának megváltoztatásával, amitől a padlólemez hajlamos volt egyik pillanatról a másikra abbahagyni a leszorítóerő termelését. Ez hatalmas balesetet eredményezve megtörtént a Curva Grandéban (padlógázas kanyar a monzai pálya első szektorában), ahol akkoriban veszélyesen kicsi volt a bukótér, és csak a szerencsének köszönhetően úszta meg ép bőrrel.”

„Borzasztóan szétzúzta a testét egészen a fenekéig és hátáig. Olyannyira, hogy az azt követő versenyeken nem tudott leülni a csapatmegbeszéléseken, de ekkor sem panaszkodott egyszer sem, csak megbirkózott vele. A külvilágnak semmit nem mondott erről, csak felemelte a szemöldökét rám és az aerodinamikai csapat tagjaira nézve, hogy »Ezt rendbe tudjátok hozni, kérlek?« Ezek a dolgok nagyon meleg érzéseket keltenek benned egy ember iránt, mert nem csak egy esetről van szó, hanem arról, hogy folyamatosan megfelelően viselkedett csapattársként. Nehezen lehetne találni bárkit, aki dolgozott vele és mást mond.”

A monacói pole-kör, ami nem ért pole-t:

On the day of his 51st birthday, jump on board for a lap of Monaco magic with Michael Schumacher 🎥#F1 #KeepFightingMichael pic.twitter.com/r5EYvPm6gm

— Formula 1 (@F1) January 3, 2020

Sajnálták, hogy nem nyertek Schumacherrel

Utolsó évében Schumachernek akár a győzelem is összejöhetett volna a Mercedesszel, de amikor az autója erre alkalmas lett volna, csőstül jött a balszerencse, Monacóban pedig hiába szerezte meg a pole-t, a Spanyol Nagydíjon Bruno Senna megtorpedózása miatt kapott büntetése miatt 5 hellyel hátrébbról kellett indulnia. Más kérdés, hogy aztán a benzinpumpa hibája miatt kiesett, így nem a büntetés fosztotta volna meg a győzelemtől.

„Majd kibújtam a bőrömből. Valószínűleg az volt az egyik legnagyszerűbb kör, amit életében futott – emlékezett Vowles a Beyond the Gridben a monacói körre. – De közben megszakadt a szívem, őszintén megszakadt. Ezt a srácot – akit az itt ülők közül és a gyárban dolgozók közül is mindenki a dobogó tetején akart látni, mivel őszintén megérdemelte –, aki annyi erőfeszítést tett a csapatért, az életéből annyit szentelt a csapatnak, ez kárpótolhatta volna. Ez volt a nagy lehetősége abban az évben. Megszakadt a szívem, hogy pont ezen a versenyen sorolták hátra. Együtt éreztem vele, a mai napig együttérzek. Nem érte el azokat az eredményeket, amelyeket megérdemelt volna, tekintve, hogy mennyit tett hozzá a csapathoz.”

Így lehetett volna világbajnok 45 évesen Michael Schumacher

A három év erőfeszítéseiért egyetlen, a 2012-es Európa Nagydíjon szerzett harmadik helyezés kárpótolta, amit alighanem megjavíthatott volna, ha 2013-ra is maradt, hiszen abban az évben a Mercedes már 3 versenyt nyert. „Elnézve, hogy miként segített nekünk fejlődni, egyértelműen azt bánom a legjobban, hogy nem láttam őt nyerni nekünk egy versenyt – mondta Meadows. – Más szinten állt, mint bárki, akivel azelőtt együtt dolgoztunk. Őszintén hiszem, hogy mindannyian azt akartuk, hogy nyerjen. De ez sosem történt meg. Néhány évvel később aztán már nem tudtuk abbahagyni a nyerést, ő pedig megérdemli ezeknek a sikereknek egy részét, mivel nagy szerepe van abban, hogy ma nyerünk, mivel jobbá tett minket.”