A Forma–1 2026-os szabályai nem jók, különben nem kellett volna őket már három futam után megváltoztatni, és nem beszélnénk arról a hétvégi Miami Nagydíj után, hogy a szabályok a változtatások ellenére továbbra is az autóversenyzés alapigazságait rúgják fel. Azzal ugyanakkor semmi baj nincs, hogy valami félresikerült – még ha többen már két éve figyelmeztettek, hogy ez így nem lesz jó –, azzal viszont már annál inkább, hogy az emiatt kritizáló rajongók véleményét az F1 vezére és több csapatfőnök igencsak megkérdőjelezhető kommunikációs eszközökkel próbálja bagatellizálni – vélemény.
Juan Pablo Montoya kiszélesíti a 12-es kanyart, amitől megrongálódik a Williamse, majd a következő kör elején a leszorítóerő-veszteségtől kicsit lecsúszik az ideális ívről az egyes kanyarban, így Kimi Räikkönen a kettesben kívülről mellé furakszik, hogy aztán az ezt követő gyors jobbosban kikergesse őt a kavicságyba és átvegye a 7. helyet. Mindeközben üvöltött a BMW és a Mercedes V10-ese – meg a többi autóé, nyilván –, vérmérséklettől függően jó néhány tévéadás kommentátorával egyetemben.
A Forma–1 aranykora; igazi, DRS és energiamenedzselés nélküli versenyzés; két őstehetség egymásnak feszülése – mondhatnánk. És igen, amikor ehhez, a 2002-es Magyar Nagydíjon látotthoz hasonló jeleneteket tartalmazó videók tömkelegével találkozunk a közösségi médiában, és közben olvassuk a régi idők F1-ét visszasíró kommenteket – nekem is hiányzik a dobhártyaszaggató motorhang –, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az olyan „apróságokról”, mint az, hogy például a fentebb felidézett augusztusi délutánon ez volt az egyetlen említésre méltó esemény a pályán, mert amúgy a mezőny 77 körön át vonatozott, miközben Rubens Barrichello és Michael Schumacher kézenfogva kettős győzelmet ért el, hogy négy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosítsa a Ferrari konstruktőri vb-címét – Schumacher az egyénit már júliusban megnyerte –, Barrichello pedig az összetett második helyet. Nem hangzik túl izgalmasan, ugye?
És nyilván nem csak ezt az egy példét lehetne hozni arra, hogy amúgy emlékezetes csatát vagy csatákat felvonultató versenyeken tulajdonképpen semmi más nem történt azon az egy vagy két szép megmozduláson kívül, meg persze olyan futamot is bőven találnánk az F1 bármelyik évtizedéből, amelyen még ennyi érdekes esemény sem akadt. Ehhez képest tényleg nincs miért panaszkodnunk manapság, az akkumulátorok uralta királykategória futamait figyelve, hiszen úgy jójóznak – az eltérő energiaszintek miatti oda-vissza előzgetésre használt szleng – a pilóták egymással, hogy attól a szemünk is jobb híján jójózni kezd.
Persze, itt fel is lehet tenni a kérdést, hogy valóban izgalmasabb-e attól egy autóverseny, hogy sok rajta az előzés (nem), és többet ér-e egy eltérő energiahasználat miatti kikerülésnél egy kanyargós Hungaroringen, bármiféle mesterséges előzést segítő eszköz nélkül végrehajtott pozíciószerzés. Nyilván sportértéke az utóbbinak nagyobb, vagy úgy is mondhatjuk, hogy annak van, miközben persze ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy valaki azért tud előzni egy 2026-os F1-es versenyen, mert jobban sáfárkodott az akkumulátorával. Ugyanakkor még most, az áprilisi kényszerszünetben végrehajtott módosítások életbe lépésével sem mindig ez a helyzet, és mint azt a Miami Nagydíj megmutatta, a versenyzők továbbra is jórészt az autójuk számítógépének kénye-kedve szerint előznek vagy sem.
Azt viszont saját magamon is észreveszem, hogy mégiscsak érdekesebb egy olyan futam, amilyen a múlt hétvégi miami volt, amelyen körről körre történik valami, és olykor két csatázó pilóta többször egymás után helyet cserél. És itt el is érkeztünk a jelen F1-ének kettősségéhez. Egyrészt legyen szó bármilyen háttérismeretekkel rendelkező, a sportágat bármennyi ideje követő nézőről, az mindannyiunkban közös, hogy alapvetően izgalmas futamokat szeretnénk látni, és mi más kínálhatja a legtöbb izgalmat, mint a pályán zajló csaták (nyilván érdekes lehet a taktikai harc vagy egy körökön át tartó, a határokat kanyarról kanyarra feszegető üldözősdi is, de hát na).
Másrészt tökéletesen érthető – legalábbis nekem – azoknak az autósportot értő, autóversenyeket nem pusztán a show kedvéért, hanem annak sportértéke miatt is követő nézőknek/rajongóknak/sportkevelőknek a fanyalgása, akik az idei szabályokat kezdettől fogva kritizáló, azokat versenyzésellenesnek nevező Max Verstappennel értenek egyet. Hiszen az mégiscsak összeegyeztethetetlen az autósport alapvető filozófiájával, hogy időmérős gyorskörön nem lehet a határon autózni a kanyarokban, mert azzal a pilóták veszítenek az egyenesekben, ahol a padlógázas visszatöltés miatt egyébként is nevetséges módon lassulnak, hogy aztán még a féktávok előtt a gázt is el kelljen venni, mert ott is tölteni kell az akkumulátorokat.
És akkor jön a verseny, ahol mindezen enegiamenedzsment-technikák mellé az előzések is bejönnek a képbe, és azt kell néznünk, hogy bár sok az akció, a pilóták olykor úgy előznek, hogy nem is akarnak – mint Norris Hamiltont Szuzukában –, mert pontosan tudják, hogy azzal rossz helyzetbe hozzák magukat, és a következő egyenesben visszabukják a megszerzett helyet, de ha beleemelnek a gázpedálba, attól „megbolondul” az autó központi vezérlőrendszere, és még jobban megszívják, mintha végrehajtanának egy akaratlan előzést. De említhetnénk azt a jelenetet is immár a Miami Nagydíjról, amely során Charles Leclerc a nyolcas kanyar kijáratán hatalmas ellenkormányzást mutatott be, majd kis híján a falban kötött ki, az óriási lendületvesztés következtében pedig Piastri elviharzott mellette, ám így sem az ausztrál ért elsőként az egyenes végére, a Ferrari ugyanis utána eredt, és az eltérő energia-felhasználásból adódóan rögtön vissza is előzte. Jóval kisebb lendületből kezdve, ugyanabban az egyenesben. Aligha erről kellene szólnia az autóversenynek, nem?
Rajta vannak az ügyön
Azt ugyanakkor mindenképpen adjuk meg az FIA-nak és az F1-nek, hogy kezdettől fogva nyitottak a váloztatásokra, és az első, áprilisi kényszerszünetben a gyártók, csapatok és pilóták bevonásával nyélbe ütött és elfogadott módosító csomag már életbe is lépett. Ám mivel szezon közben nem lehet változtatni a belső égésű motor és az elektromos komponens fentebb taglalt problémákért alapvetően felelős, durván 50/50-es arányán, azt már előre lehetett sejteni, hogy csodára nem számíthatunk, és legfeljebb javulni fog a helyzet, a 2026 előtti állapotokra visszaállni nem.
Továbbra is velünk van a jelenség, hogy ha gyorsítunk bizonyos kanyarokban, akkor lassabbak leszünk miatta az egyenesben. Egyszerűen nem szabadna olyannak előfordulnia, hogy ha hosszabb ideig haladunk padlógázon egy kanyarban, akkor az megbüntet minket az egyenesben. Ettől meg kell szabadulnunk.
Remélhetőleg teszünk lépéseket ennek érdekében. Nagyobb motorerő kell és kevesebb akkumulátorhasználat, akkor majd rendben lesz. A módosított szabályok nem sokat javítanak a vezetés élvezhetőségén” – nyilatkozta az idei szabályok fő kritikusának számító Max Verstappen a Miami Nagydíj időmérő edzése után, majd hozzátette, megoldást csak az fog jelenteni, ha a jövőben visszatérnek a V6-os motor 75-80%-os túlsúlyához, ez azonban 2027-re még biztosan nem fog megtörténni.
„Kicsit javult a helyzet, de maguk a csaták szerintem nem változtak drámaian. Az időmérőn viszont volt némi változás, úgyhogy ez egy lépés volt a jó irányba – mondta már Charles Leclerc a verseny után, akivel Lando Norris is egyetértett. – Ez egy kis lépés a jó irányba, de még mindig nem azon a szinten van, ahol a Forma–1-nek lennie kellene. Tegnap az időmérőn is azt mondtuk, hogy ha mindenhol padlógázzal mész, és úgy próbálod nyomni, mint a korábbi években, akkor ezért még mindig megbűnhődsz. Még mindig nem lehet mindenhol teljes gázzal menni. Nem arról kellene szólnia a versenyzésnek, hogy minél korábban lépj a gázra minden kanyar kijáratánál? Ezért soha nem szabadna bűnhődni.”
Oscar Piastri szintén úgy vélte, hogy „a versenyek alapvetően ugyanolyanok” a szabályváltozás után is, és kicsit groteszk módon megjegyezte, hogy „az időmérőn az energia-visszanyerési limit csökkentése valamennyit segített.” Ebben az a szép, hogy bár a szabálymódosításokkal lehetővé tették, hogy az időmérőn egy körön visszanyerhető energia mennyiségét 7 MJ-ban maximalizálják az eddigi 8 helyett, az energia-visszanyerési szempontból kedvezőnek számító Miamiban ezt nem tették meg, így az időmérőn ugyanúgy 8 MJ energiát lehetett visszanyerni, mint eddig, miközben a padlógázas visszatöltésre és a maximálisan felhasználható energiára vonatkozó korlátozások érvénybe léptek. Persze nem Piastrit szeretném ezzel ekézni, a szavai inkább arra világítanak rá, mennyire eszementen bonyolultak a szabályok, és még a versenyzők sincsenek minden részlettel képben.
Az ausztrál emellett azt is kiemelte, az első négy verseny során most tapasztalta meg először, milyen támadni és védekezni 2026-os autóval, és „eléggé őrültnek” titulálta, mivel továbbra is akkora tempókülönbségek alakulhatnak ki két autó között, ami különösen nehézzé teszi a védekező fél számára annak megítélését, hogy hova és mikor pozícionálja magát.
Egy szó mint száz, bőven van még dolog az új szabályokkal, amelyeket még a 2026-os szezon során tovább finomíthatnak, miközben még májusban meg kell állapodni a 2027-re tervezett komolyabb módosításokról, különben nem lesz elég idő végrehajtani azokat. Az ugyanakkor tényleg jó irány, hogy az F1 és az FIA többé-kevésbé felismeri a problémát és most már a versenyzőket is bevonva – többen megjegyezték közülük, mennyire üdítő látni, hogy a korábbiakkal ellentétben már adnak a véleményükre – a lehetőségekhez mérten próbál változtatni. De akkor mivel van igazán nagy probléma?
Nem biztos, hogy ez a jó kommunikációs stratégia
Mielőtt kifejteném, hogy engem mi zavar igazán az idei szabályok kapcsán, szeretném leszögezni, tisztában vagyok vele, hogy a Forma–1 kőkemény üzlet, és mint ilyet, védeni kell. Így bizonyos mértékig abszolút meg tudom érteni, hogy az ebben az üzletben érdekelt felek nem fognak kiállni, és nyíltan kritizálni valamit akkor sem, ha tisztában vannak azzal, hogy finoman fogalmazva sem sikerült a legjobban. Amit viszont már nehezebb lenyelni, ha úgy próbálják védeni a terméket, jelen esetben a Forma–1-et, hogy közben kvázi hülyének titulálják azokat, akik nem velük értenek egyet.
Ebben élen jár Stefano Domenicali, az F1 elnök-vezérigazgatója, aki a The Race-nek adott exkluzív interjúban tulajdonképpen kifejtette, hogy azoknak a rajongóknak, akiknek nem tetszenek a mesterséges előzések, egyszerűen csak rövid az emlékezete, mert hát elég csak az 1980-as évek turbós futamaira gondolni, amelyeken az üzemanyaggal kellett spórolni. Persze abba már nem ment bele, hogy a Forma–1 történetében nem volt olyan időszak – legfeljebb a 2000-es évek eleji, rövid sprintekből álló versenyek, de azok közül sem mindegyik –, amelyben úgy lehetett versenyezni, hogy semmit nem kellett beosztani (motort, váltót, gumit, üzemanyagot, stb.). Az azonban teljesen más tészta, amikor a versenyző a rendelkezésére álló eszközök hatékony használatával ér el minél jobb eredményt úgy, hogy közben nem nyomhatja ki az autó szemét minden egyes méteren. Ez az „ez is a játék része” filozófia része, ami mindig is hozzátartozott a versenyzéshez.
Nem véletlenül gondolja úgy a turbókorszakot végigversenyző, az Autosportnak nyilatkozó Nigel Mansell is, hogy „sajnos néhány [jelenlegi] előzés teljesen mesterséges”, ellenben Domenicali 80-as évekkel párhuzamot vonó kijelentésével nem ért egyet. „Nem, mi nem csináltunk ilyet. Ha elvetted a gázt és gurultál, az inkább finom gázelvétel volt – például amikor valaki mögött szélárnyékában mész, és úgy döntesz, hogy még nem előzöd meg – mondta az 1992-es világbajnok. – Ez üzemanyag-spórolás volt, egy okos megoldás.
Az viszont teljesen más, amikor egy számítógép átveszi az autó működésének irányítását, és az akkumulátor számára energiát gyűjt. Mi nem lassítottunk 50–70 km/órát a leggyorsabb kanyarok előtt. Szóval szerintem ez elég erőltetett összehasonlítás.
És bár nem kérdezted, én nagyon együtt érzek a versenyzőkkel. Jelenleg szerintem ez nagyon veszélyes. Japánban már megúsztunk egy komoly balesetet (Bearman és Colapinto incidense) – az egyszerűen szerencse volt. Valaki nagyon súlyosan megsérülhetett volna.”
Domenicali valamiért mégis úgy gondolja, megfelelő kommunikációs stratégia a szurkolók rövid emlékezetének hangsúlyozása, illetve annak sulykolása, hogy az emberek csak sok akciót akarnak látni, az már nem érdekli őket, hogy ezt a sportág miként éri el. Mert bár nyilván rengeteg az olyan néző, akinek a jelenlegi futamok tökéletesen megfelelnek, azokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, akiknek nem, és nem csak droid módjára akarnak bólogatni a show-nak, hanem szeretnék érteni a miérteket is. Ráadásul a Forma–1 nem is hagyja figyelmen kívül a kritizálókat, hiszen azt is mondhatná, hogy minden jó, úgy, ahogy van, és nem törekszünk a szezon közbeni, illetve a hosszabb távú változtatásokra. Viszont pont ennek az ellenkezője történik.
Az F1 vezére azonban úgy mantrázza, hogy nincs probléma, hogy közben folyamatosan zajlanak az egyeztetések arról, hogy miként javítsanak a jelenlegi helyzeten, azaz valójában van probléma, csak ezt valamiért nem lehet nyíltan kimondani. És nemcsak a szurkolók kapták meg a magukét Domenicalitól, hanem az újságírók is, akik szerinte túlságosan műszaki szemmel figyelik az F1-et és a pozitív üzenetek közvetítése helyett túl nagy teret engednek az olyan versenyzők negatív véleményének, mint Norris vagy Verstappen.
„Túl nagy figyelem irányult bizonyos versenyzők megjegyzéseire, ami a hardcore szurkolók körében is ebbe az irányba vitte a diskurzust. Ez egy tanulság. Ezeket a helyzeteket másképp kellett volna kezelni. Nem azért, mert bármit el kellene hallgatni, hanem mert rengeteg pozitívum is van. És visszatérek az alaphoz: ez a változtatás szükséges volt ahhoz, hogy a Forma–1 releváns maradjon a motorsport világában. Különben elfelejtenénk az egész lényegét. Ez az egyetlen tanulság: a sportért felelős emberek fókusza rossz helyre került. Ezt tudom mondani. Igen, egyértelműen így van” – mondta Domenicali, ami annyit tesz, hogy nem az idei szabályokkal van a baj, hanem azokkal – elsősorban újságírókkal –, akik nem a pozitívumokra koncentrálnak, és túlságosan nagy teret adnak a kritizálóknak.
Finoman szólva is érdekes vélemény, ráadásul nem egyedül Domenicali rúg bele előszeretettel a fanyalgókba, hanem Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke (és az F1-es istálló résztulajdonosa) is, akinek szintén üzleti érdeke az F1 jóléte. Az osztrák üzletember a Japán Nagydíj után kijelentette: „az F1 színtiszta versenyzéssé vált, és nagyon izgalmas látni, hogy mikor tölt vissza és használ fel valaki energiát.” Nem sokkal ezután a Mercedes sajtótájékoztatóján a jelen levő újságírók torkán is megpróbálta lenyomni ezt a véleményt, de síri csend fogadta a felvetését…
Wolff a Miami Nagydíj után aztán már odáig ment, hogy kijelentette: „ha csak egyetlen ember is panaszkodik a mai futamra, akkor szerintem inkább bújjon el”, majd azt hangsúlyozta, mennyire jó reklám volt a miami futam az F1-nek. Frédéric Vasseur, a Ferrari csapatfőnöke a miami hétvége korábbi részében pedig azt fejtegette, hogy a DRS számára sokkal mesterkéltebb volt, mert lényegében csak meg kellett nyomni egy gombot, viszont az energiamenedzsmentet a versenyző és a csapat együttesen befolyásolja, így ez szerinte „egyáltalán nem mesterséges.” Tehát egy szélárnyék hatását felerősítő szerkezet maga az ördög, de ha az autó olyan dolgokat csinál, amikre a pilótának nincs ráhatása, és sok esetben nem is számít rá, az teljesen rendben van.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy annyi történt, a Forma–1 és az FIA igencsak elszabta az idei szabályokat, és nem szabadott volna nagyjából fele-fele arányban meghatározni a belső égésű motor és az elektromos energia szerepét. Azt ugyanakkor elfogadom, hogy ezzel már nincs mit tenni, így az egyetlen lehetőség az, amit látunk: a sportág tulajdonosával, szabályozó szervével, csapataival, versenyzőivel közösen azon dolgozni, hogy javuljon a helyzet, és minél kevésbé legyenek jelen azok a versenyzéssel összeegyeztethetetlen jelenségek, amelyeket időmérőről időmérőre és futamról futamra látunk.
Azonban mindezt úgy kommunikálni, ahogyan az F1 vezére és számos szereplője teszi, egyszerűen nem megengedhető azokkal a rajongókkal és nézőkkel szemben, akik ugyanúgy hozzájárulnak az üzlet sikerességéhez, mint azok, akiknek a jelenlegi szabályrendszerrel semmi gondjuk nincsen.