A Cadillac F1-es istállójának csapatfőnöke elárulta, miként nyúltak vissza a holdra szállásig ahhoz, hogy meghatározzák az amerikai gárda struktúráját.
Helyzetjelentést adott a Cadillac F1-es projektjének jelenlegi állapotáról Graeme Lowdon, az istálló vezetője. A korábban a Marussia F1-es csapatát irányító szakember felfedte, hogy a csapat struktúrájának kialakításában nagy mértékben támaszkodtak a holdra szállást végrehajtó Apollo-programra. A programot az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, John F. Kennedy indította 1961-ben azzal a céllal, hogy az oroszokat megelőzve az USA legyen az első ország, amely embereket juttat a Holdra. Ez végül 1969. július 20-án sikerült, amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin sétát tett a Hold felszínén.
Az 1961 és 1972 között futó program nagyjából 19,5 milliárd dollárt emésztett fel és 6 sikeres küldetés során összesen 12 embert juttatott el a Hold felszínére. A 400 ezer embert foglalkoztató projektet a mai napig az emberiség egyik, ha nem a legnagyobb küldetéseként és tudományos eredményeként tartják számon, hiszen mindössze 8 évvel azután, hogy Jurij Gagarin személyében először járt ember a világűrben, a semmiből létrehozott technológiákkal embereket juttatott el egy másik égitestre.
A Cadillacnek persze nem kell a Holdra juttatni senkit, de ők is a nulláról építenek fel valami nagyot, mindezt úgy, hogy négy eltérő helyen levő bázissal fognak működni. A fő központ, amely 2026 elején nyílik meg, az indanai Fishers-ben lesz, a kisebb központok pedig Észak-Karolinában, Michiganben és Silverstone-ban. Az utóbbi, Aston Martin-gyár melletti bázis a technikai, gyártási és logisztikai központként szolgál majd, és hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a Toyota kölni szélcsatornáját használják.
„Ha megnézzük a feladatot, megváltoztathatatlan határidejeink vannak – idézi Lowdont a RacingNews365. – Hatalmas szükség van az azonos csoportok közötti interakcióra, szóval kell, hogy mérnökök beszéljenek mérnökökkel. Kell egy mérnök, aki egy mérnökhöz beszél Charlotte-ban, egy másik Michiganben, vagy végül Fishers-ben, ezért nagyon lapos menedzsment struktúrát akartunk, ami nagyban az Apollo-projekten alapul. Oké, nem küldünk embert a holdra, de néha ez is olyan érzés. Nagy mértékben támaszkodtunk az Apollo-projektben használt menedzsment struktúrákra, de nem tudom, hogy más csapatok használták-e ezt korábban.”
„A versenycsapatokat gyakran katonai kifejezésekkel jellemzik és piramis rendszerben szerveződnek. Van egy ember a tetején, aki parancsokat ad, az emberek pedig teszik a dolgukat, de amikor több központod van, akkor ez nagy kihívás. Parancsnokság helyett küldetésirányításunk van, ami egy lapos struktúra, amelyben a mérnökök közvetelnül tudnak beszélni egymással, és mindenki tudja, hogy mi a küldetés. 12 különálló irodára osztottuk a csapatot, és ezek mind kommunikálnak egymással, miközben földrajzilag teljesen különállók, azaz nem fontos, hogy hol vagy.”
Az Apollo-projektnek meglehetősen egyszerű volt a menedzsment felépítése: James Webb, a NASA igazgatója megbízta George Muellert, hogy hozza létre az emberes űrrepülésre szakosodott részleget, Mueller pedig ezután kinevezte Samuel Phillips-t, a légierő tábornokát az Apollo-program igazgatójává. Ezután az űrhajósokat feljuttató rakétától az űrruhákon át az asztronauták ételéig mindenért Phillips felelt.
A Cadillac beszállására az F1 az idén márciusban mondta ki az áment, a csapatnak így egy éve van arra, hogy készen álljon a 2026-os Ausztrál Nagydíjra.