Oscar Piastri és Lando Norris szerint sem kell görcsösen ragaszkodni mindig az egyforma stratégiához a vesrenyeken, így a folytatásban is megeshet az, ami a Magyar Nagydíjon megesett.
A Magyar Nagydíj után számos drukkeren az az érzés lett úrrá, hogy a McLaren igazságtalanul bánt Oscar Piastrival, amiért megnegedte Lando Norrisnak, hogy egy kiállásos stratégiával teljesítse a versenyt és ezzel átugorja a Charles Leclerc mögé beszorult ausztrált (is). Valójában azonban a wokingiak sem tudták előre, hogy ennyire jól fog működni Norrisnál az egy csere, miközben Piastri Leclerc turbulens levegőjében nem tudta kiautózni a két kiállásban rejlő lehetőségeket.
Persze utólag ettől még felmerült, hogy ilyen helyzetekben nem kellene-e elővigyázatosabbnak lennie a csapatnak és inkább azt mondania, hogy nem próbálkozunk mással egyik versenyzővel sem, hiszen a konstruktőri cím aligha lesz veszélyben, viszont Piastri és Norris egyéni vb-címért zajló küzdelmében döntő lehet akár egyetlen ilyen véletlen is. A verseny után lezajlott megbeszéléseken azonban arra jutottak, hogy nem.
„Igen, beszéltünk róla azóta – nyilatkozta Piastri a Holland Nagydíj előtt. – Végső soron azt gondolom, hogy vannak versenyszituációk, amelyekben a pályán elfoglalt pozíció szempontjából egy csapat második autójának, vagy nem is kell másodiknak lennie, elég, ha az utolsó autó egy vonatban vagy csoportban, sokkal kevesebb a veszítenivalója. Ez az aspektus mindig is jelen lesz, és nem lenne igazságos kiegyenlíteni ezt csak azért, hogy a két autó ugyanolyan stratégián legyen.”
„Beszéltünk arról, hogy lehetett-e volna valamit másként csinálni az én részemről. Ezek nagyon produktív párbeszédek voltak. Szerintem továbbra is szabadon választhatunk majd alternatív stratégiákat, ha ezt akarjuk. De igen, beszéltünk róla, hogy ezt miként közelítsük meg, mert nyilván ezt nehéz levédeni, különösen amikor abban a helyzetben vagy a bajnokságban, amiben mi.”
Norris eközben elmondta, hogy nem is a verseny megnyerése volt a célkitűzés az egykiállással, hanem a dobogóra kerülés. „Budapest kivétel volt. A döntést, hogy egy kiállásra váltunk, főként azért hoztuk meg, hogy Russell elé kerüljünk, és nem feltétlenül azért, hogy megpróbáljuk megnyerni a versenyt. Csodálatos, hogy így alakult és tökéletes eredményt értünk el. Talán nem volt tökéletes, harmonikus verseny csapatként a számunkra, de ugyanakkor megmutatta, hogy olykor mi történhet a versenyzésben. Versenyzőként mindketten azt akarjuk, hogy a dolgok ne legyenek túl szigorúan szabályozva és képtelenek legyünk versenyezni.”