Lando Norris rámutatott, hogy a Magyar Nagydíjon nem mindig volt kellemes vezetni a McLarent, de gyors volt. A brit pilóta úgy véli, minden tekintetben jobbnak bizonyult Oscar Piastrinál, és a stratégiára is kitért.
Lando Norris idei első győzelmét aratta, amikor megnyerte a Magyar Nagydíjat. A 26 éves versenyző először nyert futamot azóta, hogy tavaly felért a Forma–1 csúcsára. Bár kétségtelen, hogy a futam egy pontján volt némi szerencséje, de a tempót illetően nem kérdés, hogy teljes mértékben megérdemelte a hungaroringi diadalt.
Onnantól kezdve ugyanis, hogy csapattársa, Oscar Piastri kikerült előle, magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, és nem hagyott esélyt a többieknek. Olyannyira, hogy végül bőven több mint 10 másodperces előnnyel nyert Max Verstappen előtt. Pedig a címvédő rámutatott, hogy autója ezúttal sem volt tökéletes.
„Hogy mi az, ami a leginkább elégedetté tesz? Pusztán az a tény, hogy ennyire gyorsak voltunk – nyilatkozta a leintés után. – Mármint néha még mindig borzalmas volt vezetni az autót, de gyors volt, és inkább legyen egy borzalmas, de gyors kocsim, mint bármi más. Szóval igen, egyszerűen a tempó. Az a tempó, amely az egész futam során megvolt, még az elején Oscar mögött is.”
Tény, hogy Norris saját hibájából került Piastri mögé, amikor a pole-ból indulva a rajt után megcsúszott a Hamilton-kanyarban. Ugyanakkor végig közel tudott maradni a másik McLarenhez, és azután is hamar utolérte, hogy ismét rontott. Bár a pálya jellegéből fakadóan önerőből nem tudott előzni, de már ekkor egyértelmű volt, hogy tiszta levegőben sokkal gyorsabb lenne.
„Természetesen nem ez volt a legjobb kettes kanyarom, de utána, látva, milyen a tempóm, minden szempontból jobb voltam, a gumikopás és a tempó tekintetében egyaránt – utalt a rajt utáni pillanatokra. – Meg voltam győződve róla, hogy még ezután is megnyerhetem a versenyt, akár én állok ki, akár őt kényszerítem kiállásra, én pedig tovább maradok kint, friss gumikat kapok, és visszaküzdöm magam az élre. Szóval meg voltam győződve, hogy megnyerhetem a futamot, és megcsináltuk. Természetesen balszerencsés és peches volt, mert szerintem meglehetett volna az egy-kettő. Ezt leszámítva viszont egyszerűen a tempóról van szó. A tempómról, amellyel annyira sokáig közel tudtam maradni hozzá. Ma egyszerűen másik szinten voltunk, és úgy éreztem, nagy lendületben vagyok. Amikor jó az autó, én pedig szintén lendületben vagyok, semmi sem állíthat meg.”
Norris végül úgy ugrotta át Piastrit, hogy utóbbit a második kerékcseréje után Carlos Sainz lekörözöttként feltartotta, sőt, még össze is értek, a tavalyi világbajnok pedig így vissza tudott térni elé, miután ő is meglátogatta a bokszutcát. Pedig néhány körrel korábban ő szeretett volna jönni, ám ekkor még csapattársa mögött haladt, így nem ő volt a kedvezményezett, vagyis nem őt hívták ki előbb.
„Egyszerűen meg akartam nyerni a futamot – felelte, amikor erről a mozzanatról kérdezték. – Csapatként vannak bizonyos szabályaink, és nem ronthatjuk el egymás esélyeit azzal, hogy túl agresszívak vagyunk és nyerni szeretnénk. Én ugyanakkor győzni akarok, és kétségtelenül sokkal jobb volt a tempóm, mint az övé. Mondjuk úgy, hogy jóval nagyobb volt az esélyünk a verseny megnyerésére. Szóval, amikor beragadtam Oscar mögé, Max [Verstappen] három-négy másodperccel volt mögöttem, és azon a ponton még fenyegetést jelentett. Előttem nem volt fenyegetés, és sokkal nagyobb biztosítékunk volt arra, hogy csapatként úgyis nyerni fogunk. Szóval ki akartam állni a bokszba, és elévágni, mert olyan jó lett volna a tempóm, hogy szerintem egy teljes bokszkiállásnyi különbséggel elhúzhattam volna tőle, és szükség esetén újra kiállhattam volna. Vagy rákényszerítettem volna, hogy korán álljon ki. Úgy vélem, a túl korai bokszkiállás és a mindkettőnk versenyének elrontása közötti vékony jégen voltunk. Szóval ez szolgálta a legjobban a csapat érdekeit, amit ők joggal mondhatnak nekem. Ezzel együtt természetesen mindent meg akarok tenni, amit csak tudok, hogy versenyt nyerjek.”