Lando Norris pályafutása 14. pole pozícióját érte el azzal, hogy az első helyen végzett a Mexikóvárosi Nagydíj időmérő edzésén, egyben az első McLaren-pole-t szerezte Mexikóban Gerhard Berger 1990-es rajtelsősége óta. A wokingiak pilótája utólag részletesen beszélt a köréről és a mai futamról, közben pedig elárulta egy érdekes részletet.
„Őszintén, örülök, hogy újra pole-ban vagyok. Elég rég volt már, szóval jó érzés – kezdte értékelését a pontversenyben második helyen álló brit, miután kiszállt az autóból. – A kör… nem is tudom. Ez az a fajta kör volt, amikor igazából nem tudod, mi történt. Jól éreztem magam benne, de amikor áthaladtam a célvonalon, és megláttam a 15,5-ös időt, nagyon kellemesen meglepődtem. Az egész hétvégén jól éreztem magam, főleg ma. A harmadik szabadedzés; a Q1, Q2, Q3 során végig jól ment. Kicsit ideges lettem a Ferrari miatt a Q3 végén, de amikor kellett, odatettem magam, és emiatt nagyon boldog vagyok.”
Az FIA sajtótájékoztatóján Norris részletesebben is belement abba, hogy minek köszönhetően sikerült annyit javítania, hogy meglegyen neki a pole, és közben említett egy érdekes részletet is.
„Ez a zavarba ejtő része az egésznek – felelte arra a kérdésre, hogy mennyire volt jó a köre valójában. – Nyilvánvalóan elképesztő kör volt, mindenhol később fékeztem, a nagy sebességű kanyarokban is jobban nyomtam, meg hasonlók. De nem volt deltám (a kormánykijelzőn beállítástól függően a korábbi körhöz vagy a legjobb időhöz viszonyított különbség – a szerk.), így nem tudtam, hogy gyorsabb vagyok-e, lassabb, jó-e a kör, vagy rossz. Volt pár apró hely, ahol éreztem, hogy egy kicsit elrontottam, például a hatos kanyarból való kijárat nem volt a legjobb, de a többi rendben volt. Elégedett voltam, de azt hittem, inkább 1:15,9–1:15,8 körül leszek. Azt gondoltam, ha Charles [Leclerc] elé kerülök, már azzal is boldog leszek. Szóval, amikor megláttam a kijelzőn az 1:15,5-öt, elég nagy mosoly ült ki az arcomra, mert ez az a fajta kör volt, amikor minden összeáll – érzésre is. Teljesen természetesnek tűnt, hasonlóan a monacói körömhöz. Jó érzés, mert már régen volt ilyen. Nem túl gyakran érzem ezt idén ebben az autóban, még annak ellenére sem, hogy gyors. De igen, boldog vagyok emiatt.”
Christian Menath, a Motorsport-Magazin.com újságírója később megkérdezte Norristól, hogy csak a Q3-as körében nem látta-e az időkülönbséget a kijelzőjén, és segített volna-e neki, ha látja, mire Norris elárulta, hogy már az idei szezon 8. futama, a májusi Monacói Nagydíj óta szándékosan nincs ott ez az adat a kijelzőjén, mert mentális szempontból jobb neki, ha nem látja.
„Monaco óta egyáltalán nincs delta-időm az időmérőkön. Azóta sosem használom. Szóval nem tudom, segített volna-e vagy sem. Azt hiszem, amikor nincs ott, akkor bármi történik, teljes erőbedobással vezetek, mindegy, hogy jól kezdtem a kört, vagy sem. Talán azért, mert nincs viszonyítási pontom a köridőhöz, így minden kanyarban próbálom a maximumot hozni. Amúgy néha túl sokat nézem, és az sosem jó. Szóval igazából így kellemes meglepetés, amikor a végén felvillan az idő, és ilyen jó, mint most.”
Norris azt is elmondta, hogy majd utólag fogja kielemzeni, hogy a pálya mely részein sikerült gyorsulnia.
„Őszintén, nem tudom [hol találtam 7 tizedet]. Majd visszanézem az adatokból. Ahogy mondtam, néhány helyen egy kicsit később fékeztem, és a nagysebességű kanyarokban is egy picit többet kockáztattam. De gyakran az ilyen körök azok, amiket a legjobban megcsinálok, és közben nem is tudom, hogyan. A rádión mondtam is Willnek és Jarvnak (Will Joseph és Andrew Jarvis, Norris verseny-, illetve teljesítménymérnöke – a szerk.), hogy minél kevesebbet tudok, annál jobban sikerülnek általában a kvalifikációs köreim. Ez is ilyen volt. De igen, hat tized… meglepett. Kicsit megijedtem a Q3 első körében, amikor Charles 1:15,9-et ment. Azt gondoltam: „hűha, ez igen lenyűgöző.” Szóval nagyon jó érzés volt, amikor megláttam a 15,5-öt.”
Norris amellett, hogy pole-t szerzett, az 5. helyen záró Max Verstappennek és a 8. időt elérő, ám Carlos Sainz büntetése miatt a 7. helyről rajtoló Lando Norrisnak is rengeteget adott – a holandnak 0,484; a csapattársának 0,588 másodpercet.
„Talán egy kicsit – felelte arra a kérdésre, hogy meglepte-e ez a nagy előny. – Nehéz megmondani, mert úgy érzem, mostanában nagyon jó munkát végzek. Már jó ideje így érzem, különösen, amikor olyan érzésem van az autóban, mint ma. Igazából egész nap így volt. Nemcsak a Q3-as köröm volt jó — a harmadik szabadedzés is erős volt, és sokat javult tegnaphoz képest, a Q1, Q2, Q3-ban pedig minden köröm jó volt. Nem hibáztam, nem blokkoltam, semmi ilyesmi. Szépen, fokozatosan tudtam javulni. Az autó hihetetlenül gyors, de nem könnyű vezetni. Mindketten panaszkodunk erre pilótaként, de ha egyszer megtalálod a ritmust, szinte repül. Ma ebben az állapotban voltam.”
Nem lesz könnyű futam
Mexikóban mindig nagy kérdés, hogy mi történik a rajt után az egyes kanyarig tartó hosszú sprinten, hiszen nem az első helyről rajtoló pilóta meglehetősen sebezhető helyzetben lesz. Norris elmondta, ő nem fog emiatt álmatlanul forgolódni, mert mostanában amúgy sem alszik jól. „Nem fogok aggódni. Volt már pár jó futamom itt korábban, szóval arra koncentrálok, amit irányítani tudok, mert ez minden, amit tehetek” – jelentette ki, majd leszögezte, nem szeretne a pontversenyt figyelve matekozni, és Verstappenre, illetve Piastrira figyelni.
„Azért vagyok itt, hogy nyerjek. Előre fogok nézni. Tudom, hogy gyors srácok lesznek mögöttem, és hosszú az út az 1-es kanyarig, meg minden ilyesmi. A Ferrarik versenytempója általában nagyon erős, szóval csatára számítok, nem lesz könnyű. De nem, előre nézek, és meglátjuk, mennyivel tudok nyerni.”
Nagy kérdés az is, hogy a stratégia mekkora szerepet fog játszani a versenyen, a Pirelli ugyanis ide sem a három egymás melletti keveréket hozta el.
„A kemény gumi most keményebb lépcső, és ez megváltoztathat pár dolgot, de a tavalyi verseny is jól ment, és magabiztosak voltunk – mondta Norris. – A tavalyi versenytempónk nagyon erős volt a közepes–kemény kombinációval, szóval nem aggódunk különösebben. A tempónk még így is jó volt, pedig kihagytam az első edzést, és csak a másodikon tudtam hosszabb etapokat futni. De sosem lehet tudni. Sok minden történhet itt. Hosszú a verseny, könnyű hibázni, sok az előzési lehetőség, de a tempó megvan. Ha koncentrálok és végzem a dolgom, rendben leszek.”