Lando Norrisnak feltették az erre vonatkozó kérdést, ő pedig felidézte, annak idején mik jártak a fejében.
A Forma–1 csúcsára tavaly felérő brit versenyző közismerten nem az a fajta, akiből kicsordul a magabiztosság, gyakran beszél a belső vívódásairól. Amikor az Autosport londoni üzleti fórumán megkérdezték tőle, mit üzenne a fiatalkori önmagának, nem meglepő módon erre csatlakozott rá a feleletével.
„Azt mondanám, higgyen magában jobban – idézte a szakoldal a címvédőt. – Belőlem ez sokszor hiányzott. Sohasem úgy keltem ki az ágyból reggel, hogy ez az én napom lesz, mindent megvalósítok. Nem ilyen voltam, nem így nőttem fel.”
„Nem számítottam arra, hogy minden futamot megnyerek, de magas szintet vártam el magamtól – tért át az autóversenyzői karrierjére. – Nagyon fiatal koromtól már a következő kategóriára figyeltem, és tanakodtam, hogy le tudom-e győzni a nagyobb, magasabb, tapasztaltabb srácokat.”
„Aztán minden évben sikerült, nyertem, feljebb léptem a következő kategóriába, ahol újra nyertem, egészen a Forma–2-ig, ahol George [Russell] legyőzött. Ott megint az járt a fejemben, hogy vajon a Forma–1-ben is sikerrel járok-e.”
Norrisnak ez végül a hetedik szezonjában jött össze (ugyanúgy, ahogy Max Verstappennek) a McLarennél.