Jacques Villeneuve érdekes megfigyelést tett: szerinte Oscar Piastri akaratlanul is tompább lett, amíg Lando Norris hosszú ideig nem találta az összhangot az autójával.
Az ausztrál versenyző tavasszal állt a Forma–1-es tabella élére, és egészen a legutóbbi futamig ott is maradt, ám az ősz eleje óta tartó lejtmenetét látva ez benne volt a pakliban, hiszen már zsinórban négy nagydíjon maradt le a dobogóról, miközben Lando Norris a korábbi nehézségein felülkerekedve már komfortosan érzi magát vezetés közben.
A bajnokság hajráját és az utolsó négy állomást a brit várja az 1. helyről, nyilván kapóra jön neki, hogy a legfontosabb időszakban kerül csúcsformába. 1997 világbajnoka, Jacques Villeneuve a Sky Sports adásában szakértőként a formaidőzítés jelentőségére hívta fel a figyelmet, illetve kitért arra, szerinte mi játszódhat(ott) le Piastri fejében, ami ide vezetett.
„Minden sportágban megfigyelhető, hogy vannak csapatok, amelyek átlagosan teljesítenek a szezonban, de ahogy közelednek a döntőhöz, a rájátszáshoz, a legjobbá válnak, pedig előtte átlagosak voltak – mondta. – Amelyik csapat meg megnyert minden meccset addig, összeomlik. Gyakori az ilyen.”
Itt a magyarázat, Piastri miért üti bottal Norris nyomát (nem azért, mert a McLaren szívatja)
„Lando nem volt kiemelkedően fantasztikus az idény elején, nem teljesített úgy, mint az előző év végén, és ezt Piastri előrelépésével magyaráztuk, aki nemcsak utolérte Landót tempóban, hanem meg is előzte. De vajon tényleg ő lépett előre, vagy Lando egyszerűen csak nem kapta el a ritmust? Mondta, hogy nem érzi magát kényelmesen az autóban. Talán kicsit önelégültté tette Piastrit, hogy nem kell csatáznia a csapattársával a határokat feszegetve, kipréselve az utolsó tizedmásodpercet is.”
„Aztán Lando előre lépett, gyorsabb és jobb lett, mint a szezon korábbi részében, Piastri pedig nem, ő már elérte a határait. Ilyenkor, amikor szükség lenne két tizedmásodpercre, hirtelen olyan problémákat fedez fel, ami előtte nem létezett, mert amíg a határon belül vezetett, tökéletes volt az autó, könnyen vezette, kímélte a gumikat.”
„Tudatosult benne, hogy a csapattársa javult, és ahogy ő is erre törekszik, hirtelen semmi sem működik. Ez beférkőzik a fejébe, és egyre lassabb lesz, nem létező beállításokat próbál keresni, kételkedni kezd a saját vezetési stílusában. Észreveszi az adatokon, hogy az egyik kanyarban gyorsabb a csapattársa egy tizeddel, ezért másképp kell vezetnie, és itt siklik minden félre. Emlékeznie kellene, hogy amit korábban csinált, az jó, csak kicsit javulnia kell.”
Villeneuve fénykora az első két F1-es szezonjában volt, ekkor harcolt a vb-címért. 1996-ban újoncként alulmaradt Damon Hill-lel szemben, de 1997-ben nem a williamses csapattársa, hanem Michael Schumacher volt a nagy vetélytársa.