Gary Anderson érdekes megoldást vázolt fel a Forma-1-be igyekvő fiatal tehetségek megsegítésére, amivel az Oscar Piastrihoz hasonló versenyzők akár évi hat versenyen is részt vehetnének.
Nyck de Vries barcelonai első szabadedzésen esedékes F1-es debütálása ismét felszínre hozott egy évek óta fennálló problémát, nevezetesen a fiatal pilóták bizonyítási lehetőségeinek hiányát. Mióta 2009-ben tesztkorlátozást vezettek be a Forma-1-ben, egyre kevesebb alkalommal ülhetnek autóba a feltörekvő tehetségek, akik közül még azoknak sincs automatikus belépés a királykategóriába, akik mindent megnyernek.
Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt három évben zsinórban a Formula Renault Eurocupot, a Forma-3-at, majd a Forma-2-t megnyerő Oscar Piastri az idén csak tartalékpilóta az Alpine-nál ahelyett, hogy bemutatkozott volna a legjobbak között. Gary Anderson, a Jordan egykori technikai igazgatója is ezt a példát hozta fel a The-Race.com hasábjain a fiatal pilótákkal kapcsolatos problémákat taglaló dolgozatában.
Anderson úgy véli, hogy a jelenlegi mezőny 20 versenyzőjének nagyjából a feléről lehet kijelenteni, hogy igazán kiemelkedő pilóta, a többiekkel kapcsolatban azonban felmerülnek kétségek. Ennek szerinte az az oka, hogy a csapatok nem szívesen kockáztatnak, és ha van egy nagyjából jó versenyzőjük, akkor nem hajtanak rá az aktuálisan legjobb fiatalokra.
A korábbi technikai igazgató úgy véli, az F1 jelenleg cserbenhagyja a fiatalokat, akik nem jutnak elég időhöz aktuális F1-es autóban, miközben a sportág érdeke is ezt kívánná. „Ezek a feltörekvő fiatalok a jövő sztárjai, és kulcsfontosságú, hogy a legjobbak megkapják a lehetőséget. De van rá mód, hogy érvényesülni tudjanak” – írta Anderson, aki ezután kifejtette, miként lehetne biztosítani a versenyzési lehetőséget az új generációnak.
A szakember szerint a jelenlegi szisztémával ellentétben nem arra kellene kötelezni az istállókat, hogy évi két első szabadedzésen ültessenek újoncot az egyik autójukba, hanem kötelező jelleggel versenyen kellene indítani őket. „Mi lenne, ha az F1 előírná, hogy minden pilóta egy évben maximum 20 versenyen vehet részt? Így minden versenyző kihagyna három futamot, a helyére pedig a szabályokban foglaltak szerint fiatal pilótát kellene ültetni.”
Anderson elképzelése szerint már a szezon előtt ki kellene jelölnie a csapatoknak azt a három versenyt, amelyen az általuk preferált fiatalt versenyeztetik, így a nézőket sem érné meglepetésként, hogy az adott nagydíjon nem láthatják az azt éppen kiülő pilótát. Emellett attól sem kellene tartani, hogy 20 újonc indulna egyszerre, az adott hétvégén adott csapat ugyanis csak az egyik állandó pilótáját válthatná le.
„Legrosszabb esetben is a rajtrácson lenne az állandó pilóták fele, de általában ennél jóval több. És így akár a szurkolók egy új kedvencet is találhatnak maguknak, akinek aztán drukkolhatnak. Ez a rendszer megadná a lehetőséget egy Piastrihoz hasonló versenyzőnek, aki az idén hat alkalommal bizonyíthatna, háromszor Fernando Alonso, háromszor Esteban Ocon autójában.”
A fiatalok fejlődésének segítése ezáltal a csapatoknak is érdekében állna, mert az autóba ültetett újonc 23 futamos szezon esetén a pontszerzési lehetőségeik 13%-áért felelne, ami már a végelszámolásra is komoly hatással lehet. Ráadásul az állandó versenyzők elkényelmesedése is elkerülhető, hiszen senki nem akar kikapni a másik autóban debütáló újonc csapattárstól.
Anderson kitért arra is, hogy ez a szisztéma a mérnökök kisebb rotációját is lehetővé tenné, mert minden pilótának meglenne a 6-8 emberből álló szűkebb csapata a csapaton belül, akik közé integrálhatnának fiatal mérnököket és egyéb szakembereket. Emellett azt is kiemelte, hogy lehetne akár néhány extra szezon közbeni tesztnap is, amelyek során a versenyzői üléshez jutott juniorok felkészülhetnének a debütálásra.
Kérdés, hogy a csapatok hogyan állnának egy ilyen ötlethez, de ha a jogtulajdonos nyomást gyakorolna rájuk, talán nem lenne elképzelhetetlen átvinni egy ehhez hasonló elképzelést.