Az idei Kínai Nagydíj több szempontból is a húsz évvel ezelőtti, 2006-os sanghaji verseny tükörképének tűnt. Michael Schumacher utolsó ferraris dobogóját most egy másik hétszeres bajnok, Lewis Hamilton első ferraris dobogója követte, Kimi Antonelli első győzelme nyomán pedig most először kellett az ellenkező sorrendben lejátszani az ikonikus német-olasz himnuszpárost. Visszatekintés a 2006. október 1-jei Kínai Nagydíjra.
Schumacher utolsó Ferrari színeiben szerzett győzelméhez minden kellett, ami az évek során a német legenda védjegyévé vált: kiváló tempó esőben és szárazon, döntő fontosságú körök a bokszkiállásoknál, megspékelve merész előzésekkel a pályán.
Ebben az évben még csak harmadik alkalommal látogatott a mezőny Sanghajba, amikor már csak három futam volt hátra a visszavonulását Monzában bejelentő Schumacher, valamint Fernando Alonso közötti kiélezett bajnoki csatából. A pályán eddig szokatlanul gyengén szerepelt a német: 2004-ben egy elrontott időmérő után csak a 12. lett, míg a következő évben a biztonsági autó mögött pördült ki, a rivális Renault pedig a pszichológiai hadviselés eszközével élve nem is mulasztotta el felemlegetni ezeket a hibákat a hétvége előtt a sajtóban. A hétszeres bajnok persze, ahogy mindig is tette, ezúttal sem vette magára a kritikákat, és hamarosan Kínát is meghódította.
Az esős időmérőn a 6. helyet szerezte meg, míg a két Renault kibérelte az első sort Alonsóval és Giancarlo Fisichellával. A futam előtt újabb heves eső árasztotta el a pályát, ami akkoriban inkább a Renault által használt Michelin esőgumiknak kedvezett a Ferrari Bridgestone-jaival szemben. Ennek megfelelően a két Renault el is húzott a rajt után, nyakukon a mclarenes Kimi Räikkönennel, akinek viszont hamarosan megálljt parancsolt egy technikai hiba.
A gumijaival egyre inkább küszködő Alonsóra lassan elkezdett felzárkózni Fisichella, miközben Schumacher mindkettőjükre közeledett. Bár a pálya száradt, az első tankolások idején még nedves volt, így Schumacher és Fisichella fennhagyták ugyanazokat az intermediate gumikat, míg Alonso csak az első kerekeket cseréltette le – emiatt viszont csak még jobban szenvedett, így a teljesen összezárkózó trióban először csapattársa, majd bajnoki riválisa is el tudott menni mellette.
A spanyol számára további drámát jelentett, amikor második kiállása során 19 másodpercet vesztegelt a szerelőinél, mivel gond akadt a jobb hátsó gumi felhelyezésével. Az élen eközben Fisichella tartani tudta Schumachert a kerékcserékig, ám az egy körrel előbb kihajtó német egy bátor manőverrel el tudott menni a bokszutcából hideg gumikon érkező és az első kanyart szélesen vevő olasz mellett, ezzel átvéve a vezetést, amit már nem is adott ki a kezéből.
Alonso a száraz pályára alkalmas gumikon magára talált és a problémái után is képes volt utolérni és megelőzni Fisichellát, s ugyan Schumachert is megpróbálta elkapni, a német meg tudott őrizni három másodpercet előnyéből a célig, ezzel pedig két futammal a szezon vége előtt kiegyenlítette a pontállást kettőjük között a tabella élén.
Schumacher ugyanúgy ikonikus ugrásával ünnepelte 91. futamgyőzelmét, mint szinte az összes korábbit, és bár ekkor már tudta, hogy nincs sok hátra visszavonulásáig, azt bizonyára ő sem gondolta, hogy akkor örülhetett utoljára igazán a Forma–1-ben. Nem csak az év végi bajnoki címet veszítette el, de a meglepő, nagy reményekkel bejelentett hároméves visszatérése során is csak egyetlen dobogót tudott összehozni.