Daniel Ricciardo úgy véli, hogy nem tudná megismételni a Renault-s tetoválós fogadását a McLarennél, de feltűnően érdeklődik Zak Brown klasszikus autógyűjteménye iránt. A hétszeres nagydíj győztes Ricciardo három éves szerződést kötött a csapattal, amely 2021-től kezdődik, miután az elmúlt két évet a Renaultnál töltötte.

Amikor az ausztrál leszerződött a franciákkal, akkor fogadott Cyril Abiteboul akkori csapatvezetővel, hogy azonos tetoválást csináltatnak, amennyiben megszerzi az első dobogós helyezésüket, ami teljesült is tavaly, az Eifel Nagydíjon. Ricciardo reménykedett benne, hogy még 2020-ban találkozhat emiatt a volt főnökével, hogy megcsináltathassák a tetoválásokat, de hétfőn elárulta, hogy ez még mindig nem történt meg:

- Hirdetés -

Tudni fogtok róla, amint megvagyunk ezzel Cyrill-lel. Sajnos még mindig nem estünk túl rajta. De megtörténik majd, meglesz ez. Tartjuk magunkat a dologhoz, hiszen ez még egy lezáratlan dolog közöttünk, a tetoválás. Remélem, hogy megtörténik, minél előbb, annál jobb.”

Az Autosport rákérdezett nála, hogy számíthatunk-e hasonló fogadásra közte és a McLaren Racing vezér Zak Brown közt, mire Ricciardo elárulta, hogy Brown közölte már vele, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Az ausztrál pilóta ezért alternatív lehetőségeken gondolkodik, és felemlegette Brown széleskörű versenyautó gyűjteményét. Ebben benne van Mario Andretti Lotus 79-ese, Ayrton Senna McLaren MP4/6-osa, vagy Mika Häkkinen MP4-16-os járgánya:

“Még csak pár órája volt, hogy ebédeltem Zak-kel, és megemlítette, hogy utálja a tűket. Így tetoválás biztosan nem lesz már Zak és köztem. Gondolkodunk azonban valami hasonlón. Tudom, hogy remek autókollekciója van, így talán fogadhatunk az egyik autójára, vagy valami hasonló!”

Ricciardo ma már élesben is kipróbálhatja a McLaren MCL35M-et Silverstoneban, miután az elmúlt hetekben Wokingban volt a gyárban a csapattal, hogy minél gyorsabban formába lendüljenek a szezonkezdetre. Úgy véli, hogy az integráció egy új csapatba mindig is egy pilótának a legnagyobb kihívás. Cserélődnek a kollégák, és ekkor szembesülnek azzal, hogy mennyire más a pályán és a pályán kívül is egy új banda:

“Illeszkedni kell olyan szempontból, hogy azt érezd, a csapat része vagy. Nem csak versenyzőként, hanem az egészbe, a tervezéstől kezdve egészen a stratégia kialakításáig. Már annyi egyeztetésem volt itt az MTC-ben nem csak a mérnökeimmel, hanem ténylegesen is a versenyrészleggel. Tényleg az az érzésem, hogy ülök a szobában, ahol hallatom a hangomat. Azt gondolom, hogy van elég tapasztalatuk, hogy amit mondok, azt meg is valósítsák. Ez a fajta integráció a versenycsapat minden területén talán sokkal erősebb dolog, mintha csak versenyzőként versenyeznék. Az, hogy bármelyik szobában leülhetek és előadhatok, talán ez a legfontosabb. Ugyanakkor ez is a legnehezebb, hogy elinduljon a dolog.”

- Hirdetés -