Carlos Sainz azt állítja, hogy az üvöltő F1-es motoroktól már nem lesz olyan „libabőrös”, mint régen. Szerinte a zajfaktort nem szabad „túlbecsülni”.
A Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner is azok közé tartozik, akik a 15 évvel ezelőtti „fantasztikus hangú, nagy fordulatszámú motorok” visszatérését követelik.
Az dolgok azonban nem ez irányba mennek, és a Forma-1-nek ma már fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, mind a környezeti hatások és a környezetvédelemhez való hozzájárulás szempontjából, mind pedig a versenyek izgalmának fokozása érdekében.
Bár Sainz szívesen emlékszik vissza a visító motorokra, amelyeket akkor hallott, mikor fiatal korában, ralibajnok édesapja vitte el a Spanyol Nagydíjra, úgy véli, hogy a hangok valójában „mellékesek”.
„A hang nem olyan jelentős, mint régen” – mondta a 26 éves spanyol versenyző az Auto Motor und Sportnak adott interjúban.
„Amikor 10 évesen először mentem Forma-1-es versenyre, szinte megijedtem, annyira hangosak voltak azok a motorok. Nem tudtam megérteni, hogyan tud valami ekkora zajt csapni anélkül, hogy felrobbanna.”
„Ez az érzés ma már nincs meg. De ezek a motorok korántsem csendesek. Még mindig szükségem van füldugóra a garázsban. A hang nem olyan rossz, mint amilyennek beállítják, de már nem olyan libabőrös tőle az ember, mint régen.”
„Azonban nem szabad túlértékelni a hangot. Amikor több csapat versenyez a bajnoki címért és a győzelmekért, amikor a versenyzők az utolsó körig előzgetik egymást, akkor minden más elfelejtődik.”
„A legfontosabb, hogy a versenyek a lehető legizgalmasabbak legyenek. Minden más mellékes.”
Ami az F1 szerepét illeti, mivel a klímaváltozás egyre jelentősebb kérdéssé válik, a Ferrari pilótája hozzátette: „Mindenképpen relevánsnak kell maradnia a sorozatnak.”
„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi hibrid hajtásláncokat alábecsülik. Túl kevés szó esik arról, hogy ezek a motorok mennyire hatékonyak.”
„2013-ban 180 kilogramm benzint égettek el az autók egy versenytáv alatt. Ma 100 kilogrammra van szükség ugyanehhez a távhoz, mindezt sokkal nagyobb teljesítmény mellett.”
„Oké, egy kicsit elvesztettünk a hangból, és a hozzám hasonló nosztalgiázóknak ez egy kicsit fáj, de a legjobb kompromisszum megtalálásáról van itt szó, és arról, hogy mindkét világból a legjobbat hozzuk ki.”