Sergio Pérez 14 éves F1-es karrierje méltatlan módon zárult le idén annak fényében, hogy mennyi nehézségen, igazságtalanságon kellett keresztülmennie egy évtizeden át a középmezőny egyik kiemelkedő tagjaként, mire végre bajnokesélyes autóba ülhetett.
Nemrég visszaemlékeztünk a mexikói pilóta karrierformáló sikereire: már második szezonjának elején kis híján futamot nyert, de a pillanatra végül tíz évet kellett várnia. A Sauber, a McLaren, a Force India és a Racing Point pilótájaként mindvégig motiválta őt, hogy egy napon elérkezhet számára a nagy áttörés, noha 2017-ben Monacóban jelen szerzőnek azt mondta, úgy érzi, többet már nem tud tenni a középmezőnyben a stabilan erős formánál és alkalmi dobogóknál, hogy felhívja magára a figyelmet.
A mexikóit eközben több olyan csapás is érte, amelyek tovább nehezítették számára, hogy betörjön az élmezőnybe – majd amikor ez végül sikerült, a Red Bullnál Max Verstappen mellett egy leküzdhetetlen problémával találta szemben magát.
A legnagyobb baleset
Pérez még első szezonjában járt, s csupán öt versenyen volt túl, amikor hatalmas bukást vészelt át a Monacói Nagydíj időmérőjének utolsó szakaszában. A mexikói az alagútból kiérkezve, vélhetően egy huppanóra ráhajtva veszítette el az irányítást a Sauberje felett, majd nagy sebességgel a sikán mögötti védőfalba csapódott, s csak hosszú percek elteltével tudták őt kisegíteni az autóból. Kiderült, súlyos sérülés nélkül megúszta, ám agyrázkódást szenvedett, ami miatt ezt és a soron következő kanadai versenyt is ki kellett hagynia, majd egy évvel később elismerte, sokkal tovább tartott számára a felépülés, mint ahogy az kívülről tűnt, vagy ahogy azt ő maga remélte.
„Amikor Kanadában a szabadedzésre visszaültem az autóba, akkor ismertem csak fel, hogy milyen nehézségeim vannak. Szédültem, lehetetlennek éreztem a vezetést. Két héttel később, Valenciában már sokkal jobban éreztem magam és képes voltam versenyezni. Silverstone-ra és a Nürburgringre tovább javult a helyzet, de csak Budapesten éreztem, hogy teljesen túlvagyok rajta. Komoly becsapódás volt, és megtanultam, hogy fizikálisan időbe telik rendbe jönni egy agyrázkódás után. De mentálisan szintén komoly megterhelést jelentett. Vízválasztó volt ez a karrieremben: van a baleset előtti és a baleset utáni időszakom. Azt hiszem, erősebbé tett mindaz, amin keresztül kellett mennem.”
Egyetlen év a McLarennél
2012-ben egy erősebb Sauberrel Pérez már képes volt tündökölni, három dobogós hellyel felhívta magára a figyelmet és a legnagyobb csapatok keresték meg. Tárgyalt a McLarennel és a Mercedesszel is, s úgy állt a helyzet, hogy számítanak rá annál az istállónál, amelynél nem lesz ott Lewis Hamilton. Ez végül a McLaren lett, az előző évben hét győzelmet szerző klasszikus élcsapat. Pérez a Ferrari akadémiájának tagja volt, a Fernando Alonso melletti ülésre azonban még várnia kellett volna, így meghozta azt a döntést, hogy szakít nevelőcsapatával, és új karrierútra térve elfogadja a wokingiak ajánlatát.
Utólag bizonyosodott csak be, hogy ez tévút lett a számára: a McLaren éppen 2013-ban lépett a hosszú hanyatlás útjára, a csapat egyetlen dobogót sem szerzett, a világbajnok Jenson Button pedig kényelmesen legyőzte a pontversenyben új csapattársát. Bár nem volt vészes a lemaradása, lehetett hallani arról, hogy a 23 éves mexikóinak még túl nagy falat volt egy ekkora istállóba való beilleszkedés, így amikor a McLarennél saját nevelésű tehetségük, Kevin Magnussen sorsáról kellett dönteni, az istálló vezetőségébe visszatérő Ron Dennis a dánnak szavazott bizalmat.
Nagy törés volt Pérez karrierjében, hogy egyetlen szezon után kitette őt az F1 egyik legnagyobb csapata, miközben a ferraris szálakat is elvágta. A Force India végül mentőövet dobott neki, ám hosszú éveken át úgy tűnt, az élcsapatok már keresztülnéznek a mexikóin.
Sergio Perez, McLaren MP4-28 – 2013. #F1 #Formula1 pic.twitter.com/1x6mC2yVdR
— F1 Memories (@F1Memories) August 19, 2024
Csődeljárás a saját csapata ellen
Ha egy munkavállaló bármilyen okból jogi lépéseket tesz a munkaadója ellen, az aligha kecsegtet bármi jóval a jövőbeli kapcsolatukra nézve. Ehhez képest egy egészen kifordított helyzetbe keveredett bele Pérez 2018-ban a Force Indiánál, miután a súlyos anyagi gondokkal sújtott, a megszűnés szélére sodródott csapat vezetősége nyáron konkrétan megkérte őt arra, hogy legyen szíves csődeljárást kezdeményezni az istálló ellen.
A csapat Péreznek szintén tartozott a fizetésével, és abban a jogi helyzetben a csődeljárás volt az egyetlen módja annak, hogy bezárás helyett gyorsan új tulajdonosa lehessen a vállalatnak – ekkor jött a képbe Lawrence Stroll és a Racing Point.
„Még a múlt évről is vannak tartozásaik, egy másik ügyfél pedig kezdeményezni készült a csapat felszámolását. Emiatt kértek meg arra, hogy húzzam meg a ravaszt, ezzel megmentve a csapatot. Mindennek semmi köze a felém való tartozásoknak, egyedül amiatt csináltam, hogy megmentsem az istállót, szebb jövőt biztosítva neki és az itt dolgozó 400 embernek. Nem akartam ilyenben részt venni, hiszen azért vagyok itt, hogy versenyezzek. De egy nagyon nehéz helyzetben a dolgok kereszttüzében találtam magam.”
Ártatlan áldozat másodszor
A csapatért tett lépése javította Pérez pozícióját, aki immár Lance Stroll mellett továbbra is a stabilabban teljesítő pilóta maradt a Racing Pointnál, s 2019-ben három évre szóló szerződéshosszabbítást írt alá a csapattal, amely ekkor már dolgozott azon, hogy Aston Martinná formálódjon.
Igen ám, de ebből a három évből végül csak egy valósult meg, mert miután 2020-ban kiderült, hogy Sebastian Vettel távozik a Ferraritól és elérhető a piacon, Lawrence Stroll lecsapott a négyszeres világbajnokra. S mivel saját fiát mégsem akarta kitenni a csapatból, Pérez lett a vétlen áldozat. A csonkaszezon szeptemberében derült ki, hogy a mexikóinak távoznia kell, s már lehetőségei is igen korlátozottak maradtak ekkorra. Lassan az összes hely elkelt a rajtrácson, s minden jel afelé mutatott, hogy Péreznek nem marad ülése 2021-re – maga is elismerte, hogy nincs B terve.
Aztán decemberben a dolgok a lehető legváratlanabb fordulatot vettek. Pérez a Racing Pointtal megnyerte a Szahíri Nagydíjat úgy, hogy egy ponton még a mezőny legvégén is haladt. A nagy áttörés, az első futamgyőzelem az utolsó pillanatban érkezett, de a lehető legjobbkor, hiszen a Red Bullnál éppen megszületett a döntés, hogy nem tartják meg Alexander Albont. A szálak hirtelen felgyorsultak a háttérben, Pérez pedig a Red Bull Racing pilótájaként és Max Verstappen csapattársaként találta magát 2021-re.
„Ha most sem sikerül, akkor már sohasem fog”
Ezt a nyilatkozatot Red Bull-os korszakának kezdetén tette Pérez, miután végre megkapta a nagy bizonyítási lehetőséget, amire tíz éve várt, s a mezőny egyik legjobb, éppen bajnokesélyessé előlépett csapatánál versenyezhetett. Persze Verstappen stabil legyőzése túl nagy falatnak bizonyult, de rendszeres dobogókkal és alkalmi győzelmekkel megbízható támogatóvá vált. 2023 derekán azonban valami félresiklott, s onnantól megszaporodtak a hibák és a gyenge teljesítmények a mexikói eredménysorában. Végül már tarthatatlan mértékben, így a Red Bull egy újabb olyan csapat lett, amely idő előtt felbontotta Pérez szerződését 2024 végén.
Sajnos számolatlan félresiklott futamra lehet rámutatni az azóta eltelt időben, de a leginkább talán a 2023-as Mexikóvárosi Nagydíj szimbolizálja Pérez kálváriáját. A hazai pályáján az előző évben dobogó pilóta számára nagy lehetőséget kínált a futam arra, hogy egy erős eredménnyel rendezze sorait és nyomatékosítsa elhivatottságát. Amikor pedig az ötödik helyről rajtolva a hosszú célegyenes végére a szélárnyékból kibújva a vezetésért zajló csatába találta magát, ellenállhatatlan volt a kísértés. Pérez megpróbált az első helyen befordulni, ám összeakadt Charles Leclerc Ferrarijával, autójának sérülése pedig a kiesését jelentette. A legnagyobb leszereplés a legfontosabb porondon bizonyosan örökös fájó emlék marad a hatszoros futamgyőztes Pérez versenyzői karrierjében.
