back to top
KezdőlapFormula 1Üres kézzel és milliméterek híján egy csattanással távoztak Montreal esőgumis hősei

Üres kézzel és milliméterek híján egy csattanással távoztak Montreal esőgumis hősei

-

A Kanadai Nagydíj első köreiben váratlanul a Haas két autójára vetült a rivaldafény, Kevin Magnussen ritkán látható magasságokba küzdötte fel magát a mezőnyben – de végül néhány fájdalmas hiba után mégis pontok nélkül maradt a csapat.

Az eső éppen nem esett, de a pálya még rendkívül vizes volt a montreali futam rajtjának idején, amihez a mezőny nagy többsége az intermediate gumikat választotta – ezeken az első köröket csak fokozott óvatossággal tudta teljesíteni az élmezőny is, de számítottak arra, hogy néhány kör alatt gyorsan feljavulnak a körülmények, így pedig megúszhatnak egy plusz kerékcserét.

A Haasnál nem így döntöttek. Noha az előrejelzéssel ők is tisztában voltak, a 14. helyről induló Magnussen és a 17. helyről startoló Nico Hülkenberg extrém esőgumikat kapott, bízva abban, hogy meglepetést okozhatnak, a vártnál talán lassabban tisztul le a pálya, illetve hogy talán az eggyel több bokszkiállással együtt is pozíciókat tudnak nyerni.

A futam elején a taktika remekül működött, a nagyobb vízmennyiség kiszorítására gyártott gumik jobban tapadtak, pilótáik szinte állva hagyták a riválisaikat, Magnussen pedig három kör alatt tíz helyet javított, megelőzte többek között Lewis Hamiltont, Fernando Alonsót és Oscar Piastrit is, s máris a 4. pozícióban találta magát – amilyen magasságokba ritkán jut fel a Haas, különösen önerőből.

A román miniszterelnöknek fontosabb volt a Kanadai Nagydíj, mint az EP-választás

Magnussen a 7. kör végén hajtott a bokszba, de sok időt veszített a kerékcserével, szerelői ugyanis még nem álltak készen a fogadására – pedig elmondása szerint nem az ő hirtelen jött ötlete volt a kiállás, ő maga még elodázta volna azt kissé. Innen végül a 14. helyre hajtott ki, vagyis visszafoglalta startpozícióját. Hülkenberg a 7. helyig kapaszkodott fel, ő végül a 12. körben érkezett kerékcserére, s a mezőny hátsó traktusaiba esett – a Haas húzása így bár látványos, de eredménytelen volt.

„Ahhoz képest, hogy mennyi lehetőséget tartogatott a verseny, nem érzem, hogy a legtöbbet kihoztuk volna belőle, ami elég kiábrándító – kezdte összegzését Magnussen. – Annyi minden történt, hogy kicsit összefolyik, de azt biztos, hogy rengeteg esély kínálkozott, mi pedig pont nélkül távoztunk. Volt egy nagyon lassú és egy közepesen lassú bokszkiállásunk, emellett úgy gondolom, hogy túl korán váltottunk az esőgumikról intermediate-ekre. A verseny elején úgy tűnt, hogy rajta vagyunk valamin, de végül semmit nem tudunk felmutatni.”

A két Haas végül a 11. és a 12. helyen zárt, a két Alpine-t üldözve, de már éppen a pontzónán kívül. Az elrontott kerékcserék nélkül máshogyan festhetett volna a kép, de végül nem sokon múlott, hogy megint a károkat kelljen felmérnie a csapatnak, hiszen Hülkenberg csak egy hajszállal tudta elkerülni Cunoda Juki RB-jét, ami a japán hibája után az orra előtt csúszott vissza a pályára.

„Az első tíz kör nagyon jól ment, de aztán a pálya felszáradt, így ismét semmissé lett, amit csináltunk, de persze tudatában voltunk ennek a lehetőségnek. Cunoda megpördülésekor próbáltam reagálni, fékezni és valahogy elkerülni őt, ami valószínűleg csak pár milliméterrel sikerült. Már készültem a becsapódásra” – fogalmazott Hülkenberg, megkönnyebbülve azok után, hogy a Monacói Nagydíj első körében a Haas mindkét autója részese volt a balesetnek.