Max Verstappen szolgáltatta a szalagcímeket a Japán Nagydíj csütörtöki sajtónapján azzal, hogy olyasmit tett, amit egyszerűen még egy négyszeres világbajnoknak sem lehet. Vagy pláne neki nem?
8945 km. Pontosan ennyi választ el jelenleg légvonalban a szuzukai pálya paddockjától, így tisztában vagyok vele, hogy korántsem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy megítéljem, mi és miért történt a Japán Nagydíj csütörtöki sajtónapján Max Verstappen és egy újságíró között, ám az internet korában szerencsére a világ minden pontjára eljutott már a kettejük közötti feszült párbeszéd, a sztori hátterével együtt pedig azt innen is meg lehet állapítani, hogy amit a holland csinált, az rá és a Red Bullra nézve is kínos.
Verstappen ismét bizonyította, hogy nem felejt egykönnyen – Sergio Pérez is tudna erről mesélni többek között –, és a korábbi sérelmeket magában hordozva az első adandó alkalommal törleszt. Ennek a törlesztésnek most Giles Richards, a brit The Guardian F1-es szakírója lett az áldozata, aki azért volt kénytelen elviselni a holland pilóta általi megaláztatást, mert a munkáját végezte.
A négyszeres világbajnok ugyanis nemes egyszerűséggel kizavarta őt a Red Bull csütörtöki sajtótájékoztatójáról, mert még mindig haragszik rá amiatt, hogy a tavalyi Abu-dzabi Nagydíjon feltett egy teljesen valid kérdést. Hiszen mint arra alighanem sokan emlékszünk, Verstappen a tavalyi Spanyol Nagydíjon idegből, szándékosan nekiment George Russellnek, majd az ezért kapott büntetés következtében pozíciókat veszített. Végül az így elbukott pontok hiányoztak neki az év végén a világbajnoki címhez – amelyről hatalmas felzárkózás után két ponttal maradt le –, Richards ezért teljes joggal kérdezte őt az Abu-dzabi Nagydíj után arról, hogy megbánta-e, amit Barcelonában tett.
Verstappen hétfőre megvilágosodott és beismerte, miért ment neki Russellnek
Persze merenghetünk azon, hogy van-e értelme utólag ennyire szétcincálni egy évet, hiszen számtalan hiba és utólag rossznak bizonyuló döntés következtében lehet pontokat hullajtani. Ám Verstappen tette annyira kirívó és szokatlan volt – pláne egy világbajnoktól –, hogy más megítélés alá esett egy átlagos vezetői- vagy csapathibához képest, így az erre vonatkozó kérdés is indokolt volt.
A holland azonban már a tavalyi szezonzárón ingerülten reagált: „Elfelejted az összes többi dolgot, ami a szezonom során történt, és csak Barcelonát említed. Tudtam, hogy jönni fog ez a kérdés” – felelte Richards-nak, majd még azt is hozzátette: „Most meg hülyén vigyorogsz rám.” Végül egy rövid választ azért hozzáfűzött és elmondta, hogy „az ember folyamatosan tanul, egy bajnokságot 24 forduló alatt nyersz meg, én pedig számos korai karácsonyi ajándékot kaptam az év második felében, úgyhogy arról is kérdezhetsz.”
Csípős válasz egy nem kellemes kérdésre, de ezzel nincs is semmi probléma. Azzal viszont már annál inkább, hogy közel négy hónappal később emiatt Verstappen kizavarta Richards-t a szuzukai sajtótájékoztatóról, ahol az alábbi párbeszéd játszódott le:
Verstappen: „Nem beszélek addig, amíg ő ki nem megy.”
Richards: „Komolyan?”
Verstappen: „Igen.”
Richards: „A tavalyi kérdés miatt?”
Verstappen: „Igen.”
Richards: „Azt akarod, hogy kimenjek?”
Verstappen: „Igen.”
Richards: „Csak az abu-dzabi kérdés miatt?”
Verstappen: „Igen.”
Richards: „A spanyol esetről?”
Verstappen: „Menj ki.”
Richards: „Tényleg ennyire zavar?”
Verstappen: „Igen, menj ki.”
Ilyesmit egyszerűen nem lehet megtenni még Max Verstappennek sem (nyilván amúgy de, hiszen megtette), aki egyébként az esetek többségében készséges a sajtóval, és a rá jellemző őszinteséggel válaszol a kérdésekre. Persze voltak már kisebb-nagyobb összetűzései újságírókkal, amelyek közül a legemlékezetesebb, amikor ő és a teljes Red Bull bojkottálta Ted Kravitz-t, a Sky Sports riporterét, mivel szerintük tiszteletlen volt, de a mai eset ezzel együtt is a semmiből jött, és bár nem példátlan, nagyon nem jellemző az F1-es paddockra.
Hiszen nem történt más, mint az, hogy Verstappen megakadályozta a munkája elvégzésében Richards-t azért, mert az korábban egy neki nem tetsző kérdést tett fel, miközben mint minden pilótának, a hollandnak is el kellene tudnia viselni a neki nem tetsző kérdéseket. Azt nyilván senki nem várja el tőle, hogy mindenhez jó pofát vágjon, de vannak más módjai is a nemtetszés kifejezésének – megteheti, hogy nem válaszol, hogy röviden válaszol, és azt is, hogy kiosztja az újságírót, bár utóbbinál jóval civilizáltabb, ha vagy személyesen, vagy a csapat sajtósán keresztül üzen neki, és megpróbálja vele tisztázni a helyzetet, a nyilvánosságtól távol közölni vele a sérelmeit.
Verstappen ezzel szemben a nyilvános megalázást választotta, miközben leginkább saját magára és a Red Bullra vetett rossz fényt a tettével, mintegy azt üzenve: vigyázz, mit kérdezel, mert ha nem tetszik, legközelebb a sajtótájékoztatón sem vehetsz részt. Ilyesmit még a sajtóval közismerten gorombán bánó Lance Stroll sem csinálhatna meg (és eddig nem is csinált), pedig ő nem az F1 egyik legismertebb és legelismertebb versenyzője, a sportág egyik arca.
Természetesen Verstappen is hibázhat, lehet rossz napja, lehet frusztrált vagy dühös és cselekedhet elhamarkodottan. A kérdés most így leginkább az, hogy lesz-e a mindennek utóélete, és miként reagál majd a holland, ha valaki felhozza neki a csütörtökön történteket.
Richards már reagált
Az eset után Richards a The Guardian hasábjain megjelent cikkében reagált a történtekre, kiemelve, hogy már attól kényelmetlenül érzi magát, hogy saját magáról írjon, hiszen régen rossz, ha az újságíró a sztori.
Elmondta, hogy nem szívesen panaszkodik, hiszen azért fizetik, hogy a szenvedélyéről tudósítson, de „mélyen csalódott” Verstappen tette miatt.
„Az első személyes találkozásunk [a 2025-ös abu-dzabi futam után] 2026-ban Szuzukában történt, ahol kiderült, hogy a hollandnak kifejezetten „elefántmemóriája” van – írta. – Amikor meglátott, rám nézett, elmosolyodott, és kijelentette, hogy nem beszél addig, amíg el nem megyek. Egy rövid, 30 másodperces szóváltás során kétszer is azt mondta, hogy „tűnjek el”. Még soha nem kértek meg arra, hogy hagyjak el egy sajtótájékoztatót. Ez rendkívül ritka eset egy F1-es újságíró számára; alig akad, aki egy-két példánál többre emlékezne.”
Ezután felidézte, hogy több mint egy évtizede tudósít az F1-ről, ez idő alatt pedig talán egy tucat alkalommal interjúzott Verstappennel (mármint leült vele szemtől szemben, nem sajtótájékoztatón kérdezett), ezek az alkalmak pedig mind „barátságosak és jó hangulatúak voltak.” Richards hozzátette, Verstappen „kiemelkedő tehetsége mindig elismerést és dicséretet kapott a cikkeimben, a kritikák viszont minimálisak voltak, és csak akkor jelentek meg, amikor indokolt volt.”
Ezután az abu-dzabi esetre is reagált, mondván nem biztos benne, hogy hülyén vigyorgott a tavalyi utolsó verseny utáni sajtótájékoztatón, mint ahogy azt Verstappen mondta, inkább meglepődött a holland heves reakcióján, és „lehet, hogy egy ideges mosolyt váltott ki belőlem, de nem találtam viccesnek a helyzetet, és nem is élveztem, hogy az ő kárára történik.”
Miként nyilván nem élvezte a Szuzukában történteket sem, amelyek szintén meglepték. „Megkaptam az utasítást és távoztam. Verstappen végig mosolygott a szóváltás alatt. Talán egyszerűen élvezte a helyzetből fakadó hatalmi viszonyt?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy nyilván vannak a világban sokkal komolyabb problémák is annál, minthogy „egy F1-es pilóta megharagszik rád, amiért végzed a munkádat.”
Az újságíró elárulta, hogy a gyűlölködés melegágyának számító X-re nem nézett rá az eset után és nem is tervezi, de két óra sem telt bele, mire valaki megszerezte az e-mail címét, és közölte vele, hogy „egy mérgező idióta”, aki egyszemélyben felelős a brit sajtó elfogultságáért az F1-ben.
„Az eset és az utóhatásai mindenesetre sajnálatosak. Különösen az elfogultság vádja miatt. Az évek során már vádoltak azzal, hogy Lewis Hamilton-, Sebastian Vettel- vagy éppen bárki-ellenes vagyok. A cél mindig az, hogy a lehető legőszintébben és legigazságosabban tudósítsak. Továbbra is csodálom Verstappent, és remélem, a jövőben jobb kapcsolatunk lesz. Néha nehéz, kellemetlen kérdéseket is fel kell tenni. Ez a munka része – a kiváltság velejárója” – zárta sorait Richards.