Sebastian Vettel megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy sikerült az ultralágyakon továbbjutnia a Q3-ba, kikerülve ezzel a hiperlágyakon való rajtolást.
A hiper- és ultralágyak között a vártnál nagyobb (1,3-1,4 másodperc) volt a különbség, az időmérő előtt a Pirelli tehát arra számított, hogy még a három nagycsapat sem lesz képes elkerülni a leglágyabb keveréken történő továbbjutást. Max Verstappen kivételével azonban minden érintettnek sikerült a lila abroncsokkal átslisszannia a Q3-ba, annak ellenére, hogy a középmezőny a Q2 végén hirtelen tempót talált a gyors, de roppant kényes hiperlágyakon.
„[Pénteken] mindent kipróbáltunk és a hiperlágyak egyáltalán nem bizonyultak tartósnak” – magyarázta Vettel. „Elég biztosan voltunk benne, hogy számunkra ez nem lesz reális versenygumi, különösen elrajtolni nem akartunk ezen. Úgy tűnik, mások is hasonló logika mentén gondolkodtak.”
Vettelnek két kör kellett a Q3-as továbbjutás bebiztosításához, ám az első menet után nem ment be kereket cserélni, hanem megpróbált ugyanazon a szetten egy gyorsabb kört menni, ami végül sikerült is neki.
„Tudtam, hogy a második körömön tudok még körülbelül négy tizedet találni” – folytatta a német. „Az első körben kicsit megakadtam a forgalomban, így a tervezettnél szorosabb lett a dolog, de tényleg nagyon el akartam kerülni a hiperlágyakat, ezért örömmel bevállaltam a kockázatot.”
A szabadedzéseken a Ferrari nem tűnt túlzottan acélosnak, ám az SF71-H jelentősen jobban teljesített a verseny szempontjából releváns alkonyi körülmények között.
„Jobbnak éreztem [az időmérőn] az autót, a pálya is jobban feküdt nekünk” – fűzte hozzá Vettel. „Az időmérő során általában javul a tapadás és elégedettebbnek érzed magad az autóval. Sikerült felbecsülnünk a tapadásváltozást és jól olvastuk a pálya javulását.”