Mark Webber a Beyond the Grid nevezetű podcastben hasonlította egymáshoz a Forma-1 három német világbajnokát, akikről komoly őszinteséggel beszélt.
Az ausztrál ex-pilóta úgy véli, hogy a három német bajnok, Michael Schumacher, Nico Rosberg és Sebastian Vettel jellembeli és vezetői képességbeli tulajdonságaik között alig vehető észre különbség.
A hétszeres világbajnokot „paranoiás perfekcionistának nevezte”, elsősorban a 2006-os monacói időmérő miatt, ahol ugyanis nemes egyszerűséggel leparkolt a Rascasse-ban a Ferrarival. Szerinte ugyanis a német kivételes tehetsége szükségtelenné tette ezeket a manővereket.
„Néha követsz egy utat, amin nem tudsz visszafordulni. Különleges képességei voltak, de amikor felvette a bukósisakját rövidzárlatok alakulhattak ki nála.” – fogalmazott Webber.
Egészen másképp vélekedik egykori Williamses csapattársáról, Nico Rosbergről.
„A Forma-1 intenzív, és Nico a határon volt az első nyolc hónapban. Nem láttam nála a hitetet önmagában és az éhséget, amit Vettelen viszont észre lehetett venni.”
Webber szerint csak később alakult ki Rosbergben az ambíció, a gyilkos ösztön ami hozzá segítette a 2016-os bajnoki sikeréhez. Az azévi szezon zárón, Abu Dhabiban el kellett viselnie azt a „mentális kínzást” amit Hamilton okozott neki azzal, hogy szándékosan feltartotta és visszatartotta őt, Webber pedig biztos abban, hogy emiatt döntött úgy, hogy abba hagyja.
Webber ezután Vettellel folytatta. Visszaemlékezett egy 2005-ös Williams tesztre, ahol az akkori 18 éves Vettel fizikai túlterhelésnek tette ki magát.
„Ez még túl korai volt neki. Három percnyi padlógáz után fejben szétesett.” – emlékezett vissza.
Azt is hozzátette, hogy a négyszeres bajnok tanult az akkori hibájából, és hamar levetette ezt a gyengeségét. Mint csapattársát, úgy tudná leírni, mint egy kreatív személyiség, aki időnként nem volt olyan nyitott, mint szerették volna, illetve ha a dolgok nem úgy mentek, ahogy azt elvárták volna, akkor hajlamos volt kitörésekre is.
„Gyűlölte azt a Q3-ban, mikor nem volt teljesen egyértelmű, hogy egy vagy két gyors kört tud még futni. Ez egyszerűen nem felelt meg a német pontosságának és precizitásának. Ilyenkor mindig a lehető legkevesebb időt akarta elvesztegetni, és az utolsó utáni pillanatban lépett rá a fékre és kapcsolta be a boxutca limitert. Szegény srác, ilyenkor általában mindig el szokta rontani.”
Webber szerint a heppenheimi legnagyobb erőssége az volt, hogy kiváló módon tudta uralni és dominálni a versenyeket a pole-pozícióból.