A Mercedes F1-es csapatának vezetője, Toto Wolff egy interjúban elmondta, miért tekinti fontosnak a témát, és saját személyes tragédiáiról is mesélt.
A lelki egészség fontosságáról egyre többet olvashatunk, és az F1 berkein belül Wolff az egyik élenjáró személy, aki a legtöbbször beszél róla. „Ki akarom irtani a mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzéseket, ezért beszélek róla – jelentette ki a Guardian-nek, elismerve, hogy a saját őrlődésein nagyrészt már túllendült. – 50 éves elmúltam, azóta sokkal könnyebb lett. Nem tudom, ki olvas [Arthur] Schopenhauertől, de ő alapvetően azt állítja, az élet folyamatos szenvedés, és minél közelebb érünk a végéhez, annál jobb. Érzem ezt a megkönnyebbülést, nálam már a B-oldal forog.”
Éppen ezért általában hiába döcög évek óta a Mercedes szekere az F1 bajnokságában, őt ez nem bosszantja annyira, mint amennyire mást megviselne ez a fajta küszködés. „Nem érzek terhet, ilyen a komfortzónám. Ez nem egy macsós mondat, mert előfordul más élethelyzetekben, hogy szörnyen, törékenynek érzem magam. Mindig voltak nehézségeim a lelki egészségemmel, a múltam miatt. A munkámban érzett frusztráció éppen ezért meg sem közelíti azokat az eseményekét, amiket átéltem” – mondta Wolff.
„Mindannyian keresztet cipelünk, és amit én traumaként vagy megszégyenítésnek élek meg, ki sem billentene egy olyan kisgyereket, aki Szíriában nő fel, vagy aki egy csónakon jut át Angliába, hogy túléljen. Nem kellene sajnáltatni magunkat.”
Wolff: Vannak őrült politikusok, akik sokkal nagyobb károkat okoznak, mint Michael Masi
E sötét sorok mögött szomorú múltbeli események állnak, hiszen mint tudjuk, Wolffnak már fiatalon sok nehézségben volt része. „Az apám meghalt, amikor 15 éves voltam, de tíz éven át súlyos beteg volt, agydaganattal élt. Szóval más kisgyerekként el kellett viselnem a helyzetet” – mondta.
„Az anyám nem volt mellettem, mert neki is túl kellett élnie a helyzetet. Én vigyáztam a húgomra, és magamért is én akartam felelős lenni, nem akartam a szüleimnek terhet jelenteni. Pénzügyileg a saját lábamra akartam állni. Ez 8 éves koromban kezdődött, és az élet brutálisan rám rúgta az ajtót, nem volt választásom.”
„Volt egy igazán szörnyű pillanat, amikor 12 éves voltam. Az igazgató behívatott, és szólt, hogy haza kell mennem, mert az iskolai díjainkat nem fizették be. Vissza kellett mennem az osztályterembe, felkapni a táskám, és egy háromnegyed órás villamosúton elmagyarázni a húgomnak, hogy miért megyünk haza. Tízévesen ebből semmit sem értett.”
Wolff magyarázkodik: nem pont úgy gondolta, amit Hamiltonról mondott
„Aki gyerekként ilyen nehézségeken megy át, az nem tudja feldolgozni őket, visszahatnak rá. A nagyon nehéz élethelyzetekben, például halál, betegség, válás idején rám is visszahat, és ennek semmi köze sincs az üzlethez vagy a sporthoz.”
„Időnként napról napra kell túlélni lelkileg. Felnőttként is volt részem benne, például a legjobb barátom 30 éves kora körül öngyilkos lett.”
Wolff többször beszélt már róla, hogy régi mercedeses harcostársa, Niki Lauda is mennyire hiányzik neki.