Az F2 akkori megfelelőjében, az F3000-ben Monacóban ünnepelt túl korán az élen haladó versenyző.
Björn Wirdheim hibája talán megismételhetetlen, és klasszikus iskolapéldája annak, hogy a verseny szó szerint a kockás zászlóig tart. A svéd pilóta Christian Horner akkori csapatánál, az Ardennél versenyzett, és impozáns teljesítménnyel, egy győzelemmel és két 2. hellyel kezdte a bajnokságot 2003- ban, majd a hercegség technikás pályáján az élről rajtolva több mint 20 másodperces előnyt épített a táv során.
Egy biztonsági autós fázis ezt lenullázta, de természetesen így is ő maradt a favorit, hiszen Monacóban kvázi lehetetlen előzni, ráadásul Wirdheim közel 5 másodpercre újra meglépett legközelebbi üldözőjétől, Nicolas Kiesától. Az utolsó kört és az utolsó kanyart is gond nélkül teljesítette, innen már mi baj történhet, gondolhatta…az elnyújtottan ívelt célegyenesben elvette a gázt és szinte megállt az Arden bokszfala mellett.
Horner ellenben lefagyva szemlélte a szokatlan bakit, amit Wirdheim így magyarázott: „Azt hittem, az egyenes elején elmentem a kockás zászló mellett, ezért lelassítottam, hogy üdvözöljem a csapatot. Képzelhetik, mennyire meglepődtem, amikor megláttam Kiesa nevét az eredményjelző tetején” – mondta a sajtótájékoztatón.
A győzelemtől kevesebb választotta el, mint Nigel Mansellt az 1991-es Kanadai Nagydíjon.
Wirdheim a baki ellenére simán, két fordulóval a vége előtt megnyerte a bajnokságot, egy kivétellel az összes futamon 1. vagy 2. lett. A pályafutása azonban nem lett sikeres, mert bár a következő évben a Jaguar tesztpilótájaként részt vett az összes F1-es edzésnapon (akkoriban péntekenként három autót indíthattak az előző szezonban gyengébben teljesítő istállók), nem kapott jó helyre ajánlatot, 2017-ig a japán sportautó-bajnokságban és LMP2-es kocsikkal versenyzett.
