Andreas Mikkelsen, Jan Kopecky, Kalle Rovanpera, Herczig Norbert – a közös pont a négy raliversenyző közt, hogy mindannyian versenyeztek már a TOPP Cars versenyautóival. Hogy egy alig több mint 7000-res lélekszámú baranyai kistelepülésen hogyan lehet felépíteni egy nemzetközi szinten is magasan jegyzett ralicsapatot, erről beszélgettünk a névadó, alapító Topp Zoltánnal.
Nincs hely a parkolóban. Szemben két szervizkamion, jobbra egy kisebb tréler, a parkoló autók közt megbújik László Zoltán Rally3-as Fiestája, ami néhány napja még a Horvát Vb futamon versenyzett. Odabent a műhelyben elsőre azt hisszük ebédszünet van akkora a csend. Aztán kiderül, hogy lázas munka folyik, csak épp olyan szervezettséggel, hogy nem kell ide hangos szó, mindenki tudja a dolgát. Előkerül Topp Zoltán is, épp egy megbeszélést fejezett be, de már invitál is az irodába. Kicsi lelkiismeretfurdalással követjük, mert szabadkozik, hogy a mai ebéd (is) kimarad, ezért a beszélgetés közben egy energiaitallal oldja meg a kalóriabevitelt. Közben egy-egy fontos telefon is érkezik, egyeztet a könyvelővel, szervezi a következő tesztet, és olyan természetességgel vált a témák közt, hogy rögtön megértjük, hogyan tud egy ekkora csapatot működtetni.
Az ewrc adatbázisában öt darab R5-ös Fabia, egy Rally4-es Peugeot és egy Rally3-as Fiesta szerepel a csapat. Pontos?
Hát nagyjából – mondja szerény félmosollyal a csapatvezető. Van még egy Rally3-as Fiestánk. Az első kettő legyártott autó került hozzánk. Az egyikkel László Zoltán versenyez, ez volt a Horvát Vb futamon is, a másik pedig bérelhető. De jobb is így, mert van alkatrészünk, mert sajnos még gyenge az ellátás.
Ezzel a járműparkkal nemzetközi viszonylatban mekkora a ti csapatotok?
Európában biztos, hogy benne vagyunk a top 5-ben. Rajtunk kívül a Tok Motorsport, Gardemeisterék csapata, Tagaiék vannak még ezen a szinten.
Tehát az európai topcsaptok közül kettő magyar, és az egyik itt van Szentlőrincen. Hogy lehet egy magyar kisvárosban ilyen szinten működni?
Negyven éve benn vagyok a sportban. Lépésről lépésre folyamatosan próbáltam fejlődni. Egyre komolyabb csapatokhoz, jobb pilótákhoz kerültünk, és ehhez az kellett, hogy a körülötte levő bázis is fejlődjön. A szerelői csapat pedig javarészt úgy alakult ki, hogy folyamatosan neveljük ki a szerelőket. Mellett jött egy két külsős is, akik megkerestek minket, hogy szeretnének nálunk dolgozni. Javarészt a régióból sikerült összeállítani a csapatot, de van olyan is, aki ide költözött Pécsre, és onnan jár a műhelybe.
Mi kell ahhoz, hogy valaki veletek dolgozzon?
Szeretni kell a sportot, és a szakmáját. Ha ez a kettő megvan, akkor erre lehet alapozni, de nem könnyű megtalálni ezeket az embereket. Van aki szereti a szakmáját, de nem vonzódik a sporthoz, van aki lelkesedik a raliért, de nincs jó alapképzettsége. Látni kell, hogy ez más, mint egy általános autószerelő. Egyik részében sokkal magasabb színvonalat képvisel, de másfelől pedig sokkal könnyebb. Például egy versenyautót sokkal könnyebb szerelni, mint egy utcai autót, ellenben nagyon alaposan meg kell tanulni egy-egy modellt. Szerencsére ebben az évben jött három új kolléga, elszántak, lelkesek, öröm velük dolgozni. A sportot még tanulniuk kell, de örülök nekik, mert velük és a fiatal pilótákkal együtt a hosszútávú jövőt is látom.
Hány területhez ért egy szerelő?
Nálunk általában mindenki megtanul mindent. Persze vannak specialisták, aki egy adott részfeladatban jobban elmélyülnek. Mi úgy dolgozunk, hogy egy-egy ember dolgozik az autó jobb és a bal elején, hátul egy ember, és egy a motortér. Ez az alap, de egy nagy feladatnál, például egy váltócserénél átcsoportosítunk. Az a tapasztalatunk, hogy így, hogy mindenki ért mindenhez, négy ember mindent meg tud csinálni, de hat már nem biztos, hogy jobb lenne, mert ott már egymást akadályozzák.
Büszkék a srácok, hogy itt dolgozhatnak?
Szerintem igen.
Te mikor szereltél utoljára?
Három-négy éve már nem nagyon volt szerszám a kezemben. Néha elhatározom, hogy újra odaállok én is, de mindig rá kell jönnöm, hogy már nem megy. Az az igazság, hogy hiányzik.
Az elmúlt másfél évben, ami ugye a pandémia miatt nem a megszokott mederben folyt, kevesebb volt a verseny, sok futam elmaradt, mi volt a leghosszabb időtartam amennyit itthon voltál?
Szerintem tíz napnál hosszabb időszak nem volt. Folyamatosan utazok, ha nem versenyre akkor a gyárakba, tárgyalásokra, mindig van valami.
Ha egy hónapot itthon kellene lenni, hogy viselnéd?
Biztos, hogy zavarna. Most is mielőtt elkezdődtek a versenyek már égett a talpam alatt a föld, pedig ebben az évben is mindig voltunk valahol. Hol egy kis verseny, hol egy teszt, hol továbbképzésre a gyárba utaztam. Nincs megállás.
Továbbképzésre?
Igen az M-Sporthoz. Még nem volt Fordunk, így gyorsan megkellett tanulnunk. Idegenkedtem is tőle, és ez még mindig így van, de talán majd megbarátkozunk. Egy versenyautót sokkal könnyebb megtanulni, mint egy utcai autót, de azért ehhez is sok idő kell.
Ekkora a különbség a márkák közt?
Elég nagy. A Skodával például nagyon könnyű együtt dolgozni. Bár mindenki ilyen lenne. A Peugeotnál nagyon nehéz az alkatrészutánpótlás, néha egészen elkeserítő. A Fordnál az ígérték, hogy ezen a téren nem lesz gond, de annyira új a Rally3-as autó, hogy emiatt sok megrendelésük van, ezért a gyártásra összpontosítanak. Ha most nincs két versenyautónk, akkor bajban lettünk volna, mert olyan alkatrészek is megálltak, amit normál esetben első körben nem veszel meg tartalékba. Kiforratlan még az autó, előjön egy két gyerekbetegség. Most a Horvát Vb futamon is volt egy két olyan probléma, amikor nagyon segítőkészen jöttek ugyan az M-Sporttól, de volt, hogy csak széttárták a karjukat. Szerencsére megoldottunk mindent, és célba értek a versenyzők.
Szerelő van, autó van, versenyző van, kell még egy mérnök. Ők honnan jönnek?
Vannak gyári mérnökök, ezzel nincs gond, de nekem kicsit fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem sokszor túl van értékelve. Nagyon jó egy csapatban a mérnök, akkor, ha a pilótával jól ismerik egymást és sokat dolgoztak már együtt. Akkor valóban rengeteget tud segíteni. De az, hogy érkezik egy mérnök, aki nagyon jól ismeri az autót, de nem ismeri a versenyzőt, nem ismeri a pályát, és erőből mond valamit, az nem mindig jó.
Mennyi idő kell, hogy ez a kapcsolat kialakuljon?
Szerintem 5-10 verseny biztosan. Például Mikkelsen hozta a saját mérnökét, egy francia srácot, és látszott rajtuk, hogy profin dolgoznak együtt.
A munkamegosztás hogyan zajlik egy ilyen esetben?
Mi a mérnökkel kommunikálunk. A versenyző vele egyeztet, és utána a stáb a mérnökkel beszéli meg a teendőket. Ez általában így van a top pilótáknál, akkor profi a működés, ha az irányítás egy kézben van.
De visszafelé is működik a kommunikáció?
Mindig meghallgat minket is a versenymérnök. Érdekli a véleményünk, már elismernek minket, és látják, adott esetben jobban ismerjük a pályát, vagy van egy jobb megoldásunk egy adott problémára.
Hogyan találnak rátok az élversenyzők. Mikkelsent említetted, de itt van Kopeczky, vagy épp herczig Norbert, aki egy hosszú BRR-es kapcsolat után jött a TOPP Carshoz.
Változó, mindenki máshogy jön. Azt látni, kell, hogy réggen nem is volt itthon olyan csapat, aki komplett szolgáltatást tudott nyújtani, hogy a versenyzőnek csak a versenyzéssel kelljen foglalkozni. Most jutottunk el oda, hogy minden szinten, akár vb szinten is, képesek vagyunk lebonyolítani egy versenyt. Nagyon örülök, hogy Herczig Norbival és Ferencz Ramónnal dolgozhatunk. A bakancslistánk egy tétele valósult meg azzal, hogy magyar versenyzők, magyar csapattal indulnak az ERC élmezőnyében. Nekem ez sokkal nagyobb siker, és öröm, mintha egy külföldi versenyzővel indulnánk ezeken a versenyeken. Büszke vagyok rá!
Mi a siker számodra?
Én akkor érzem jól magam, ha minden flottul megy egy hétvégén. Persze mi is mindig nyerni szeretnénk, de nem ez a fő cél. Mi azt akarjuk, hogy a csapat, a versenyzők együtt jól működjenek, és gond nélkül meg tudjuk csinálni a versenyt. Nem vagyok elkeseredve, ha harmadikak vagyunk vagy ötödikek, ha jól működött minden.
Kívülről azt látjuk, hogy néha pengeélen táncolnak a csapatok, verseny versenyt követ, szinte egyik helyről utaztok a másikra. Mi van, ha törik egy autó? Hogy lehet megoldani, hogy ne boruljon minden?
Nagyon jó a kapcsolatunk a gyárral. Például múltkor Semerád összetörte az autót, amivel a következő héten versenyezni kellett. Még a verseny helyszínéről hívtuk a gyárat és kedden már mehettünk a fényezett kasztniért, hétvégére készen volt az autó. Az a jó, hogy a Skodával ennyire jó a kapcsolatunk. Plusz a kamionban a karosszériát kivéve van még egy komplett autónk, így nem gond az újraépítés, csak a nagy töréseknél kell a gyár közvetlen és gyors segítsége.
Ott van a telefonodban a tuti szám, amit a megfelelő ember vesz fel a Skoda Motorsportnál? És mindig fel is veszi ha hívod?
Igen, megvan ez a szám, és az ember. De az is hozzá tartozik, hogy ők is nagyon képben vannak. Minden versenyt követnek, ők is jönnek és kérdezik, hogy miben segíthetnek. Oda-vissza működik a kapcsolat.
Mi a jövő?
Mennyiségben már nem biztos, hogy növekedni akarunk. Az autók számát tekintve elértük a határt, inkább magasabb színvonalú versenyekre mennénk, minél jobb versenyzőkkel. Szerencsére most vannak olyan fiatal magyarok, említhetem akár László Martint vagy Trencsényi Vincét, akik előtt komoly perspektívát látok. Építkezünk is, maradunk Szentlőrincen, de mivel egyéb szervizeléssel is foglalkozunk, eddig egy fedél alatt volt minden. Most lesz egy motorsportos telephelyünk, ami csak a versenyautóké. Mindig mondom a srácoknak, hogy az egy benti cipős munkahely lesz. Itt vannak velem a fiaim is, ők nagy lendülettel vetik bele magukat a munkába, így ezen a téren is biztosított az utánpótlás.
Van saját versenyautód a garázsodban?
Most nincs, de a terv már megvan. Ott rozsdásodik szegény régi Mitsubishink, ha lesz időm, akkor azt szeretném olyan állapotra hozni, mint az első versenye előtt volt, és eltenni emlékbe.
Versenyezni sosem akartál?
Fiatal koromban már beleláttam, láttam az anyagi vonzatát, és tudtam, hogy nincs olyan családi hátterem, amivel ezt finanszírozni lehet. Ezért inkább a szerelésbe merültem bele, és bőven ki is elégített, akkor is és most is.
Amikor leültünk az asztalhoz itt az irodádban, a szokott helyedre ültél. Szándékosan az a fotó van veled szemben a falon? (a képen Ranga László és Topp Zoltán az egyik verseny szervizparkjában…)
Hát lehet, hogy véletlen, lehet, hogy szándékos, mert a pályafutásom ott indult. Mi nagyon jóban voltunk Lacival. Együtt kezdtük szerelőként, ő akkor kezdte a versenyzői pályafutását, és sokáig együtt mentünk előre a ranglétrán. Amikor Laci autót váltott én mindig mentem vele. Nem csak az ő versenyein voltam a csapatokkal, hanem mindig kialakult egy olyan kapcsolat, hogy befogadtak és közösen dolgoztunk. Így jutottam el Franciaországba a Cilti Sporthoz, akikkel három évig jártam a világot, és utána döntöttem el, hogy megpróbálom ezt itthon megcsinálni. Nagyon nehéz volt elkezdeni, de azt gondolom, hogy jó úton haladunk.
