Ayrton Senna első tesztje és 1993-as vízen járása; kétüléses Minardival kis híján fejre álló Nigel Mansell, vagy Kimi Räikkönen V10-es McLarenjét vezető Adrian Newey. Megannyi érdekes, izgalmas és történelmi pillanatot látott már a Donington Park az évtizedek során, ám magyar szempontból két név emelkedik ki: Kiss Pál Tamás és Molnár Martin. Ezen a hétvégén mindketten ott lesznek a doningtoni versenypályán.
Noha a száguldó cirkusz mezőnyét számos alkalommal vendégül látó Silverstone-nal és Brands Hatch-el ellentétben Forma–1-es versenyt csak egyszer rendeztek rajta, így is Nagy-Britannia egyik legismertebb versenypályája a Donington Park. Az 1931-ben átadott, Londontól 3 órányi autóútra fekvő aszfaltcsík a házigazdája a brit túraautó-bajnokság (BTCC) idei első versenyhétvégéjének, amelynek programjában ott szerepel a brit Forma–4 is.
Elérkezett a pillanat: Molnár Martin hétvégén debütál a brit Forma–4-ben
A rangos utánpótlás-sorozat mezőnyében pedig az idén első alkalommal találunk magyar versenyzőt a Virtuosi Racing színeiben induló Molnár Martin személyében. A 15 esztendős versenyző már egy ideje Angliában készül a szezonra, így volt ideje magába szívni a brit motorsport-kultúra légkörét, miként az utánpótlástól a világbajnoki szintig megannyi emlékezetes versenyt látott doningtoni aszfaltcsík rövidebb, ám a Grand Prix-pálya sodrós és gyors kanyarjait így is magában foglaló változatával is megismerkedett.
Hogy mi vár a hétvégén a Motorsport Talent Management versenyzőjére, azt pontosan tudja Kiss Pál Tamás, a MOTAM operatív vezetője, aki pályafutása során maga is versenyzett Doningtonban. „Az egyik legjobb eredményemet itt értem el az első angliai szezonomban, 2009-ben, amikor hetedik lettem a Formula Renault 2.0 UK sorozatban. Ettől a helyezéstől függetlenül is az általam kedveltebb brit pályák közé sorolom a doningtonit. Tempós, jó ritmusú aszfaltcsík, amelyen azért van kockázatos kanyar is, főleg a hátsó egyenesre fordító jobbos.”
„Ebben a kanyarban a pilóták felfelé haladnak a dombon, ezért csak a rázókő elejét látják, ráadásul nem végig ívelt a kerékvető, hanem meg van törve az első harmada után. Nagyon nehéz eltalálni ezt a kanyart, ráadásul a kijáraton a vonal mellé érkeznek a versenyzők, ahol viszont nincs rázókő. Ez a kanyar a pálya egyik kulcsrésze, mert miközben az egyenes miatt a lehető legnagyobb tempót kell átvinni a kanyaron, ha csak egy kicsit is megúszik az autó, vagy elszáll, vagy nem lesz jó a tempó az egyenesre.”
Mivel Kiss Pál Tamás 2009-ben és 2010-ben az összes jelentős brit versenypályán megfordult, van összehasonlítási alapja, így nyújtott egy kis betekintést abba is, hogy ebből a szempontból mi vár az ezeket a helyszíneket az idén szintén végigjáró Martinra.
„Általánosságban véve ez a pálya nagyon hasonlít Silverstone-ra, és az angol pályák közül a nyugodtabbak közé tartozik. Én úgy kategorizáltam, hogy vannak a klasszikus, nagyon pattogós, szűk, agresszív, a hibázást rögtön büntető pályák, amelyeken könnyű eldobni az autót és annak általában komoly következménye is lesz. Ilyen Brands Hatch, Knockhill vagy Snetterton. Ezeken nem kell sok ahhoz, hogy az ember a falban végezze és nagyon összetörje az autót, mert kicsik a bukóterek. Persze Doningtonban is lehet nagyot esni, de normál esetben itt azért megfogja az embert a kavicságy.”
„Az East Midlands reptér közelsége és az aszfalt típusa együttesen nagyon csúszóssá teszi a pályát – tért át a MOTAM vezetője arra, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük a pilótáknak az előttünk álló hétvégén. – Ebből adódóan nem kopnak annyira a gumik, mint máshol, illetve az új gumikkal nem is lehet annyit nyerni. Emellett nehéz ideális hőfokra melegíteni az abroncsokat, és agresszívan sem lehet bánni velük, mert akkor megégnek. Amikor pedig esik egy kis eső, olyan, mintha az ember a jégen táncolna, össze-vissza csúszkál alatta az autó. És bár azt megtanulja, hogy mi az a csúszás, ami még belefér, nem progresszívan épül fel a tapadás, ezért a határok feszegetése közben egyik pillanatról a másikra eltűnhet, mint aki alól kihúzták a szőnyeget. Ezért nagyon nehéz gyorsnak lenni itt esőben is.”
Megtapasztalta ezt a Forma–1 31 évvel ezelőtti mezőnye is, amely az egyetlen doningtoni F1-es futamot, az 1993-as Európa Nagydíjat félig esős, félig száraz körülmények között, folyamatosan változó időjárás mellett teljesítette. Ez volt az a futam, amelyen Ayrton Senna – aki egyébként már az utánpótlás-sorozatokban is többször nyert Doningtonban, 1981-ben pedig itt teljesítette első F1-es tesztjét a Williamsszel – egyetlen kör alatt tört előre a rajt után az ötödikről az első helyre, majd közel két órán át, Alain Prostnak is kört adva demonstrálta, hogy miért tartják minden idők egyik legjobbjának.
Az mára kissé a feledés homályába merült, hogy nemcsak Senna csillogtatta meg kivételes képességeit az esőben, hanem zöldfülű honfitársa, bizonyos Rubens Barrichello is. Erről, illetve az 1993-as Európa Nagydíj hátteréről alábbi cikkünkben olvashat bővebben:
Nemcsak Senna művelt káprázatos dolgot a doningtoni esőben, de erre már senki sem emlékszik
Azóta persze szinte minden megváltozott az autósportban, egy valami azonban töretlen: a brit szurkolók lelkesedése. Az új Sennákat és Prostokat kereső drukkerek Anglián kívül sehol máshol nem tapasztalható légkört teremtenek, amit már Kiss Pál Tamás is megtapasztalt, és ezen a hétvégén Molnár Martin is meg fog.
„Döbbenetes volt belecsöppenni ebbe. Amikor az ember még csak tesztel, nem tudja felmérni, hogy mekkora az érdeklődés, hiszen ezek zárt kapus tesztek. Persze előfordul, hogy 20-30 ember kijön egy sima tesztre hétköznap délelőtt, amiből már sejteni, hogy itt nagyobb az érdeklődés. Több bajnokságban versenyeztem a pályafutásom során, és talán még a Forma–2-t sem övezi akkora rajongás, mint Nagy-Britanniában a Forma-4-et, vagy az egyéb nemzeti bajnokságokat.”
„Brutális, hogy reggel 8 órától teltház van. Az emberek nemcsak a főeseményre érkeznek meg délben, hanem aki kijön, megtiszteli a versenyzőket és csapatokat azzal, hogy végignéz mindent. Képben vannak, ismerik a versenyzőket, autogramosztásnál pedig rendszeresen tapasztaltam, hogy sokan évekre visszamenőleg füzeteket vezetnek az egyes szezonokról kategóriára, csapatokra, versenyzőkre bontva. Mindenkiről ki vannak gyűjtve röviden az adatok, csapat, rajtszám, elmúlt időszak legjobb eredményei, illetve az aláírás napja. És mindenkiről be van ragasztva egy kis saját, nyomtatott fotó. Elképesztő.”
„Ezt nagyon könnyű megszokni és nagyon jó élmény volt. Amikor leintették a futamokat, behallatszott a nézők tapsa a sisakon és a motorzajon át. Hidegrázós… És furcsa volt, hogy utána a GP3-ban már ezt nem tapasztaltam. Nem jönnek ki olyan korán, nem tudnak olyan közel kerülni, az ember elszigetelve érzi magát.”