Berlin, 2019. május
Katherine Legge Guildfordban (Egyesült Királyság) született, 2000-ben kezdett versenyautókat hajtani Angliában, Formula Renault-ban. Karrierje során mindenféle autóval versenyzett már, most a teljesen elektromos Jaguar I-PACE eTrophy-ban hajtja a Rahal Letterman Lanigan Racing autóját.
Jo Klausmann: Helló Katherine, köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Itt versenyzel a Jaguar I-PACE eTrophy-ban. Milyen volt az edzés és a kvalifikáció?
Katherine Legge: Nem túl jó… Volt problémánk az időmérőn, 8. lettem, és sok a teendőnk ma, de megesik az ilyen. (A versenyen végül 6. lett – a szerk.)
JK: A szezonod elég jól indult, egy győzelemmel az első versenyen!
KL: Igen és sok leggyorsabb körrel és dobogós helyek. De aztán az elmúlt pár verseny nagyon nehéz volt, mert kiestem Párizsban és Monacóban, és most itt Berlinben volt egy rossz időmérőm, szóval most balszerencsés vagyok, azt hiszem.
RL: Hogyan kerültél be a Jaguar eTrophy bajnokságba?
KL: Vezettem már korábban Bobby Rahal csapatánál – Rahal Letterman Racing – és két autót készített fel erre a bajnokságra. Télen felhívott és megkérdezte, hogy „akarod vezetni az egyik elektromos Jaguaromat?” Így jött össze!
RL: De nem ez az egyetlen programod, igaz?
KL: Igen, GT verseny is indulok az Egyesült Államokban a Michael Shank-nél az Acurában. Működik, mert a dátumok nem ütköznek, szóval minden versenyt tudok teljesíteni mindkét bajnokságban.
JK: Vannak hosszútávú versenyek, melyeken megosztod az autót egy csapattárssal. Mit kedvelsz jobban: önmagadban versenyezni, vagy alkalmazkodni valaki máshoz is az autó kapcsán?
KL: Hm… Szerintem mindennek megvan a maga varázsa. Élvezem a 24 órás versenyeket és más hosszútávúakat, mert nagyon sok múlik a stratégián. De szeretem az ilyen sprintversenyeket is, mert azt meg inkább a csatákról szól és az is élvezetes.
RL: Indy 500-on is indultál, van egy csodálatos felvétel Youtube-on, amint próbálod kvalifikálni az autód a versenyre, őrületesnek és idegőrlőnek fest…
KL: Igen, az volt az első évem az Indy-ben és eredetileg egy Lotus motorunk volt, és messze az volt a leglassabb autó, így sokat küszködtünk. Ez volt az az év, mikor Jean Alesi és Simona de Silvestro is Lotus motorral ment.
Neki (Alesi) nem sikerült kvalifikálnia a versenyre, de Simonának és nekem igen!
Öt Lotus motoros autó volt a rajtrácson és csak egymással csatáztunk, mert mi voltunk az öt leglassabb autó a mezőnyben… 2013-ban Hondám volt a Sam Schmidt Racingnél és csak a kvalifikáció napján kaptam meg, szóval nem is vezettem az autót korábban. Sikerült kimennem és kvalifikálni, ők pedig csak annyit mondtak nekem, hogy nyomjam, ami a csövön kifér! És a második körömön már tövig nyomtam! Szóval nem volt egyszerű helyzet, de jó volt. Hatodikok voltunk a Carb Day-en (az utolsó gyakorlás a verseny előtt) és nagyon jól mentünk a versenyen is, de megsúroltam a falat és megbicsaklott a felfüggesztés, különben biztosan a top 10-ben végeztünk volna!
JK: Mi az izgalmasabb: az oválok, vagy a klasszikus versenypályák?
KL: Haha! Mindkettőt imádom. Teljesen különbözőek. Oválon okosnak kell lenni, mert egy futás során is nagyon sokat változik az autó, mikor a gumik elkopnak, és sokat kell dolgozni az autóban lévő eszközökkel.
JK: Úgy hiszem, a tapasztalat és a mögötted álló csapat nagyon fontos az Indy-n, az alapján, amit Alonso esetében láttunk idén…
KL: Az Indy nem egyszerű, különösen ha ütköztél – Indy-ben nincs olyan, hogy kis ütközés! Én nagyon szerencsés vagyok, sosem ütköztem ott. Mikor nincs tartalékautó és a csapatnak újra kell építenie az autót, az mindenki számára kemény.
JK: Karriered egészen korai szakaszában az Egyesült Államokba mentél…
KL: Igen, mondhatni az Egyesült Államok tett azzá, aki ma vagyok. Teljesítettem pár Formula Renault versenyt, aztán Formula Atlanticra váltottam. Ez volt az első teljes szezonom Amerikában és megnyertem az első versenyt Long Beach-en! Ez elég sokat segített a karrieremen. Aztán ChampCarba mentem, ahol volt egy nagy balesetem, majd DTM-be jöttem Susie Stoddarttal (Susie Wolff lánykori neve) és Vanina Ickx-szel.
JK: Mi a különbség a Jaguar I-PACE és az akkori DTM-es Audid között?
KL: Hatalmas a különbség! A DTM autók nagyon könnyűek voltak a Jaguarhoz képest és nagy volt a leszorítóerejük, míg a Jaguarnak nem sok leszorítóereje van. Meg aztán normális épített pályán mentünk, nem utcai pályákon, mint itt most.
JK: A leginkább megragadó autó, amit vezettél, bizonyáraa Delta Wing. Hogy történt ez?
KL: IndyCar után egy fickó, aki a Bridgestone amerikai motorsport részlegét vitte, felhívott és megkérdezte, hogy szeretném-e kipróbálni a Delta Winget, én pedig úgy voltam vele, hogy miért ne? Szóval találkoztam Don Panozzal – sajnos épp nem rég halt meg – és ő volt a leglazább ember, akivel valaha találkoztam, egész életemben! Ő egy vállalkozó volt, nikotin tapaszokkal, ami segít a dohányzásról való leszokásban, de ő közben vagy 40-60 szálat szívott el naponta, őrület! De egyébként is ilyen volt, nagyon, nagyon laza fickó, nagyon excentrikus. Volt egy álma, hogy nyerni akar ezzel az autóval. Majdnem megcsináltuk: vezettük vele a Daytona 24 órás versenyt!
JK: Kívülről nézve nehéz elképzelni, hogy viselkedik ez a járgány, mikor elfordulsz egy kanyarban.
KL: Olyan, mint egy IndyCar autó, nagyon sok leszorító erő keletkezett az autó alól, illetve nagyon könnyű volt és igazán gyors – élveztem! Aztán indultam egy pár Formula E versenyen, és úgy éreztem, ez sosem fog elindulni… de aztán elindult! Nagyszerű… Tök hülye vagyok… hahaha!
JK: Nagyon sokféle autót vezettél már karriered során!
KL: Igen, teszteltem F1-ben is a Minardival, és vezettem A1GP-ben a hazám színeiben, és NASCAR…
JK: Fogsz esetleg írni egy könyvet, ha már befejezted a versenyzést? Sok mesélni valód lehet!
KL: Ó igen… lehetséges.
Katherine-ről többet is megtudhatsz weboldalán: http://www.katherinelegge.com/
JK: Most pedig jöjjön valami teljesen más! Jól rajzolsz?
KL: Nem, szörnyen!
JK: De én szeretném, hogy rajzold le a kedvenc versenyautódat!
KL: Ó, Scheisse (magyarul kb: baszus)…! Ez nagyon vicces… Nem, nem tudom lerajzolni… Oké, megpróbálom a Formula Atlantic autómat 2005-ből.
Rajzol…
KL: Ez nagyon nem jó…
JK: Játszik, hogy ez egy Formula autó, szóval nagyon jó lett! Köszönöm szépen!
KL: Szívesen! Én is köszönöm, örülök, hogy megismertelek! Ez a legérdekesebb interjú, amit valaha adtam!