KezdőlapFormula 1Hamilton húzása semmi volt ahhoz képest, amit Villeneuve művelt

Hamilton húzása semmi volt ahhoz képest, amit Villeneuve művelt

-

A Williams és Jacques Villeneuve mindent bevetett, hogy bajnoki ellenfelük ne vegye át a vezetést a tabellán az utolsó futam előtt, Michael Schumacher és a Ferrari azonban hárított minden próbálkozást. Ezen a napon rendezték a furcsa jeleneteket hozó 1997-es Japán Nagydíjat.

Az elmúlt években több érdekes példát láthattunk arra, hogy egy csapat vagy versenyző egy másikat arra használ, hogy sütögesse a saját pecsenyéjét. Néhány futammal ezelőtt az élen haladó Carlos Sainz szándékosan DRS-távolságba engedte Lando Norrist, hogy közösen így védekezzenek a frissebb gumin támadó Mercedesek ellen, a 2021-es szezonzárón pedig a botrányos végjátékhoz kellett az is, hogy Sergio Pérez az első kerékcseréje előtt hosszú másodperceket elvegyen a bokszkiállását már teljesítő Lewis Hamiltontól, akinek így nem lett elegendő előnye ahhoz, hogy a hajrában a biztonsági autó megjelenésekor megengedhessen magának egy extra kerékcserét.

Ha már Hamilton, azt se feledjük, hogy 2016-ban, szintén Abu-Dzabiban a Mercedes utasítása ellenére az 1. helyen állva ő is trükközött és visszavett a tempóból, hátha többen megelőzik a mögötte haladó Nico Rosberget, ami Hamilton bajnoki címét eredményezte volna.

Mindez azonban semmi az F1 1997-es Japán Nagydíjához képest, ahol a Ferrari és a Williams egészen más szinten űzte a feltartósdit. Az egész azzal kezdődött, hogy Villeneuve az egyik szombati edzésen egy autómentés idején nem lassított le sárga zászlóknál, márpedig egy hónappal korábban Monzában elkövetett egy ugyanilyen kihágást, és az akkor feltételesen rá kiszabott egyfutamos eltiltás érvénybe lépett, vagyis ki kellett (volna) hagynia a Japán Nagydíjat.

Schumacher és Villeneuve kilapátolták a minibárt, majd együtt buliztak a hírhedt jerezi ütközés után

„Azt gondoltam, ez egy egyenes, ezért végül nem lassítottam, amivel lábon lőttem saját magam. Egy másodpercre átfutott az agyamon a lassítás gondolata, és még azután is felmerült bennem a fékezés, ahogy elhaladtam a [mentett] autó mellett, mert a szektoridőkön ez látszott volna, a felügyelők pedig ezt nézik. De aztán úgy voltam vele, hogy nem akarok buta játékokat űzni, úgyhogy nem lassítottam, de ezután fogok” – mondta a kanadai.

Villeneuve bánhatta a butaságát, mert 9 pontos előnnyel érkezett az utolsó előtti futamra, és ha Schumacher előtt ér célba (pontszerző helyen), bebiztosította volna a bajnoki címet. A tabella állásának megfelelő sorrendben foglalták el ők ketten az első rajtsort, az eltiltás nélkül tehát nagyszerű esélyei lettek volna.

A Williams azonban fellebbezett, s mivel a felügyelőtestület szerint nem lett volna elég idő meghallgatást tartani, az a döntés született, hogy utólag bírálják el a kérelmet, így Villeneuve abban a tudatban elindult a versenyen, hogy utólag valószínűleg úgyis kizárják.

A riválisok felkészültek erre a forgatókönyvre, ami kihatott a futam menetére. Villeneuve szándékosan lassan vezetett, hogy feltartsa a mögötte érkező Schumachert, hátha megelőzik őt mások. A célja természetesen az volt, hogy ha ő maga valószínűleg úgysem kap pontot, riválisa legalább minél kevesebbet szerezzen. Ennek hatására különös látványt nyújtott a mezőny néhány kör után, 5 kör után a 18. helyezett tyrrelles Jos Verstappen volt az első a Villeneuve mögött haladók sorában, aki 1 másodpercnél nagyobb hátrányból követte az előtte lévőt.

Villeneuve kifakadt, majd otthagyta a csapatát, miután az kitette a Le Mans-i 24 órásról

Mindazonáltal a Ferrari sem hagyta, hogy csőbe húzzák, a második számú pilótát, Eddie Irvine-t ezért cselesen előre engedték: a 2. körben Schumacher elvette a gázt az S-kanyaroknál, Irvine pedig őt, illetve a manőver által feltartott, mclarenes Mika Häkkinent is körbeautózta, majd a 3. körben viszonylag könnyen elment Villeneuve mellett is.

Irvine 1991 és 1993 között versenyzett a japán F3000-es bajnokságban, tehát jól ismerte a szuzukai pályát, és legelső F1-es nagydíján a bátorságának „köszönhette”, hogy ő lett a híres Ayrton Senna-féle pofonosztás áldozata. Szinte ez volt az első alkalom a közel két éve tartó ferraris időszakában, hogy hasznossá tette magát Schumacher bajnoki hadjáratában, és az 1. helyet hamarosan átadta csapattársának.

Ehhez persze kellett, hogy Schumacher megelőzze Villeneuve-öt, ami az első bokszkiállások után történt meg: bár a német cserélt kereket és tankolt hamarabb, a bokszutcából visszatérő kanadai nem tudta lezárni előtte az utat.

Váratlan vallomás – a Ferrari kész volt Irvine helyett új segédet szerződtetni Schumacher mellé?

Innentől lejtmenetbe került a Williams pilótája, Irvine-tól visszakapta a feltartósdit és tehetetlennek bizonyult ellene, majd a második bokszkiállásánál időt vesztett a lassan felhelyezett tankolócső miatt, így a 3. helynél is hátrébb csúszott, csak 5.-ként ért célba. Csapata végül visszavonta a fellebbezést, Villeneuve-öt így kizárták a versenyből.

Mint ismert, a szezonzárón végül Villeneuve-öt koronázták világbajnokká, miután előzés közben Schumacher alattomosan ráhúzta a kormányt és megpróbálta kiejteni, csakhogy végül a saját csapdájába esett.