A Forma–1 mezőnye ezúttal nem pihen, és új elnevezéssel, de jól ismert helyszínre látogat, ahol már ezekkel az autókkal is köröztek korábban. Alighanem ezúttal is a Mercedes a legnagyobb esélyes, kérdés, hogy George Russell most már vissza tudja venni a kezdeményezést, vagy Kimi Antonelli olyan magasságokba jut, ahol csak nagyon kevesen jártak.
A kevés akciót hozó, ám bizonyos szempontból mégis meglehetősen eseménydúsan alakuló Monacói Nagydíj után a Forma–1 ezúttal nem pihen. Egy jobb világban azt írnánk, hogy ez a szezon harmadik dupla hétvégéje, ám mivel a közel-keleti konfliktus miatt a bahreini és a szaúd-arábiai fordulót elhalasztották, ez csak a második lesz.
A mezőny ezen a hétvégén a Barcelona városától bő 20 kilométerre található Montmelóba látogat. A helyszín igencsak ismert, ám egyvalami változik az elmúlt két és fél évhez képest: a futamot nem Spanyol Nagydíjnak fogják hívni. Az alternatív elnevezés lehetett volna például a MotoGP-hez hasonlóan Katalán Nagydíj, de a döntéshozók valamilyen oknál fogva nem érték be az egyszerű megoldással, és olyan nevet választottak, amelyet mi a továbbiakban Barcelona-catalunyai Nagydíjnak fogunk fordítani.
Persze joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért vették el a Spanyol Nagydíj elnevezést, és adták oda a szeptemberben debütáló madridi városi pályának. Nos, alighanem azért, mert míg utóbbi a tervek szerint a következő években rendre ott lesz a versenynaptárban, addig a Circuit de Barcelona-Catalunyán innentől csak a páros esztendőkben fognak versenyezni, a páratlanokban Spa-Francorchamps-ra mennek el a versenyzők. Ezzel egyébként jövőre – az ideivel együtt – egy 36 éves sorozat fog megszakadni, hiszen ez a helyszín 1991 óta minden évben fogadta a mezőnyt. Ennél hosszabb sorozattal csak Monza, a Hungaroring, valamint Silverstone rendelkezik.
Jönnek a lágyabb gumik
A hétvége és különösen a vasárnapi verseny egyik érdekességét mindenképpen a gumik szolgáltathatják. A Pirelli ugyanis úgy döntött, hogy az elmúlt évekhez képest eggyel lágyabb kínálatot bocsát a csapatok rendelkezésére, vagyis a C2-es, a C3-as és a C4-es keverékek lesznek elérhetőek. Ezzel arra akarják ösztönözni az érintetteket, hogy többször álljanak ki kereket cserélni.
Mindez azért is érdekes döntés, mert a tavalyi futam akkor is kétkiállásos lett volna, ha nincs a biztonsági autó és az ebből az okból beiktatott extra bokszutcai látogatás szinte minden pilótánál. Persze az autók jelentős változása miatt az idei helyzetet nem lehet egy az egyben összevetni a tavalyival, de az borítékolható, hogy az abroncsok 2026-ban is nagy terhelésnek lesznek kitéve.
A 4,657 kilométeres pályán ugyanis meglehetősen sok a gyors kanyar, ráadásul ezek eloszlása sem egyenlő. A kilenc jobbos már eleve több az öt balosnál, ráadásul előbbi esetben általában tempós kanyarokról van szó, míg utóbbinál pont az ellenkezője az igaz. Ennek megfelelően a bal oldali gumikat jelentős oldalterhelés fogja érni, különösen a 3-as, a 13-as és a 14-es kanyarban, miután 2023 óta már nem használják a pálya végi sikánt. Ezen belül is az első tengely lesz a szűk keresztmetszet, vagyis ez fogja meghatározni, hogy mikor muszáj kiállni.
Ha pedig ez nem lenne elég, a gumik élettartamán jó eséllyel az időjárási körülmények sem fognak segíteni, hiszen a hétvége mindhárom napján 30 fok feletti hőmérséklet várható, az aszfalt pedig ennél is sokkal forróbb lesz, ami felgyorsítja az abroncsok romlását. Eső egyébként nem várható, ellentétben széllel, hiszen akár 30 km/h feletti széllökések is megnehezíthetik a versenyzők dolgát.
Russellnek muszáj visszavágnia?
A Barcelona-catalunyai Nagydíjon olyasmi fog történni, ami ebben a szabályrendszerben még egyszer sem esett meg: a mezőny olyan helyszínen fog versenyezni, ahonnan már gyűjtöttek tapasztalatokat a mostani autókkal. Itt rendezték ugyanis az első hivatalos pályaeseményt, a bejáratást, amelyen a Williams kivételével minden istálló részt is vett.
Ennek tudatában pedig talán joggal bízhatunk benne, hogy az FIA az összes szempontot figyelembe véve a lehető legjobban határozta meg a különböző zónákat. Az egyenes módot a célegyenesben, valamint a 9-es és a 10-es között lehet használni, vagyis ezeken a szakaszokon lesz nyithatóak a szárnyak. Az előzés módot pedig a 14-es kanyar előtt lehet aktiválni, amennyiben az adott pilóta a 13-as kanyar bejáratánál legfeljebb 1 másodperces lemaradásban követi az előtte lévőt.
Ez utóbbi majd a versenyzést fogja meghatározni, ám Montmelóban általában az időmérő is döntő jelentőséggel bír. Az eddigi harmincöt futamból huszonötször az nyert, aki a pole-ból indult, és csak háromszor fordult elő, hogy a későbbi győztes nem az első sorból rajtolt. Ebből a háromból ráadásul kétszer nagy szerepet játszottak az extrém körülmények: 1996-ban Michael Schumacher mindenkit agyonvert az esőben, míg 2016-ban Max Verstappen a Mercedesek ütközését használta ki.
Hogy idén lesz-e ütközés a brackley-i istálló pilótái között, az majd bő három nap múlva kiderül, mindenesetre előfordult mát, hogy közel kerültek hozzá. Na nem Kanadában, ahol George Russell egyszerűen nem volt ellenfele Kimi Antonellinek, és a brit versenyző a büntetése és az ebből adódó nullázása miatt is demoralizáló vereséget szenvedett volna.
Az ő szempontjából az a kisebbik baj, hogy visszacsúszott a tabella harmadik helyére, a nagyobbik baj a 68 pontos lemaradás. Persze Verstappen tavaly megmutatta, hogy ennél nagyobb hátrányt is le lehet dolgozni – ne feledjük, Oscar Piastrival szemben ténylegesen ledolgozta –, de a tendencia finoman szólva sem a Mercedesnél a századik futamára készülő pilótának kedvez.
Russellnek tehát alighanem sürgősen le kell győznie Antonellit, ha bármit is akar még ettől a szezontól. Amennyiben viszont nem sikerül, és a másodéves versenyző ismét futamot nyer, azzal olyan magasságokba emelkedik, ahol a Forma–1 történetében mindössze öten jártak, hiszen ez lenne zsinórban a hatodik vasárnapi diadala.
Persze ez a megfogalmazás kicsit olyan, mintha készpénznek vennénk, hogy a Mercedes megint a legjobb autó lesz. Nos, az eddig látottak alapján, valamint abból kiindulva, hogy ezt a helyszínt rendszerint lakmuszpapírként szoktál emlegetni, nehéz elképzelni más forgatókönyvet. Persze hozzá kell tenni, hogy Monacóban nem nagyon derülhetett ki, milyen hatással van a motor teljesítményére, hogy az FIA már szigorúbban méri a sűrítési arányt.
Hogy ki lesz a Mercedes első számú kihívója, az ezúttal nem magától értetődő. Monacóban összességében a Ferrari volt az, bár a Scuderiának ez így is csalódás volt. Lewis Hamilton viszont összességében jó formának örvend, Montmelóban pedig Schumacherrel holtversenyben neki van a legtöbb győzelme. Ráadásul a hatból ötöt zsinórban nyert, amivel Ayrton Senna monacói teljesítményével közösen szintén rekorder.
A garázs másik oldalán viszont van min javítani, hiszen Charles Leclerc a Kanadai Nagydíj után hazai pályán is kikapott csapaton belül. Ha pedig ez nem lenne elég, a versenyen falhoz csapta az autóját, aminek kapcsán elmondta, legközelebb Hamilton eszközeire fog váltani a fékek terén. A monacói versenyző emellett az aerodinamikai fejlesztési csomagban bízhat, amely a légáramlást hivatott javítani, vagyis a leszorítóerő növelése a cél.
A McLaren a hercegségben összességében felejthető hétvégét produkált, Montrealban viszont egyértelműen a wokingiak jelentették a második erőt – az más kérdés, hogy ezt hogy sikerült kihasználniuk. Bár próbálták megmagyarázni, hogy erre Monacóban került sor, de valójában most jöhet márka történetének ezredik rajtja, méghozzá egy olyan pályán, ahol Lando Norris az abszolút pályacsúcsot, míg Piastri a versenyben futott leggyorsabb kör rekordját tartja. Utóbbinak nem mellesleg győzelme is van tavalyról.
Verstappen szintén nyert már Spanyolországban, szám szerint négy alkalommal, az viszont nagy meglepetés lenne, ha idén is sikerülne. Az ő időmérős második helye ide, Isack Hadjar (jelen állás szerinti) dobogója oda, a Red Bull még láthatóan nincs a másik három istálló szintjén, ráadásul a megbízhatóság sem az igazi.
Rajtuk kívül Fernando Alonso ünnepelhetett még a dobogó tetején ezen a pályán, egészen pontosan kétszer. Ahogyan arra már korábban utaltunk, 2013-ban ő volt az, aki nem az első sorból indulva tudott nyerni, miközben extrém körülmények vagy események sem voltak. Az Aston Martin versenyzőjének a mai napig ez az utolsó F1-es győzelme, és nincs az a forgatókönyv, amely vasárnap ezt megváltoztatná.
Végezetül meg kell említeni, hogy a pénteki első szabadedzésen legalább hét autót nem az állandó versenyző fog vezetni. A Mercedesnél Antonelli helyett Frederik Vesti, a Ferrarinál Hamilton helyett Dino Beganovic, a McLarennél Norris helyett Leonardo Fornaroli, a Red Bullnál Hadjar helyett Ayumu Iwasa, a Williamsnél Alexander Albon helyett Luke Browning, az Audinál Nico Hülkenberg helyett Paul Aron, míg a Cadillacnél Sergio Pérez helyett Colton Herta kap lehetőséget.
