Az F1 történetében a hőség sokszor megkínozta a mezőnyt, összegyűjtöttük a listát a leginkább embert próbáló versenyekről.
A katari versenyen több tényező okozta, hogy a versenyzők szervezetét különösen megviselte a forróság, amire átmeneti gyógyírt sem találtak a sisakrostély kinyitásával, ezért szokatlan látványt nyújtott, hogy a leintés után mennyire kimerültek a pilóták, többen érezhetően az ájulás határán mozogtak. Logan Sargeant annyira legyengült, hogy idő előtt le is parkolt.
Katarban nem pusztán a hőmérséklet volt a gond, a magas páratartalom fokozta a szenvedést. Az F1 hat évvel ezelőtti gyűjtésébe 38 °C feletti hőmérséklettel lehetett bekerülni a legforróbb versenyek közé, de az Autosport korábbi cikkében az 1950-es évekből is megemlítettek két futamot, 40 fokot citálva.
Érdekesség, hogy régebben Malajziában vagy épp a nyári Magyar Nagydíjon visszatérően nehezítő faktornak számított, számít a meleg, e két helyszín nem szerepel egyik felsorolásban sem.
Ocon inkább a halált választaná, minthogy feladja a versenyt
Furcsa, de visszatekintve az F1 Youtube-összeállításában megtalálható 2008-as Ausztrál és a 2007-es Brazil Nagydíjra, nekünk egyikről sem az ugrik be, hogy a meleg aprította a mezőnyt. Előbbi a sok balesetről maradt emlékezetes, utóbbi pedig nyilván Kimi Räikkönen vb-címéről és Lewis Hamilton (hőségtől független) kálváriájáról, ami bundagyanút is felvet.
A két amerikai utcai pálya forrósága viszont sok képet égetett az emlékezetünkbe, elsősorban természetesen a kimerült Nigel Mansell összeesését, ahogy 1984-ben Dallasban kétségbeesetten megpróbálta áttolni a célvonalon a lerobbant Lotusát. „Nagyon mérges voltam, harcoltam tovább. Aztán kialudtak a fények és a kórházban ébredtem, egy jéggel töltött ágyban” – mondta.
Az F1 történetének egyetlen dallasi versenyén 2 órán át küzdöttek az elemekkel a pilóták, de a legnagyobb bajt nem is a kánikula jelentette, hanem a botrányos aszfaltburkolat. Már az edzéseken látszott, hogy a közúti forgalomra tervezett borítás nem bírja a több mint ezer lóerős turbómotoros autók terhelését, több kanyarnál felrepedezett, és komolyan fennállt a veszély, hogy elmarad a futam.
„Mindannyian prostik vagyunk”: a Ewing-család szeme láttára égett le az F1 Texasban
Volt azért valaki, aki némi hűsítést élvezhetett: a győztes Keke Rosberg egy különleges, hűtővízzel feltöltött, 2500 dolláros sisakban vezetett, amit a NASCAR-ban már többen használtak, de a gyártóval kötött megállapodás értelmében ez csak a Williamsnél volt elérhető. A holland Huub Rothengatter viszont rosszabbul járt, mert forró üzemanyag folyt a feneke környékére, emiatt amint kiesett, kirohant a nézőtérre, hogy hideg vízzel hűsítse teste azon tájékát. (A különös versenyről megdöbbentő felvételeket az F1 hivatalos oldalán közzétett videókon lehet megtekinteni.)
Az 1985-ös detroiti futam hőségében, valamelyest enyhébb mértékben szintén feltöredezett az aszfalt, és az egyik kanyarban ez több pilótán kifogott, Alain Prost, Ayrton Senna, Michele Alboreto, Nigel Mansell egyaránt a falnak ment.
Az 1959-es Francia Nagydíjon szintén hasonló problémák jelentkeztek, és az aszfaltból kiolvadt egyik kődarab eltalálta Masten Gregory sisakját, aki ettől kisebb agyrázkódást szenvedett és feladta a futamot. Egy kavics Innes Ireland-nek a szemvédő eszközét, Dan Gurney autójának a hűtőjét rongálta meg, és a kavicsdarabok többeknek okoztak kisebb vágási sérüléseket.
A Motorsport Magazine beszámolója szerint a rajt előtt sokan locsolták le magukat vízzel, és sok autóba helyeztek el törlőkendőt, illetve vizespalackot, továbbá menet közben is akadt pilóta, akinek ki kellett mennie a depóba egy hűsítő vizes locsolásért.
Az 1955-ös Argentin Nagydíj 3 órás, 375 kilométeres távja szintén brutális volt. Árulkodó, hogy a verseny során összesen 16 pilótacsere volt, és Maurice Trintignant, Jean Behra, valamint Harry Schell három autót is vezetett. Mindössze ketten voltak, akik csere nélkül teljesítették a távot, az egyik Fangio, a másik pedig a szintén argentin, 5. helyen végző Roberto Mieres, de egyszer-egyszer nekik is ki kellett menniük a garázshoz ivószünetre.
Az összes pilótát kikészítette a verseny, amely maradandó sérülést okozott az F1 legendájának
A győztes Fangio égési sérüléseket szenvedett a lábán, miután túlhevült a kipufogója, és ennek nyomát élete végéig viselte. „Minden égetett a pilótafülkében, még a kormánykerék is – mondta. – Bizonyos pillanatokban a hőmérséklet százhúsz fokra nőtt. A futam feléig alig kaptam levegőt.”
A hőmérsékleti csúcstartó a 2005-ös Bahreini Nagydíj, azt a sivatagi viadalt még nem este, hanem délután rendezték, és 42 fokos hőmérsékletet regisztráltak. A versenyzők különösebb fennakadás nélkül teljesítették a távot, bár azt hozzá kell tenni, hogy 2005-ben speciális gumiszabály volt érvényben, a futamokon tilos volt kereket cserélni, ezért a pilóták nem vezethettek teljes erőbedobással, ellentétben az idei Katari Nagydíjjal, amikor a kötelező három kerékcsere tudatában nem kellett spórolni. Ráadásul az akkori autók tömege mintegy kétszáz kilóval könnyebb volt a mostaniaknál.
Az F1 legheroikusabb győzelmei közül egyébként többnél nem is a hőség jelentett fizikai megpróbáltatást a pilótáknak, hanem egyéb akadályok: az 1984-es Kanadai Nagydíjon Nelson Piquet úgy nyert, hogy a lábára forró üzemanyag folyt és megsebesítette, vagy az 1991-es Brazil Nagydíjon váltóhibával aratott győzelmekor Ayrton Senna is csak hosszabb idő után, segítséggel tudott kimászni a kocsiból.
